Régóta vesszõparipám, hogy a több évtizedes elnyomatás után helyükre kell kerüljenek történelmi (nemesi) családjaink! Végre megszólaltak a magyar történelmi családok ma élõ képviselõi! Az alábbi kezdeményezést bárki aláírhatja, aki egyetért a közleménnyel! Ízelítõül kiemelés tõlem a teljes dokumentumból:

"Az arisztokráciát, Magyarország történelmi családjait a „nép ellenségének” nyilvánították, mint társadalmi csoportnak a megsemmisítését tervezték. Üldözték, bebörtönözték õket, sokakat megöltek. Évtizedekig a proletariátusnak alárendelve, megalázva, jogfosztottan éltek a társadalom perifériáján. Az ország történelmi elitje kommunista genocídium áldozata lett. A kommunista propaganda arisztokráciáról kialakított negatív képe máig élénken él a közgondolkozásban. A magyar vezetõ réteg kivágása a társadalom szövetébõl megrendítette az ország stabilitását és veszélyezteti az ország fennmaradását."

Jó szívvel adom tovább, Te is add tovább! Történelmi családjaink eddig elnyomott, ám ma is élõ tagjai kerüljenek végre a helyeikre!

Vásonkeõi Várkonyi László Nagyapám után: Vásonkeõi Frigyesy Ágnes

Pro Veritate et Iustitia

Civil kezdeményezés a magyar nemzetért

"Új politikát keresünk. Ezt a politikát össze kell kapcsolnunk a múlttal, össze kell kapcsolnunk azokkal a nagy nemzeti tradíciókkal, amelyeken fölépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje.” (gróf bethleni Bethlen István)

Alulírottak, magyar történelmi családok tagjai, a haza iránti kötelességük és történeti felelõsségük tudatában, a nemzeti megújulás lehetõségének idején, amikor az országgyûlés az Alkotmány-elõkészítõ eseti bizottság benyújtott javaslatai alapján tárgyalja az alkotmány kérdését, az eddig elhangzott felszólalások ismeretében benyújtják gondolataikat. Felhívják a figyelmet a magyarok tragikus helyzetére; a majdnem fél évszázadon át tartó kommunista diktatúra elnyomása, és az azt követõ ködös, posztkommunista idõszak alatti szenvedésükre.

A magyar törvények és a nemzetközi jog szerint is, a jogfolytonosság 1944. március 19-én megszûnt, amikor idegen hatalom szállta meg az országot, és a nemzet szuverenitása elveszett. A történeti magyar alkotmány jogfolytonosságának és a legitim hatalomnak helyreállítása ma a legfontosabb lépés, amely erõsítené az ország szuverenitását. Helyreállna az elveszett méltóság és szabadság, és új lendületet kapna a nemzeti újjáépítés, a remény, a társadalmi egység és a béke biztosítása.

A megszakadt, alkotmányos legitim hatalom helyreállításával egyidejûleg a külsõ erõszak ideje alatt született jogszabályok legalitása és hatálya megkérdõjelezendõ. A kommunizmus totalitárius jellege, amely elvette az emberi méltóságot, az emberi személyt alárendelt helyzetbe taszította, ellentmond Magyarország hagyományainak. A kommunizmus örökségének véget kell vetni, csak így lehet fennmaradni. Ez fontos Magyarország és a magyarok jövõje védelmének érdekében. A kommunista diktatúra alatt az emberi jogok ellen elkövetett, valamint a posztkommunista korszakban történt jogsértések vizsgálata, és megfelelõ felelõsségre vonás nélkül nem lehet a jövõt megalapozni.

A kommunizmus öröksége

A közel öt évtizedes kommunista elnyomás és terror a magyar történelemben példátlan lelki szegénységet hagyott maga után. Ezen káros évtizedek sajnálatosan beivódtak a magyarok tudatába és szívébe. Magyarország állampolgárai elveszítették szabadságukat, az állam és a kommunista párt mindenható hatalmának rendelték alá õket, elveszítették alapvetõ emberi jogaikat. A diktatúra öröksége jellemzi alapvetõen a posztkommunista idõszak két évtizedét is, amikor sokan abban reménykedtek, hogy az ország visszanyeri méltó helyét a nemzetközi közösségben. A várakozásokkal ellentétben a posztkommunizmus 20 éve újabb kudarc volt Magyarország számára, kivéve két parlamenti idõszakot, 1990-94, és 1998-2002, amely során alapvetõ erõfeszítéseket tettek a demokrácia létrehozásáért, a középosztály újjáéledéséért. Ezen idõszak alatt Magyarország kilépett a KGST-bõl és a Varsói Szerzõdésbõl, és csatlakozott a NATO-hoz és az EU-hoz.

