Szökõgondolat

Gondolkozzunk! Magyarországon, Európában, a világon elhatalmasodott a Mammon-féreg. Emberek agyában, hétköznapjaikban, álmaikban lázálom, a paradicsomi állapotok utáni vágy, az agyonreklámozott nihil-kapitalizmus. Hiszik értelmes és természetesen inkább értelmetlen emberek, hogy rendszerek csak csupán kapcsolati tõkén keresztül mûködtethetõk. Nem így van.
A kapcsolati tõke, mely kölcsönös vonzástörvények alapján alakul ki, a legválogatósabb fajtából való és természeténél fogva behálózza a világot, egy egyszerû ok által vezérelve: Az ok a legerõsebb érdek szolgálata. A világ berendezkedése, mivel az életre épül, az életérdek leghumánusabb szolgálata kellene hogy legyen. Ám „szarvashibát” vétett az emberi fejlõdés, mivel utódai másolják, utánozzák õseik cselekedeteit, így apáról fiúra száll a bûntudat, tehát mondhatjuk Káin óta gyilkos az ember, testvérgyilkos. A lelkiismeret malmai elõl elõre menekülõ tudat kialakítja saját kapcsolatrendszerét, amely a bûntudat elnyomása-elfojtása által érzetélvezõ hajszává alakítja a létidõt. Nem engedheti meg magának sem a tõkével rendelkezõ hatalom, sem a bûnözõi körrel rendelkezõ „gagyielit”, hogy a túlélésre berendezkedett többség lélekrombolásba-önpusztításba kényszerítse érdekeit. A régi magyar társadalom volt az, amely önellátó gazdálkodás (paraszti kultúra) által úgy, ahogy függetleníteni tudta magát a világhatalmi kényszerek alól. A hatalmasabb érdek, kultúrpolitikai maszat mögé bújva, igába kényszeríthette a lelki gondolkodás-gondoskodás szakrális rendjét (eszmeáramlatok). Azaz a kapcsolati tõke behálózhatta ugyan az egymás alá, fölé rendelt társadalmi viszonyokra épülõ országok gazdaságát, ám egy egymás mellé rendelt, azonos súlyú önellátó gazdálkodásból nem tudna kivonni nyereséget. A mesterségesen kialakított környezet, egy mesterséges kapcsolati tõkét halmozott fel, ami lassan felemészti önmagát.
A fiatalság, mint mondják-várják forradalmiságát, nem teljesítheti a kor misszióját, hisz a szülei által kialakított mesterséges kapcsolati tõkén hizlalja nihilizmusát, és-vagy a törvényszerûségnek nem ellentmondva felismerte, hogy az õ érdekkapcsolata õseivel látszatérzetté vált. Nehéz megtagadni, egy elhibázott alapértékekre épülõ társadalmat, ha az alapértékeket szüleink alakították ki.
Fog-e változni a világ? Milyen érdekérvényesülés terjesztheti ki szárnyát az életen?
A hiba nem az ön készülékében van tisztelt olvasó. Ön jól látja-érzi, lélekben értelmezhetetlen rombolás jellemzi a jelent. Az önös érdekek fölé növõ egyszerû ember ismeri lelkében a folyamatot, ami felül tudja emelni a gyõzelmi kényszer mámorán. Emberszeretet lakik a szívében és ismerve a lélek „tükörben fürdõzõ mániáját”; a testben beteljesedett szellemszerelem utáni vágyát, egyszerûen kedves figyelemmel övezi születésétõl fogva embertársát. Kialakul egy oly kapcsolati tõke, ami egymás tiszteletére alapozva dicsõíti a testbe zárt lelket. A segítségnyújtás oly természetes cselekedet pl. az indiánoknál (ne mindig magyarkodjak), hogy lelkükbe rögzült reflexé vált. Az életérdek felismerés reflexe kell, hogy beépüljön a társadalomba és kialakítja a mellérendelõ ember önelégült és önmegtartóztató kapcsolatrendszeri társadalmát. A tízparancsolat biztosíthatna olyan szellemkapcsolati tõkét az ember számára, amely által léleknyugalommal párosult létidõt élhetne a földön. A magunk fölé helyezett „vallás” életerõt kölcsönöz a lélektõl a testnek és tudat alatti helyes reflexet automatikusan meghatározza, meghatározná.