„Hol van még egy nemzet, mely ezt a háborút nagyobb hõsiességgel, lovagiassággal és emberi nemes érzelmekkel vívta volna meg?”

150 éve született gróf Tisza István mártírsorsú miniszterelnök

Gróf Tisza István a XX. század elsõ felének egyik legnagyobb politikusa. Az Osztrák-Magyar Monarchia állapotát és Magyarország helyzetét felismerõ gróf ellen rágalomhadjárat indult a baloldali sajtóban és az ellenzék soraiban egyaránt. Tisza grófot, mint a háború fõ felelõsét és a nép elnyomóját állították be, miközben a tényeket torzították és elhallgatták. Tisza az utolsó pillanatig ellenezte a háborút, kortársaival ellentétben tisztán látta a monarchia és Magyarország helyzetét, a nemzetközi erõviszonyokat – mondta elõadásában Raffay Ernõ történész, aki gróf Tisza István miniszterelnök születésének 150. évfordulója alkalmából tartott kétnapos emlékprogram egyik elõadójaként szólt a mártír-halált halt politikusról.

A Tisza Család Geszti Emlékköre, a Nagykovácsi „Gróf Tisza István” Nemzeti Kör, valamint a Tisza István Baráti Társaság közfeladatnak tartja gróf Tisza István néhai miniszterelnök emlékének ápolását, melyet a második világháború óta a szélesebb társadalmi nyilvánosság elõtt reményeik szerint hitelesen és kiegyensúlyozottan a hivatalos állami feledést észlelve hiánypótlásként kezdtek el.

Maruzsa Zoltán, a Tisza István Baráti Társaság elnöke elmondta: – A minden évben megrendezésre kerülõ koszorúzási ünnepség reményeink szerint gyülekezõhelye lehet mindazon honfitársainknak, akik emlékezni szeretnének Tiszára, a dualizmus kori Magyarország történelmi nagyságára.

Néhai gróf Tisza István miniszterelnök 1861. április 22-én született Budapesten, így idén születésének 150. évfordulójára emlékezünk. A három civil szervezet ezen alkalomból Tisza István Emlékév meghirdetését kezdeményezte. Maruzsa Zoltán történész, egyetemi adjunktus hangsúlyozta: – Bíznak azonban abban, hogy a jelenlegi polgári kormány, mely Tisza István politikai örökségét tettekben és nyilatkozatokban eddig is felvállalta, átérezvén a méltó emlékezés felelõsségét, kezdeményezésüket támogatni fogja. Elképzelésükrõl valamennyi érintett kormányszerv vezetõjét tájékoztatták. Az Emlékév 2010. október 31-én a Tisza István elleni merénylettel kapcsolatos hagyományos megemlékezésekkel kezdõdött, és 2011. október 31-én zárul.

A Tisza István Baráti Társaság és a Nagykovácsi "gr. Tisza István" Nemzeti Kör egyetértenek abban, hogy Tisza István miniszterelnök újra elfoglalja helyét hazánk nagy államférfiainak Pantheonjában. A néhai miniszterelnök emlékét ápoló más szervezetekkel összefogva a 2011-es Tisza István Emlékév keretében köztéri szobor felállítását kezdeményezték, a szobor, Harmath Imre szobrászmûvész alkotását Budapesten 2011. október 31-én állítanák fel. Állásfoglalásukban kijelentik: – Mártír miniszterelnökünknek a II. világháború elõtt már állott emlékmûve Budapesten a Kossuth tér északi részében, Zala György monumentális alkotását azonban a kommunisták eltávolították.

Gróf Tiszta István szobra a Kossuth téren, a Parlament északi homlokzata elõtti parkban, a jelenlegi Károlyi-szobor helyén állt. A monumentális emlékmûvet 1934. április 22-én avatták fel. Az emlékmû 17 méter, a fõalak Tisza István szobra 5 méter magas volt. Budapest ostromakor számos sérülés érte, de ezek a hibák javíthatók voltak. 1945 tavaszán ismeretlen személyek ledöntötték az emlékmû fõalakját képezõ Tisza István szobrát. Zala György szobrászmûvész 1934-ben felavatott remekmûvének fõalakját, a Tisza szobrot beolvasztották a Sztálin szoborba. A teljes emlékmûvet 1948-ban bontották le.