Ma az országot a korrupció, valamint az átláthatóság, az erkölcs és etika hiánya miatt, a kétes hírnevûek és megbízhatatlanok közé sorolják. A diktatúra öröksége megakadályozta a társadalmi béke megvalósulását. A kommunista nómenklatúra és politikai örököseinek erkölcstelen magatartása sajnos kézzel fogható. Azok, akik együttmûködtek a megszálló ellenséges hatalommal, az 1949-ben Magyarországra kényszerített szovjet alkotmány törvényei szerint elkoboztak minden magántulajdont, az elmúlt 20 évben ugyanazok, saját maguk számára privatizálták azt. Eltulajdonították az ország stratégiai eszközeinek többségét, maguknak biztosították az üzleti lehetõségek nagy részét is. A tények azt mutatják, hogy a nómenklatúra anélkül, hogy felelõsségre vonták volna, még mindig büntetlenül tevékenykedik. Látható, hogy Magyarországon teljes erkölcsi összeomlás történt, aminek következménye az emberek mély fásultsága lett. Az elmúlt 65 évben történtek nem tükrözik az állampolgárok többségének sem az akaratát, sem törekvéseit, és nem kapcsolódnak azokhoz a keresztény elvekhez és értékekhez, amelyekre a nemzet öntudata épült. A nemzet lelke megtört, a nemzeti és az egyéni méltóság Magyarországon soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt.

A kommunizmus materialista és embertelen doktrínája a mesterségesen manipulált ellentételeken alapult, eszköze a gyûlölet, az osztályharc, a hazugság, árulás, rágalmazás, becsületsértés, hamis tanúskodás volt. Sikerült a pártnak és az államnak alárendelt embert izolálnia annak érdekében, hogy a hatalmat szorosan a kezében tarthassa. A családot, mint értéket, módszeresen rombolták, a mesterségesen létrehozott bizalmatlanság szétszakította a meghittségbõl, hûségbõl, bizalomból és szeretetbõl kovácsolt mély kötelékeket.

A végeredmény a múltját tagadó, országáért kötelességet nem érzõ, a közjóért felelõsséget nem vállaló, könnyen manipulálható „új ember” lett.

Ma demokráciában élve sok polgár bizonytalanul érzi magát az egész társadalomban, hiányzik önbizalma és reménye, nem igazán hisz egy jobb jövõ eljövetelében.

Joghézagok és megtévesztés

A kommunista nómenklatúra tudva, hogy a peresztrojka Magyarországon joghézagokat és kockázatokat hozhat számára, megalkotta azokat a mechanizmusokat, amelyekkel ellenõrizhette a demokratikus nyitás és rendszerváltás folyamatát, ezzel egy gyenge és irányítható demokráciát hozott létre. Ilyen módon a rendszer saját magát egypárti diktatúrából többpárti demokráciává alakította. A nómenklatúrának sikerült közvetett módon megtartani a hatalmat és legalizálni a diktatúra évtizedeiben alkotott és végrehajtott törvényeket. A nyugati világ nem tudta, vagy nem akarta felismerni, hogy a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra következtében elvesztett jogfolytonosság helyreállítása nem történt meg. Magyarországgal ellentétben a többi volt szocialista országban ez volt az elsõ lépés, amellyel az átalakulásokat kezdték. A kommunista nómenklatúra saját kezébe juttatta a gazdaságot, azt továbbra is ellenõrzi a Nyugat politikai és gazdasági érdekeinek hozzájárulásával. A központilag tervezett gazdaságpolitika piacgazdaságra változott. A cél az eszközök és források átruházása volt az állam kezébõl a nómenklatúra kiválasztottai valamint azok politikai örökösei, biztonsági szolgálatok tagjai számára, hogy létrehozzák az új gazdasági és társadalmi elitet.

Tárgyalás az emberek háta mögött

1989 végén a Szovjetunió megszálló erõi még magyar területen voltak, az ekkor megtartott kerekasztal tárgyalások legitimitása megkérdõjelezhetõ. Az emberek háta mögötti megbeszélések során döntöttek az ország jövõjérõl anélkül, hogy bármilyen nyilvános konzultáció történt volna, amit a nemzet életében sorsdöntõ fordulat igényelt volna. Alapvetõ kérdéseket, mint például az állam alkotmánya munkabizottságokra bíztak alapos és nyilvános vita nélkül. A jogi keret, amelynek le kellett volna zárnia a kommunista rendszert és utat nyitni a demokráciához a Szovjetunió által 1949-ben ránk erõltetett alkotmány volt. Az az alkotmány, amely jogfolytonosságát a Kun Béla által 1919-ben kihirdetett rövid életû statútumhoz köti. Az új demokratikus korszak eddig nem kérdõjelezte meg a kommunizmus diktatúrája alatt történteket, és az 1944. március 19. és 1949 között bevezetett törvényeket.

