Ecce Homo

Hetven év után ismét megjelent Munkácsy Mihály életregénye

Hetven év után ismét megjelent az Ecce Homo, Harsányi Zsolt Munkácsy Mihályról írt életrajzi regénye, melyet 2010. november 26-án mutattak be a Magyar Nemzeti Galériában (MNG).

– A budapesti múzeumban november 23-a óta látogatható Munkácsy Krisztus-trilógiáját és annak elõképeit felvonultató kiállítás, az Alexandra Kiadó által megjelentetett regény segítségével pedig a tárlat közönsége még elmélyültebb képet kaphat az egyik legnagyobb magyar festõ életérõl és mûvészetérõl – méltatta a könyvet Csák Ferenc, az MNG fõigazgatója.
Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége emlékeztetett rá, hogy Harsányi Zsolt a két világháború közötti Magyarország divatos szerzõje íróként, mûfordítóként, librettistaként és újságíróként egyaránt dolgozott. „Minden ember élete izgalmas regény, Munkácsy Mihályé azonban különösen érdekes, hiszen ki ne hatódna meg a szegény asztalosinas történetén, aki 26 éves korára nevet, rangot szerzett Párizsban, és tehetségét az egész világon elismerték” –fogalmazott Schmittné Makray Katalin. Hangsúlyozta, Munkácsy legnagyobb sikerei, világhíre idején is megmaradt magyarnak, így illõ, hogy most a haza ismét magasba emelje a festõ nevét. Mint fogalmazott, mindenkinek szüksége van egy büszke magyarra!

Pákh Imre, a Munkácsy Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy Harsányi Zsolt regénye 1934 és 1943 között négy kiadást is megélt, utána azonban nem jelenhetett meg egészen mostanáig, míg az alapítvány meg nem kereste az ötlettel az Alexandra Kiadót. Munkácsy élete igazi magyar sors, élete kálváriajárás, ugyanakkor még életében világhírû festõvé vált.

– Az életrajzi regények nagyon fontos missziót töltenek be azzal, hogy közel hoznak az olvasóhoz egy-egy mûvészt vagy kort – jegyezte meg a mûfaj fontosságáról Boros Judit. A mûvészettörténész hozzáfûzte: sajnos sok munka kitalált történetekkel próbálja eladni magát, de Harsányi mûve nem ilyen.

„A szerzõ nemcsak Munkácsyról, de sok más XIX. századi alkotóról írt regényt, így nagyon mélyen ismerte a kort”– hívta fel a figyelmet Boros Judit, aki szerint az Ecce Homo „gazdag szövetû, olvasmányos munka”.
Az író unokája, Harsányi Zsolt a bemutatón felidézte, hogy nagyapja az anyaggyûjtéshez személyesen is bejárta Munkácsy életének helyszíneit, de részben családi emlékekre is támaszkodhatott, hiszen a festõ indulásában az akkor az Országos Magyar Képzõmûvészeti Társaság élén álló Harsányi Pál (nagyapjának nagyapja) is szerepet játszott.

A több mint 700 oldalas életrajzi regényhez Bellák Gábor mûvészettörténész írt elõszót; a kötetben gazdag képmelléklet is helyet kapott Munkácsy számos fényképével és valamennyi fontosabb mûvének reprodukciójával. Az Ecce Homo az MNG könyvesboltjában már megvásárolható, jövõ héttõl pedig országszerte kapható az Alexandra Könyvesboltokban.

Munkácsy: Krisztus-trilógia

Elsõ alkalommal látható együtt a XIX. századi magyar festõóriás, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria és a Munkácsy Alapítvány közös kiállításán – mondta Bakó Zsuzsanna, a kiállítás kurátora, aki a könyvbemutatót követõen tárlatvezetést tartott az újságíróknak. Elmondta: – Munkácsy Mihály három legjelentõsebb bibliai témájú festményének a Magyar Nemzeti Galériában való bemutatására a debreceni Déri Múzeum felújítása ad alkalmat. Az Ecce Homo a debreceni Déri Múzeum, a Krisztus Pilátus elõtt a kanadai Art Gallery of Hamilton, a Golgota pedig Pákh Imre amerikai magyar mûgyûjtõ tulajdona. A három mû évek óta a Déri Múzeum állandó kiállításának része. A Budapesten november 23-tól látható kiállítás különlegességét az adja, hogy a három óriási méretû festményt olyan, a Magyar Nemzeti Galériában õrzött, saját kezû kisebb változatok, valamint más olaj- és grafikai vázlatok kísérik, melyek eddig még soha nem szerepeltek a nyilvánosság elõtt.

