A következményeket nem lehet megúszni

Már elhitték. A politikusok olyan emberek, akik a pénznek, hatalommániás vágyaiknak mindent elhisznek, párttagok. A legvallásosabb vak emberek, akik a sajtó illúzió ringató híreinek bedõlve össze-vissza nyilvánosan fantazmagóriáznak. Hogyan is kezdõdik egy nyilatkozat? – A realitásokat figyelembe véve…azt tudom mondani, …- és itt elkezdõdik egy hatalmas képzelgés, ami azt hivatott alátámasztani, hogy az a párt, amelyiknek tagja az épp nyilatkozó, milyen nagyon jól tudja az ország szekerét elõbbre vinni. Idestova húsz éve, ezt állítólag demokratikus keretek között teszik.
Van-e és kell-e lenni következményeinek annak, ha az ember valamit rosszul csinál?
Számunkra, egyszerû emberek számára a legkisebb hiba is egzisztenciavesztéssel jár, mert a gazdasági berendezkedésünk alapján (kapitalizmus) nem megengedhetõ, hogy a beosztott selejtet gyártson, vagyis a gyakorlat szerint kirúgnak. A legújabb kori történelmünk, viszont arról árulkodik, hogy létmeghatározó értelmiségünk egyre több hibát követ el, következmények nélkül, vagyis saját zsírosbödöne annál nagyobb, minél több hibát halmoz fel a társadalom számára. A közösbõl gyorsan és minél nagyobbat markoltak.
Elhitték, hogy a társadalmi átalakulások mindennemû erkölcsi tartás és következmények nélkül végrehajthatók. Tévedtek. A felismerés ugyan még nem jutott el problémahalmozó tudatukig, de már a társadalmi tudatalatti (a morál) lázad!
A legtoleránsabb népek élhetnek hazánkban, mert eltûrik, hibát hibára halmozó közszereplõk tevékenységeit. Figyelmeztetném társadalmunk nyakán kígyózó paraziták siserihadát, hogy a mindenkori helyzet elõidézõi és a mindenkori helyzet felelõsei, így a kialakult viszonyok pontos és reális értelmezése nélkül csak a bajok burjánzását képesek indukálni!
A kialakult helyzet szerint nincs olyan gazdasági fejlõdés, amely képes az adósság csapdából úgy kilábalni, hogy közben elviselje a tekintélyelvû társadalmi túlkapások rendszerét. Mert mint minden hazánkban élõ gondolkodó egyén tisztában van azzal, hogy korrupción hízott elitünk képtelen és nem is hajlandó másképp ellátni a közszolgálati teendõit, mint cserébe pereputtyát zsíros állásokba ültetve, az összeköttetési tõke felelõtlen burjánzását elõsegítse. A gazdaság, így viszonyelvûség alapján, azokat a szereplõket részesíti a médián keresztül (a reklám megbízásokat csak az elkötelezettek kaphatják) elõnyben, akik fizetségként hajlandók a tényeket csak bizonyos szemszögek alapján bemutatni. Szervezettsége révén, viszont a volt társadalmi berendezkedés elitje, vagy annak túlburjánzott kapcsolati tõkéje tudta magához ragadni a gazdaságot és most e rétegnek kellene társadalmi konszenzusra jutnia a rendszerváltás veszteseivel.
Hangsúlyoznám uraim és hölgyeim, hogy a hibákért egyszer valakiknek felelni kell!
Szóval az ország szekerét úgy megrakták, hogy a nép képtelen kimozdítani holtpontra juttatott erkölcsítéletét, nem érez és nem is, érezhet azért felelõsséget, amit nem õ követett el. Dugják össze buksijukat, és amennyiben folytatni akarják elfogadhatatlan életvitelüket, járjanak közre a mindenható-pénzoligarchiáknál, hogy engedjék el az állam adósságait, vagy bárminemû történés léleknyomorítással ér fel és mint ember ellenes cselekedet felmenti az önvédelmi mechanizmusát életbe léptetõ társadalmat.
Már elhitték, uraim és hölgyeim, hogy megtörtént a rendszerváltás, nem, még nem történt semmi a nép lélekvilágában, sõt, még most fog csak elkezdõdni!
2008.09.04.