A Tisza István Baráti Társaság elnöke rámutatott, gróf Tisza Istvánra úgy tekintenek, mint hazánk és nemzetünk kiemelkedõ nagyságú államférfijára. Olyan emberre, aki legnagyobb királyaink és politikusaink nyomába lépett, méltó módon képviselte hazáját és nemzetét. Olyan ember volt, akire méltán lehet büszke minden magyar és európai polgár, aki hisz a szabadságban és a demokráciában. Jelképszerû a sorsa, hiszen azokban az órákban gyilkolták meg, amikor úgynevezett forradalom tüntette el az akkori – természetesen nem teljes és nem tökéletes – jogállamiság és demokrácia minden maradványát.

A fiatal történészekbõl álló civil szervezet tagjai úgy gondolják, ha mártír miniszterelnökeinknek szobra, örökmécsese áll fõvárosunkban, akkor gróf Tisza István is kiérdemli, hogy az egyszer már felállított szobra újra méltó helyre kerüljön. Egyik legfõbb törekvésük, hogy a geszti Tisza-kúria helyreállítása mellett egykori szobrát újra felavathassák majd Budapesten.

A kétnapos konferencián megkoszorúzták a Tisza István szülõhelyén álló emléktáblát, a szobor alapkõletételére került sor a Jászai Mari téren, valamint az ünnepi közgyûlés mellett kiváló történészek – köztük Tõkéczki László, Raffay Ernõ és ifj. Bertényi Iván stb. – idézték fel a nagyformátumú miniszterelnök alakját.

Az 1918. október 31-én mártírhalált halt miniszterelnök pontos körülményei máig ismeretlenek. A gróf unokahúga Almássy Denise grófnõ állítólag figyelmeztette Tiszát a budapesti forradalmi helyzetre és, hogy rejtõzzön el, mert az élete veszélyben van. Tisza erre azt felelte: „Nem akarom magammal vinni a veszélyt senkinek a házába; sohasem bujkáltam életemben s úgy akarok meghalni, amint éltem.”

Révai Lexikon Tisza per címszava szerint a gyilkosság gondolata Kéri Pál újságíró fejébõl pattant ki, aki megnyerte az ügynek Csernyák Imre századost, a 11-es Katonatanács elnökét, majd együtt rávettek több Károlyi Mihály köréhez tartozó katonaszökevényt a merénylet végrehajtására. Öt óra körül Kéri-Krammer Pál és Csernyák Imre vezetésével két autóval indultak el az Astoria Szállótól Tisza lakásához, mind katonaruhában. Érdekesség, hogy az 1918 október 31-ei fõvárosi események után az Astoria Szálló lett a székhelye a gróf Károlyi Mihály által vezetett Magyar Nemzeti Tanácsnak. Kéri és Csernyák a villa elõtt a kapu környékén, négy másik társuk az épület kertjében foglalták el helyüket. Pogány-Schwartz József, Dobó István, Horvát-Sanovics Tivadar és Sztanykovszky Tibor betörtek a házba, ahol az inas megpróbálta feltartóztatni a támadókat, sikertelenül. Gyilkosai így betörtek a szalonba, ahol Tisza már várta õket pisztollyal a kezében, azt azonban nem sokkal késöbb letette az asztalra. Rövid szóváltás után három lövés dördült el, az elsõ a hasába hatolt, a második a bal karját törte el, a harmadik pedig a vállát eltalálva a szívéhez vezetõ fõütõeret vágta el. Tisza István gróf néhány perc múlva holtan feküdt bérelt villája padlóján.

Tormay Cécile írónõ Bújdosó könyvében a következõképp emlékezett meg a drámai eseményrõl: „Napközben a külsõ Hermina úton, a villa tájékán sûrû tömeg verõdött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István õrizetére rendelt csendõröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra elõjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnõ. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették:

– Öt éve háborúskodunk miattad... Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig!

Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert.

– Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek!

– Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szõke ember.

– Nem teszem!

– Álljanak félre a nõk!

– Nem állunk.

Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert.