Bakó Zsuzsanna hangsúlyozta, Munkácsy Krisztus-trilógiája Mihály életmûvében kétségkívül a Krisztus-trilógia jelenti az egyik csúcspontot, még akkor is, ha a három mû együttes kiállítására csupán Munkácsy halála után majd száz évvel került sor. Amikor a mûvész 1880 nyarán hozzáfogott a Krisztus Pilátus elõtt kompozíciójához, akkor már évek óta Párizs egyik legsikeresebb mûkereskedõjével, Charles Sedelmeyerrel dolgozott együtt. Sedelmeyer törekvése, hogy Munkácsyból világhírû mûvész váljon, eredményesnek bizonyult. Õ volt az, aki pontosan megszervezte Munkácsy új mûveinek nemzetközi bemutatását, értékesítését, valamint a kereskedelmi és reprodukciós jogok érvényesítését. A nagy Krisztus-kép így már a megszületése pillanatában a nemzetközi figyelem középpontjába került. A kép párizsi, angliai és bécsi bemutatása után, 1882 elején Budapesten is látható volt, ahol közel nyolcvanezren tekintették meg. Munkácsy már 1881-ben készített vázlatokat egy újabb Krisztus-képhez. Az 1884-re elkészült Golgota érdekessége, hogy a keresztre feszített Megváltó alakját önmagáról mintázta a mûvész. Ismerjük azokat a korabeli fényképeket, amelyeken a „keresztre feszített” Munkácsyt örökítette meg de Suse márki. A Golgota párizsi, budapesti vagy angliai bemutatása ugyanúgy százezreket vonzott a kép elé, mint az elsõ Krisztus-kép kiállítása. A trilógiaként elképzelt sorozatba ezek után egy Feltámadás-kompozíció illeszkedett volna a leginkább. Munkácsyt azonban az 1880-as években új megrendelések kötötték le. 1895-ben a Golgota fõ motívuma alapján festette meg a tõketerebesi Andrássy-mauzóleum oltárképét, ekkor azonban alkotóereje már nagyon meggyengült. A betegséggel küzdõ mûvész utolsó alkotásaként a trilógia harmadik darabját készítette el, az Ecce Homo-t. A trilógia elsõ két darabját Munkácsy 1886-87-es amerikai útja során John Wanamaker vette meg, aki hosszú ideig philadelphiai áruházában mutatta be a mûveket. A család tulajdonából 1988-ban kikerült alkotások ma kanadai, illetve magyar-amerikai tulajdonban vannak.

Krisztus Pilátus elõtt, 1881

Munkácsy 1880 nyarán kezdte el a Krisztus Pilátus elõtt munkálatait. Számos olaj- és rajzvázlatot készített, modelleket bérelt, akiket a történeti hûség elvét szem elõtt tartva ókori ruhákba öltöztetett, és beállította a látványos-jelenetet. A mûvész az eseményt János evangéliumának 18. részébõl merítette. A kompozíció alapja annak a hármas konfliktusnak a megjelenítése, amelyben erõteljesen érvényesül az ártatlan Jézus, Poncius Pilátus és a durva, kegyetlen tömeg ellentétének kihangsúlyozása. A mélyreható pszichológiai ábrázolás változatos eszközeivel megjelenített pillanat Jézus és a római hatalom képviselõje, a tétovázó Pilátus között szinte tapinthatóvá válik. A római törvények szerint ugyanis a magát Isten fiának és a zsidók királyának valló Jézus nem volt bûnös, de a végzetes döntést fontolgató helytartó meg sem próbálta fékezni a próféta halálát követelõ tömeg gonosz indulatait. „Az a kontraszt, ami a brutális fegyveres erõ, az utca csõcselékének ereje és a szeretet csodálatos önfeláldozó képessége közt fönnáll, mélyen megkapta Munkácsy lelkét” – írta Lyka Károly az Új Idõk címû lap hasábjain. A képet 1881 tavaszán Sedelmeyer párizsi palotájában mutatta be, októberig mintegy háromszázezer ember látta. Számos kritika jelent meg róla a korabeli újságokban, melyek többsége dicsérte a festményt és alkotóját. Sedelmeyer az egyház támogatását is megnyerte, és a párizsi Szent János Társulat rendezvényén Désiré Levardant a bemutatóhoz kapcsolódó elõadásában olyan apostolnak nevezte Munkácsyt, aki mûvével közelebb hozta a tömegeket a krisztusi tanításhoz.