A jogállamiság 1949-ben teljes mértékben megszûnt. Külsõ kényszer hatására a XIII. századi Aranybulla óta a magyar öntudatot meghatározó szokásjog-rendszer és alkotmányos rend folytonosságát szakították meg.

Az 1949-es charta szerint Magyarországon súlyosan sértették az emberi jogokat. Állampolgárok ezreit deportálták, ártatlan embereket ítéltek halálra, bebörtönözték és megkínozták õket. A hitéletet korlátozták, a vallást tiltották. A magántulajdon joga megszûnt. Az állampolgárok vagyonát elkobozták. Minden az államé lett. A kommunista diktatúra jogsértéseit ez idáig nem rendezték.

„A nép ellenségei”

Az arisztokráciát, Magyarország történelmi családjait a „nép ellenségének” nyilvánították, mint társadalmi csoportnak a megsemmisítését tervezték. Üldözték, bebörtönözték õket, sokakat megöltek. Évtizedekig a proletariátusnak alárendelve, megalázva, jogfosztottan éltek a társadalom perifériáján. Az ország történelmi elitje kommunista genocídium áldozata lett. A kommunista propaganda arisztokráciáról kialakított negatív képe máig élénken él a közgondolkozásban. A magyar vezetõ réteg kivágása a társadalom szövetébõl megrendítette az ország stabilitását és veszélyezteti az ország fennmaradását. Az emberiség elleni cselekményekért a diktatúra felelõs, a jogorvoslat késedelméért pedig a posztkommunizmus. Az arisztokrácia ellen elkövetett igazságtalanságok orvoslása és az erkölcsi jóvátétel növelné az ország társadalmi stabilitását, és nemzetközi hitelességét.

Jogfolytonosság – a hagyományainkon alapuló társadalmi megbékélés és az összefogás alternatívája

1989-ben Magyarország nem tért vissza eredeti alkotmányához, mint a többi, korábban a kommunista érdekszférához tartozó ország. Megtartotta az ellenséges szovjet megszállók által 1949-ben hatályba helyezett chartalis alkotmányt.

Az 1949-es alkotmány módosításaként 1989-ben kialakított alkotmányos rend diktatórikus körülmények közt született, mialatt a megszálló szovjet csapatok még hazánkban állomásoztak. Az 1944. március 19-én megszakadt jogfolytonosság és jogrend, a legitim hatalom helyreállítása és az elhatárolódás a kommunista rezsimtõl Magyarország alapvetõ érdeke. Ezzel szétvágnák a kötelékeket, amely a mai országot a kommunista diktatúrához és a posztkommunista átmenethez köti. Ez a lépés megerõsítené a nemzeti egységet.

A választások eredménye igazolja, hogy honfitársaink igazi változást akarnak, és nem pedig a kommunista diktatúra törvényei szerint élni és azokat tovább módosítani. Vissza akarják szerezni elvesztett méltóságukat, egységben élni õsi értékeik szerint. A kormánynak a kétharmados többséggel megadatott a lehetõsége arra, hogy a jogfolytonosságot demokratikus eszközökkel visszaállítsa, megerõsítve a nemzet szuverenitását.

Történeti alkotmány. Hagyományok a modern intézményekért

Alulírottak, a kormány hazafias lelkiismeretére apellálva javasolják, hogy a történeti magyar alkotmányt, mint jogalkotási alapelvet használva dolgozzák ki a mai modern életnek megfelelõ intézményrendszert és nyújtsák be az országgyûléshez megtárgyalásra. Az így létrejött jogrend hazánk fennmaradását szolgálja. Ehhez tartozik a kétkamarás parlament visszaállítása, amely nélkül nincs igazán demokratikus határozóképessége az országgyûlésnek, mint ahogy ezt ezer éves történelmünkbõl tudjuk. Ezzel ellentétben, ha ismét az 1949-es, 89-ben módosított alkotmány további módosítása történne, az jóváhagyná a kommunizmus alatt elkövetett igazságtalanságokat és bûncselekményeket, megerõsítené a posztkommunizmus törvénytelenségeit is. Ez súlyos következményekkel terhelné a nemzet lelkét.

