Stáció

Gavallér János
Stáció
Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Hisz leszakadna az ég, ha az átok fogna!
Ördögfajzatokon csak tisztaság,
becsület és az igazság rendje,
az õszinte szó, fogva tartott
néma magyar lelkünk nyomora,
halálsiralmaink dallama,
csak gyilkos szándékuk eredménye:
Kihalt, megalázott föld,
szellemsiralmakkal ölelt medence;
csak az emberen uralkodó gond fog.
S gyilkos mosolyukat sátáni kéjben
füröszti gõgjük!
Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Apáink földjén fojtsák belénk a szót!
Õseink lelkét gúzsba kötötték,
zsarolták, s annulálták a szószólókat…
Irigység eszméjének koronáját hordják,
hatalmas Káin-vágy szívükben:
Gyõzni, gyõzni, csak gyõzni tanultak,
s nem tudják szolgálni az életet,
nincs szívükben szeretet.
Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
Fegyverünk az életünk,
két erõs kezünk, akaratunk,
az élethez való jog, a mindenség-egység
ringatja igazunk,
s ha gyávák vagyunk, mint az urak
- másokat küldünk magunk helyett -,
keresztre feszítenek, mert a földön
kereszten végzik az igazak!
Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Megvették Júdás-igazságuk,
megvették a bûnös lelkeket,
és mi mind hallgatunk. Hallgatunk.
Bûnös néma magyar lelkünk,
mert az égnek nem kiált:
Bûnbe visz az önös érdek!
Bûnbe visz a hazug jog!
A szívetekbe van csak írva
az Isteni akarat!
Miért és mire várjunk? Kire?
Nem szenvedtünk még eleget?
Gyáva gyengék váraiba húzódott
a sátánérv: Törvényhirdetõk, s térítõk
dönthetik el ki méltó, s ki nem!
Magára hagytátok Istent, a teremtõt!
Júdássá vált az élet, perchaszonná,
és az elárult Isten sír értetek:
Legyen bennetek hit és szeretet!
Vigyétek hátatokon a kereszteket!
2008.08.31.