A kommunizmus erdélyi áldozata:

A székelyudvarhelyi titkosrendõrség félholtra verte, halálának okát államtitokká nyilvánították

Nagyhatású szónoklatairól, Egyházáért és Magyarságáért vívott elszánt küzdelmérõl híres erdélyi papra, a gyulafehérvári teológia és gimnázium tanárára, a székelyudvarhelyi fõesperes-plébánosra, Pálfi Gézára emlékeztek 2011. február 25-én Budapesten, a Jézus Szíve templomában. A kommunizmus üldözöttje és áldozata mindössze 43 évet élt.

A Jakab Antal Keresztény Kör szentmisével egybekötött rendezvényén megnyitották a Pálfi Géza-emlékévet. A mártírsorsú fõpapra Gergely István, Tiszti a Csibész Alapítvány elnöke (Csíksomlyó), Vencser László ny. teológiai tanár (Erdély/Linz), valamint Vértesaljai László, a Pálfi Géza-emlékév fõvédnöke emlékezett (Bpest).

Kórházak kórtermeiben mindig mellé fektettek egy-egy besúgót

Ki volt Pálfi Géza? – tette fel a kérdést elõadásában Gergely István.

Pálfi Géza 1941. április 14-én született Máréfalván. Márton Áron 1964-ben szentelte pappá. Káplánként Csíkszentdomokoson, majd Marosvásárhelyen szolgált. 1970 és 1979 között a gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában lelkivezetõ-hittanár, a Hittudományi Fõiskolán patrológia-, kateketika- és homiletika- (egyházi ékesszólás, az egyházi beszéd elmélete és története) és retorikatanára volt. Szentbeszédeibe, tanításába mindig belefoglalta a magyar történelmet és irodalmat. Az állami felügyelet eltávolíttatta Gyulafehérvárról. 1979-tõl Gyergyóalfalu plébánosa, 1981-ben Székelyudvarhelyre került. A Márton Áron-i szellem, a magyar nemzeti kultúra és hagyomány ápolója és mûvelõje volt. Egyenes jellemét, aszkéta életmódját mindenki csodálta. Karizmájával és rendkívüli szónoki képességével nagymértékben hatott neveltjei gondolkodására. Komoly elvi kérdésekben nem tûrt megalkuvást. Szókimondásáért, elveihez való ragaszkodásáért, magyarságáért életét a szekuritáté (a román kommunista diktatúra titkosszolgálata) megkeserítette, állandóan figyelték, követték, még betegsége idején sem hagyták nyugton: a kórházak kórtermeiben is mindig mellé fektettek egy-egy besúgót.

Halálának oka máig tisztázatlan

1983 Karácsony (munka)napján az ünnepi szentmisén feltett szónoki kérdése – „Eljön-e egyszer az idõ, amikor nem munkával kell ünnepelnünk Krisztus születésnapját?” – a szekuritátéval évtizedek óta vívott kálváriájának legsúlyosabb szakaszához s végsõ soron 1984. március 12-én bekövetkezõ halálához vezetett. Méray Tibor 1984-ben megjelent, Egy erdélyi magyar pap halála címû cikkében így foglalja össze a történteket: „Pálfi Géza székelyudvarhelyi plébános 1983 karácsonyán a szentesti misén megemlítette a hívõk elõtt, hogy Magyarországon a karácsony hivatalos ünnep, míg Romániában még karácsony vasárnapján is munkanapot rendeltek el. Másnap reggel a székelyudvarhelyi titkosrendõrség elhurcolta és félholtra verte. Az ütéseket különös gonddal és szakértelemmel a májára irányították, amely ennek következtében a szó szoros értelmében szétrepedt. A fiatal, 43 éves papot beszállították a marosvásárhelyi kórházba, ahol kéthónapi kezelés után meghalt. A boncolás eredményét államtitoknak nyilvánították, és Pálfi Géza halotti bizonyítványán az áll, hogy májrákban halt meg. Temetésén, tüntetésszerûen, 206 pap jelent meg.”

Varga Gabriella, a Jakab Antal Keresztény Kör egyik alapító tagja, a Pálfi-emlékév egyik szervezõje megállapította: – A cikk szerint noha közvetve az okozta halálát, hogy a magyar és a román viszonyokat Magyarország javára hasonlította össze, „nincs tudomásunk arról, hogy a budapesti kormány vagy a Lékai László bíboros vezette magyar katolikus egyház vizsgálatot kért vagy tiltakozott volna Pálfi Géza meggyilkolása ügyében. A halálhírt egyetlen magyarországi lap sem közölte”.

Annál nagyobb visszhangja volt az ügynek a francia sajtóban. Jelentést adott ki róla az AFP hírügynökség, cikket írt a Le Matin (francia napilap), a Le Monde, a La Croix (francia katolikus napilap) és a Réforme (francia protestáns hetilap). Az Európa Tanács 1988. október 3-. között tartott 40. rendes ülésszakán (második rész) David Atkinson jelentéstevõ angol és francia nyelvû jelentésében név szerint megemlítette Pálfi Géza lelkészt: „1984-ben Pálfi Géza lelkészt, magyar római katolikus papot, letartóztatták, megverték, és õ ezt követõen májelégtelenségben meghalt (Amnesty International jelentés, 1985, 282. old.). Egy szentbeszédében nyíltan tiltakozott az ellen, hogy az 1983-as év Karácsony Napja munkanap volt.”

A szekuritáté állandó megfigyeltje és zaklatottja volt

Tamás József, a Gyulafehérvári Fõegyházmegye segédpüspöke még nem publikált írásában így emlékezik meg Pálfi Gézáról: „… hivatásának magaslatán állva Istentõl kapott talentumait becsülettel kamatoztatta. Mint ifjúsági nevelõ sokaknak mutatta meg az utat a papi hivatás megismerésében és annak jó szándékú vállalásában…

Abban a korban, amely történelmünk legsötétebb, leggyalázatosabb, embert leginkább megpróbáló idõszaka volt, felsorakozott azok mögé, akik töretlenül megõrizték mindvégig jellemességüket, méltóságukat. Ha nem is lett vértanú, mint fõegyházmegyénk tíz egyházi személye, ha nem is járta meg a börtönök poklait, mint sokan a papok közül, de a szekuritáté állandó megfigyeltje és zaklatottja volt.

Jelenlétére még hosszú ideig szükség lett volna fõegyházmegyénkben, hisz’ most is csak 70 éves lenne. Voltak, akik fõegyházmegyénk jövendõbeli püspökét látták benne. Kiválóságai fel is jogosítottak az ilyen vélekedésre.”

Hogy mi a teljes igazság Pálfi Géza atya halálával kapcsolatban, ennek tisztázása komoly kivizsgálást igényel. A kommunizmus erdélyi áldozata elõtt Budapesten is fejet hajtottak.

Frigyesy Ágnes

(Megjelent a Kapu 2011. 03-i számában)