A kommunista diktatúra törvénytelenségei, felelõsségre vonás

A történeti magyar alkotmány folytonosságának helyreállítása lehetõvé tenné, hogy a kommunizmus alatt létrehozott, és a posztkommunizmus során meghagyott törvényeket jogellenesnek nyilvánítsák. Akik vezetõ szerepet töltöttek be a kommunista rendszer alatt, azok ideiglenes jelleggel ne tölthessenek be vezetõ pozíciót a közszférában, és az emberi jogok ellen elkövetett cselekedeteikért nézzenek szembe az igazsággal. Hasonlóképpen a demokráciában és a többpártrendszerben történõ részvételt csak azoknak a pártoknak és mozgalmaknak lehet megengedni, amelyek nem vállalnak utódszerepet a kommunista diktatúrával, nyilvánosan elhatárolódnak attól. A vélemény szabadságának alkotmányos jogát meg kell erõsíteni, de védeni kell a demokráciát az ateista ideológiák és a marxizmus örökségének hatásától.

A hagyományokon alapuló modern állam és az emberi jogok tisztelete

A hagyományokon alapuló, de a mai kornak megfelelõ intézményrendszer legyen alapja a modern államnak, szolgálva az ország felemelkedését. Ez az intézményrendszer állítja helyre az emberi személy méltóságát. Magyarország szuverenitásának elvesztése elõtt mindig jogrendben élt. A törvény tisztelete mindig változatlanul jelen volt az intézményi fejlõdésben, mindig elkötelezett volt az emberi élet tisztelete iránt, amelyet helyre kell állítani.

Alapvetõ jog és kötelesség a közjó szolgálata, kiváltképpen a hatóságoknak kell tisztán és korrupció mentesen szolgálni az embert.

A közjó elidegeníthetetlen részét alkotó nemzeti vagyon stratégiája

A nemzeti szuverenitást megerõsíteni a nemzeti vagyon megfelelõ kezelésével lehet. Kiemelt kérdés a magyar föld feletti jogosultság. Meg kellene tartani a magyar föld tulajdonjogát magyar jogi- és magánszemélyek számára. Ha a magyar föld magyar tulajdonban, és a magyarok kezében marad, az egyértelmûen utal az õsi szokásjog és múlt tiszteletére. Jó lehetõség a földkérdés rendezésére, hogy az Európai Unió három évvel meghosszabbította a föld moratóriumát. A korábbi megoldási kísérlet, a kárpótlás méltánytalan, szinte megalázó módon történt, csupán a nómenklatúra emberi jogokat sértõ meggazdagodását eredményezte, de nem a nemzet érdekét szolgálta. Ezt követõen a magyarországi mezõgazdaság jóformán tönkrement. Országunk, amely a XX. század elsõ feléig közel egész Közép-Európát látta el élelmiszerrel, ma magas áron élelmiszer importra kényszerül. Minden szomszédos jelenlegi és jövendõbeli EU tagállam olyan kárpótlást valósított meg, amely saját mezõgazdasága érdekeit védeni tudja. Ki más, mint akik több évszázados tapasztalattal rendelkeznek vetnék bele minden tudásukat hazánk óriási, de elhanyagolt földjeinek eredményes gazdálkodása érdekében?

Záró megfontolások

A keresztény értékeken és a magyar nemzeti önazonosságot kialakító történeti hagyományokon alapuló jogfolytonosság, szuverén jövõképet formálva, az életet tiszteletben tartva és szolgálva lesz szilárd alapja a jövõ értékalapú társadalmának. Ez teszi lehetõvé, hogy minden magyar részt vegyen a haza fejlesztésében. A jogfolytonosság helyreállítása, a modernizált történeti alkotmány kereteiben, lehetõvé teszi, hogy Magyarország visszaszerezze azt a tiszteletet és méltóságot, amellyel a nemzet 1944-ig rendelkezett, megerõsítve szuverenitását, jó hírnevét és hitelességét az egész nemzetközi közösségben.

Alulírottak biztosak abban, hogy a magyarok megértik és osztják azt a véleményt, hogy a folytonosság helyreállítása a nemzetet szolgálja és segít visszanyerni az elvesztett méltóságot.

Budapest, 2011. február 15.

Aláírók:

Esterházy Antal, Bánffy Miklós, Hunyady József, Kállay Ubul Tamás, Lipthay Antal, Berg Gloria, Ugron Béla, Zichy Mihály, Gudenus János Józef, Nádasdy N. Andrea, Bánffy Tamás, Széchenyi Zsigmondné, Szentkirályi Miklós, Bethlen Farkas, Pallavicini Borbála, Nyáry Gál, Batthyány Bálint

Csatlakozzon a Pro Veritate et Iustitia civil kezdeményezéshez a magyar nemzetért!

http://www.gopetition.com/petition/43287.html