– Na hát mit akarnak?

– Maga az oka a háborúnak!

– Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka.
– Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte!

– Nem én vagyok az oka!

– Álljanak félre a nõk! Semmi válasz...

– Maga hozta ránk ezt a szörnyû vészt, most itt a leszámolás... Három lövés dördült. Tisza elõre bukott a szõnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. – Végem van – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie…
A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

Október 31-én feltehetõen Károlyi utasítására „ismeretlenek” (valószínûleg a 16-án merényletet megkísérlõ galilei-körös Lékai János és Korvin (Klein) Ottó és klikkje követte el a gyilkosságot a Hermina úti Roheim-villában.

Romsics Ignác Magyarország története a XX. században címû kötetében a következõket írja a néhai miniszterelnökrõl: „Tisza kimagaslott kortársai közül. Világosan látta azokat a veszélyeket, melyek Magyarország soknemzetiségû jellege és az orosz támogatással kialakuló balkáni nemzeti államok területi ambíciói következtében a történeti magyar állam egységét fenyegették, s egyben azt is, hogy ezeknek a veszélyeknek az elhárítására – ha egyáltalán – Magyarország csak a Habsburg Birodalom részeként lehet képes, önálló államként semmiképpen. Emellett szilárdan õrködött azon is, hogy a politikai hatalom véletlenül se kerüljön azoknak a kezébe, akik a fennálló társadalmi rend radikális átalakítását szerették volna elérni. Az államférfiúi éleslátás mellett Tisza másik jellemzõ tulajdonsága a fanatizmus, illetve a hívõ kálvinista rendíthetetlen elhivatottságtudata volt. Amit helyesnek gondolt, azt tûzön-vízen át, s ha kellett a közvéleménnyel szemben, saját népszerûségére is fittyet hányva képviselte. Kortársa, és nagy ellenfele, Ady ezért ’geszti bolondnak’ nevezte, ami azonban elfogult és méltánytalan minõsítés volt. . Szekfû Gyula némileg talán eltúlozva, de nem minden alap nélkül hasonlította Széchenyi Istvánhoz.”

A Tisza István Emlékév további programjai a következõképp alakulnak: 2011. április 28-án a Debreceni Tudományegyetemmel együttmûködve szerveznek Tisza István konferenciát Debrecenben, különös tekintettel arra a tényre, hogy ezen egyetem alapítói között tisztelheti az utókor. Április 29-30-án Geszten emlékeznek néhai gróf Tisza István születésének 150. évfordulójára. Május 5-én az ELTE BTK Kari Napok keretében nagyszabású Tisza István konferenciát rendeznek. Június 7-én a Magyar Történelmi Társulattal együttmûködve Tisza Istvánról szakmai fórumot tartanak Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Tervek szerint idén október 31-én avatják fel Tisza István szobrát a Jászai Mari téren. Ekkor központi megemlékezés keretében zárul a Tisza István Emlékév. A konferenciák anyagát gyûjteménykötetben és online kiadványként jelentetik meg a Tisza István Emlékév zárását követõen.

Végezetül álljon itt Tisza gróf Országos ülésen elhangzott beszédének részlete meggyilkolása elõtt két héttel, 1918. október hó 17-én: „…hirdetni, hogy a magyar nemzet védelmi háborút vívott, melyre kényszerítve volt, hogy ezt vívta hõsies elhatározással, de gyûlölködés nélkül, és hogy minden elõfeltétele megvan annak, hogy a magyar nemzet itt, Európának ezen a részén, ahová az isteni gondviselés helyezte, azokat a nagy emberi ideálokat sikersebben szolgálja minden más népfajnál, amely nagy emberi ideálok a nyugati hatalmak zászlajára fel vannak írva. Azt hiszem, ennek a kötelességnek teljesítésében kellene egyesülnünk, és higgyék meg a t. képviselõ urak, nem járnak helyes úton, ha ehelyett ma is a gyûlölség szavára hallgatva politikai ellenfeleik magatartását befeketíteni igyekeznek, nem gondolva meg, hogy ezzel a nemzet létérdekeit sebzik meg.”

Frigyesy Ágnes

(A mellékletben a szerzõ felvételeivel)