Színvallás

Eljött az idõ és talán észre se vett bennünket, úgy tovaszaladt. Kinek-kinek a sors biztosította az akadálypálya leküzdését: A lelke elé állított morális nívóképének az elõhívására. A társadalom a bigott bílyogot, mely szerint nem önként és dalolva alakítja sorsát, levetkõzhette volna. Összeomlott egy struktúra, ami kétpólusú világfelfogást generált és a hatalomgyakorlóknak, értelmiségi holdudvarával együtt lehetõséget mutatott fel az emberi értékek középpontba állítására.
A társadalom lelki rezonanciája kámfor beteljesüléssé vált.
Az egyén, úgy néz ki, a társadalmi és gazdasági változásból hátrányosan jön ki, belebicsaklik
a nagy rendszerváltozásnak kikiáltott vadgazdasági' folyamatokba. Tudni illik a humánum számára ismeretlen fogalom az érdekelvû osztályba sorolás. Mi is történt a mi drága országunkban? A jó király (a hatalomgyakorló elv) megértette a társadalommal, hogy a közösség érdeke minden vagyon fölött való õrködés magánkézbe adása (a jóléti társadalmak egyre jobban törekednek a központosításra, az állami tulajdon növelésével a gazdaságban). A fiókból elõhúznak egy kor idealizált változatát, és tûzön-vízen keresztül végrepróbálják hajtani, nem számolva azzal az emberi fejlõdés által indukált egyszerû ténnyel, hogy apáról fiúra száll a tudás és az elvárás magasabb humánus intelligenciát, követel idõrõl-idõre.
Egyszerûbb emberek képtelenek természetes erõforrások által elõállított szolgáltatásért pénzt kérni (pl.: ivóvíz, sõt gyerekoromból hordozom magammal azt a szegények által természetesnek tartott idillt, hogy a gyermekek bárki kertjébõl ehettek gyümölcsöt, az megengedett volt), de a modernnek kikiáltott világ „mindennek ára van” alapon, kényszernek alkotta meg a szolgáltató ipart. Azok az elvhû, vagy a hatalommal szemlesütve megalkuvó egyének boldogulnak, akik szervezettségüket gazdasági hatalommá tudták kiszélesíteni és innentõl fogva nekik és gyermekeiknek természetes elõjogaik vannak (magán iskolák, õrzött lakóparkok stb.). Mi is alakult itt ki? A klientúra társadalom fölé emelkedése, vagy mi történik valójában?
A szolgáknak, a társadalmi ügyekért felelõs, mind eztán tenni kívánó egyéneknek, vagy fel kell vállalniuk azt a határozott állásfoglalást, hogy õk a tõke megbízott helytartói, vagy az egész társadalom képviseletén fáradoznak!!!
Van e tovább magyarázkodásnak helye? Szükség van-e elégedett, a modern rabszolgaságon túlmutató emberi tulajdonságok közösség formáló szerepére? Mert míg a gyermek nem tudja, nem tudatosítják benne a mit, miért és hogyan kezelhetõ az emberi erõforrás termelõ kapacitásként, addig csótányos kóklergazdálkodás folyik a lélekkel packázva. A világ legbefolyásosabb embere is lehet számomra aljas szándékú harácsoló, ha tevékenysége erkölcsi nívóm, morális felfogásaimmal ellentétes cselekedetekben nyilvánul meg. A problémát innentõl kezdve nem dobhatja az önmagát értelmiségnek kikiáltott elit a sutba. Az ugyanis az egyén felelõssége, hogy szándékozik-e a társadalmi normákat megõrizni, vagy a lovak közé hajítja a gyeplõt és vad rohanás csábításában felszámolja az emberek szívében õrzött örök törvényeket!?
Igen, ma már elérkezett a humánus intelligencia arra a szintre, ahol a szavaknak a szív által értelmezhetõ megoldásokat kell felmutatnia és ne sunyin motyogva, kihasználja az iskolai papírokra épült ész diktálta korlátozott humanitárius megoldásokat. Az idõ elszaladt mellettünk, most már fel kell vállalnia az értelmiségnek, hogy számára mi a fontosabb:a pénz által az egzisztencia, vagy az emberi fejlõdés megtartása a természet adta talajon; az élet alázatos szolgálása.