Bûvészköpönyeg

Embereket nem szabad bántani azért, mert nem ismernek fel, vagy nem mernek felismerni társadalmi visszásságokat (mindennek meg van az oka, s csattog az ostor a hátán; a gyereket etetni kell, stb.), viszont az embertársakért felelõsséggel tartozik az, aki átlát a szitán!
Magyarországon tilos volt politikai vezetõt, MSZMP pártagot bírálni nyilvánosan, mert társadalmi kirekesztésben, ellehetetlenítésben volt része annak, aki meg merte tenni, sõt az 50-es években börtön, halál járt bizonyos esetekben az elkövetõnek. A törvénygyakorlást a taláros feljebbvalóink kíméletlenül végrehajtották (emberjogi, humánus, logikai érzésvilágukat félresodorva, kérlelhetetlen hatalom kiszolgálóknak bizonyultak). Talán a szocializmus törvénygyakorlási GMK-ja volt a kreált vádalkotás (remélhetõleg ma már nem), azaz a tények meghamisítása. Történt aztán valami, mint a mesében, olyan gazdasági világtrend hódított, hogy a gondolkodást (ne gondolja senki, hogy a fejetetejére állította) szögesen megváltoztatta, de mivel a fürdõvízzel nem szokás a gyereket is kiborítani, az elõzõ bûntudat nélküli, amolyan társadalom fölött álló elit azt gondolta, hogy a kapitalizmus, a szabad verseny azt jelenti: A TÖRVÉNYEKET TÖRVÉNYEKKEL KELL KIKERÜLNI! (???)
Hozzálátott, a gátlástalanság talaján és mûveltségén hízott ( szüleiktõl, párttól, iskolától, törvénygyakorlástól, az élettõl tanult 1948-1989-ig) értelmiség megalkotni a szocializmusból a kapitalizmusba átvezetõ (permanens) joggyakorlás törvényeit. (???) Kik ülhettek le, feszülhettek neki e kivitelezhetetlen feladat végrehajtásához? Az embereket becsapó, a bármily embertelen törvényeket végrehajtó és kreált valóság hirdetésétõl addig sem visszariadó „közszolgák” . Tudták milyen idõk következnek (Antall József szavaival élve: Amerikában sem kérdik meg a dúsgazdag családok leszármazottait, hogy õseik hogyan szerezték, alapozták meg vagyonukat! - egy 1991-es TV-mûsorban mondta.), dinasztiáknak az alapjait rakhatják le évszázadokra, ha a nép gondolatvilágát megfelelõ módon terelgetni tudják (a gátlástalanok).
Privatizáltak, tehát azoknak az irányításával, akik az igazság bármikori megmásítására bármikor hajlandóságot mutattak. A szocializmus bírói, tanárai, ügyészei, ügyvédei és társadalomgazdaságát irányítói elõtt megnyitva a lehetõséget a korlátlan vagyonosodás irányába. Miért mondom hogy a felsõbb rétegek elõtt? A kutyafuttában változó törvények szerzõdésgyakorlatában képtelen volt egy, egy „kisember” (összeköttetési gyakorlatok természetesen egyszerû bûvész trükkök által alkothatók) eligazodni, sõt ideje és energiája sem lehetett arra, hogy tanulmányozza a mindmáig kiskapun kiskaput nyitó „trükkök százait”.
A gyakorlat viszont bizonyítja, hogy erre kapható és megfelelõ emberek kitanultak az elõzõ rendszerben (olaj-, banki-, lakásmaffia) és sértetlenségüket törvények garantálják.
Megoldhatatlan feladatok elé állítva a logikát (vajon ki lehet Kulcsár „Gyurcsányi”- ja?) és ködfoltokat hagyva a társadalmi igazságosság bûvészköpenyén.
Eszembe jut gyermekkorom egyik vicce:
A cigány õrizte a pap tíz libáját. Minden este az utcaajtóban megszámolta a pap a libákat, amikor behajtotta azokat a cigány. Egyszer a cigány bizony egy libát hazavitt a családjának. Számolja a pap a libákat:
- Egy, kettõ, három,…Ez csak kilenc cigány! Rosszul vigyáztál a libákra!
- Tíz az! – mondja a cigány.
- Kilenc, ha mondom! –így a pap.
- Tíz az! – vágta rá a cigány.
Mivel nem boldogulnak a pap hívat tíz embert. Kiadja a feladatot, fogjon mindenki egy libát!
Természetesen egynek nem jut.
- Na, cigány, annak az embernek miért nem jutott liba?- kérdi a pap. Mire a cigány:
- Hát az anyja p…….! Miért nem kapkodott utána?
Igen, itt eljátszotta ezt a „magyar” értelmiség, egy libával és tíz emberrel!
Hárommillió szájtáti kullog a lelkében hordozott igazság után: Egész életében becsületesen dolgozott, soha egyetlen elvtársat, fõnököt, gazdát, tulajdonost meg nem sértett, meg nem lopott, mindig végrehajtotta az adott feladatot és a kutyája mégis boldogabb, mert legalább tudja mikor kap enni, inni és neki joga lett éhen halni!!!
Magyarország elitje meg, idéznék: „ Hátra teszi a kezét,/ azt a mocskos két kezét,/ dolgozzatok az anyátok Istenét!”
Bár még nem szakadt el a kötél, de az összeköttetõdések gyakorlatának hazug hajszálerei már igencsak gyengülnek. Gondolkozzanak urak és hölgyek, vajon hány agyban van hasonló gondolat:
Engem nem érdekel, hogy ki tûnik fel, ki tûnik el, bíró, tanár, ügyész, orvos, pap, cigány, zsidó vagy tengerész', csak egy érdekel a lelkekben hordozott igazság, ami alapfeltétele az életnek és a boldog halálnak
És vajon meddig lehet az álmatlan éjszakákat szaporítani?
2008.08.23.