érdekes hónap az április. Nagyjaink születési vagy halálozási dátuma köthetõ április elejére. Április 1-én született Tõkés Lászó, április 2-án hunyt el II. János Pál pápa és Prohászka Ottokár (1927), s ma, április 3-án hunyt el tragikus körülmények között (szerintem nem természetes halállal) gróf Teleki Pál. Emlékezzünk egykori nagyformátumú miniszterelnökünkre!

Frigyesy Ágnes

Dr. nemes széki gróf Teleki Pál: A keresztény nemzeti irány és a zsidókérdés (részlet)

Tizenkilenc évvel ezelõtt megmondtam, hogy nagy és nehéz dolog, kemény és elszánt vállalkozás keresztény nemzeti politikát folytatni és megvalósítani. Könnyû lett volna keresztény politikát vállalni nemzeti politika nélkül, megalkudva az egyik oldalon, vagy nemzeti politikát folytatni, megalkudva a másik oldalon. De megalkuvás nélkül hirdetni mindazt, ami érzésünk szerint helyes és szükséges, ami a jövõben hatalmas keresztény Magyarországot teremthet meg, mindezt egyszerre akarni és vállalni s emellett erõs akarattal ki is tartani: kétségtelenül nagy vállalkozás volt. Nagy vállalkozás volt akkor, de nem kisebb vállalkozás ma sem. Mi kitartottunk mellette eddig és ki fogunk tartani ezentúl is. Keresztény nemzeti irányt követtünk az összeomlás és a kommunizmus óta a politikában és a társadalomban egyaránt. Sokszor inkább a politikában, mint a társadalomban. De mit jelent a keresztény nemzeti irány a politikában és mit a társadalomban?

A keresztény nemzeti gondolat a politikában azt jelenti, hogy pótoljuk azokat a mulasztásokat, helyreállítsuk azoknak a rombolásoknak a következményeit, amelyeket a XIX. század materializmusa okozott, a liberalizmus és a kapitalizmus, különösen pedig ezeknek túltengése. (Ma is ugyanezekért küzdünk, nem? F. Á. megj.) Intézményesen kell biztosítanunk, hogy a keresztény magyarság - idetartoznak az idegen nyelvû magyar állampolgárok is - visszanyerje, illetve elnyerje azokat a helyeket a gazdasági életben és egyebütt is, amelyek õt megilletik. Erre a nemzet további élete és fejlõdése érdekében feltétlenül szükség van. A magyarság e fontos helyeket azért nem tudta elfoglalni, azért vesztette el, mert a török hódoltság és az Alföld pusztulásának korszakát túl gyorsan követte a világ fejlõdésében a kapitalizmus, minden kinövésével együtt. (Mert minden ingó és ingatlan vagyont eloroztak a kommunisták! F. Á. megj.)

A társadalmi életben azt jelenti a keresztény irány, hogy amit politikai keretek között meg tudunk teremteni, azt tartalommal kell kitölteni. Nem elég törvényeket hozni. A törvényeket tartalommal kell kitölteni és meg kell azokat valósítani mindennapi munkánkban. A törvényes keret kitöltése ugyanabból az akaratból kell hogy származzék, amelybõl a törvényhozás erõt, kezdeményezést szerez a törvény megalkotásához. A keresztény társadalomnak összefogással kell megvalósítania a törvényadta lehetõségeket. A társadalmi életben tehát a keresztény irány minden egyéni érdektõl mentes keresztény összefogást jelent. De jelent nyilván kötelességeket is. Jelenti, hogy mindenki a maga helyén teljes felelõssége tudatában jól végezze munkáját. Teljesítse kötelességét a keresztény társadalom iránt, amelynek tagja. Mert nem egyéni érdekbõl állunk valamely helyen, nem állásokat kapunk, hanem feladatokra állítanak bennünket. A keresztény gondolat mindezeken kívül módszert is jelent, éspedig mindenkivel szemben. Nyíltan megmondom, hogy a zsidósággal szemben is. Ez azonban nem jelenti a gyûlölködés rendszerét, mert amit teszünk, nem gyûlölségbõl tesszük. Nem szabad, hogy cselekedeteinket gyûlölködés fûtse. A nemzet megújhodása érdekében kell végrehajtani cselekedeteinket. Ereznünk kell a felelõsséget, amely a jövõ nemzedék érdekeire való tekintettel erre a nemzedékre nehezedik. Ereznünk kell a felelõsséget keresztény módon, egyénileg, emberségesen a jövõ keresztény magyar nemzedékek iránt. Politikában és társadalomban tehát érzésem szerint elsõsorban az a keresztény irányzat feladata, hogy a magunk lábán járjunk, magyar politikát folytassunk, magyar érzés hasson át bennünket és minden cselekvésünkben a magunk, ne a más érdekét szolgáljuk.

A zsidóság túltengésének veszedelme (részlet)

A zsidóság számaránya nálunk olyan nagy, mint általában a tõlünk keletre levõ országokban. Ezekben viszont egész más módszerrel kezelte a zsidóságot az állam és a társadalom. Nálunk hat-szórta nagyobb a zsidóság arányszáma, mint a nyugat-európai országokban. Mi azonban a folytonosan és sokszor nagy tömegben bevándorló keleti zsidóságot nyugati módszerek szerint kezeltük, így bántunk vele. Ez a keleti zsidóság idegen anyaggal szõtte át a nemzet élõ testét. Itt nem is annyira a vérre, mint inkább a lelkiségre célzok. Még veszedelmesebbé teszi ezt a folyamatot a beözönlés állandósága és hogy az elkeveredés csak bizonyos társadalmi csoportokban, osztályokban vagy rétegekben folyt le. Ez veszedelmet rejt magában a nemzeti jelleg és jellemvonások épségben tartásának szempontjából. Mindenki tudja, hogy én ezt a nézetet nem most vallom elõször, nem is akkor kezdtem vallani, amikor Európában erre felfigyeltek. Vallottam régen, már nagyon régen önmagamban és nyilvánosan is, mindjárt a háború után. Már akkor kértem, hogy a zsidóság maga vessen gátat a folytonos keleti beözönlésnek. Ez nem történt meg, és ma már olyan erõsen nyilatkozik meg a nemzeti akarat, hogy a törvényt aligha lehetne mérsékelni. A kérdés rendkívül nehéz a részleteiben, mert hiszem sem egészen enyhén, sem egészen radikálisan nem lehet eljárni. A törvény egyes részein lehet vitatkozni. De ahogy egyes helyeken talán joggal lehet vitatkozni enyhítésrõl, éppen olyan joggal lehet vitatkozni más helyeken a szigorításról...

___________________

Dr. nemes széki gróf Teleki Pál (római szent birodalmi gróf, teljes nevén: Teleki Pál János Ede) (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, Várnegyed, 1941. április 3.)^[1] miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli fõcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a SZEFHE Rabonbánja.