Golgota, 1884

Munkácsy már a Krisztus Pilátus elõtt bemutatása alatt, 1881-ben belekezdett a téma folytatásába, és grafikai, illetve olajvázlatokat készített Golgota címû képéhez. Ismét modelleket keresett, elsõként a megfeszített Krisztus alakjához, azonban a modell leesvén az emelvényrõl megsebesült, ezért Munkácsy magát kötöztette fel a keresztre. A barátja által készített fényképfelvétel a kiállításunkon is látható. 1883-ban már a nagy képen dolgozott, amely Krisztus tragédiájának végsõ mozzanatát, a halál beálltának pillanatát ábrázolja. Munkácsy kiváló karakterábrázolása itt is az egyes szereplõk megformálásában érvényesült a legjobban. A figurák a megdöbbenés, a kétkedés vagy a közönyösség érzéseit közvetítik, míg a lovon ülõ fehér ruhás férfi a János Jelenések könyvében említett egyik részlet szerint a már feltámadt Megváltóra utal. A kereszt alatt János evangélista és a három Mária térdeplõ alakja látható, akik beletörõdõ vagy éppen fájdalmasan szenvedélyes mozdulatokkal közvetítik a jelenet lényegét, a tragikus halált. A mû érzelmi hatásfokát lényegesen emeli a tájképi háttér és a szereplõk fölé tornyosuló, sötét felhõk tömege. A mûvet 1884 húsvétján mutatta be Sedelmeyer a saját palotájában a másik Krisztus-képpel együtt. A siker olyan nagy volt, hogy Guy de Maupassant A szépfiú címû regényében is utalt a Párizst megmozgató, szenzációnak számító eseményre. Emellett számos, elragadtatott hangú kritika jelent meg a korszakban, ezek egyikét Alfred von Wurzbach írta: „A Keresztrefeszítés vagy inkább a Golgota, Rembrandt Éjjeli õrjárata óta a legrendkívülibb mûvészi alkotás, és 222 esztendõ óta nem produkált a mûvészet olyan harmadik képet, amely e kettõhöz fogható lett volna, kivéve talán éppen Munkácsy Krisztus Pilátus elõttjét.” A bemutató után a kritika és a közönség is azt várta volna a mûvésztõl, hogy harmadikként a klasszikus Krisztus-trilógia szabályainak megfelelve a Feltámadást festi meg. Õ azonban nem így folytatta, melyben közrejátszhatott az is, hogy a mûvek budapesti bemutatásakor az egyházi vezetõk ígéretet tettek a két kép megvásárlására, ám ez végül nem történt meg. Ezt követõen a mûvész a Kálvária motívumával foglalkozott, amelyet négy változatban is elkészített, ezekbõl hármat láthat a közönség a mostani kiállításon. Közülük a legjelentõsebb az Andrássy család mauzóleuma számára, Tõketerebesre készült gótikus ívzáródású, monumentális alkotás 1895-bõl.

Ecce Homo, 1895-96

A Krisztus-képek harmadik darabja, az Ecce Homo, amely a bibliai eseménytörténet szempontjából a második, mert ismét Krisztus és Pilátus találkozását idézi fel. Pilátus ítélete szerint szabadon engedte a bûnözõ Barabást és megostoroztatta az ártatlan Jézust. A kép keletkezéséhez Sedelmeyernek már nem volt köze, hiszen Munkácsy a vele kötött szerzõdést korábban felbontotta. Kádár Gábor nyomdász és grafikus beszélte rá Munkácsyt, hogy tegye teljessé a sorozatot. A mûvész, aki ekkor már súlyos beteg volt, tanítványai segítségével mégis vállalkozott élete utolsó nagy mûvének megalkotására. A fõszereplõ itt is Jézus, aki egy oszlopos erkélyen áll, megkínozva, töviskoronával a fején. Mellette Pilátus látható, aki rámutatva mondja ki azóta szállóigévé vált szavait: „Íme, az ember!” Pilátus mozdulatára a tömegben elszabadulnak az indulatok, s az elmélyült lélektani ábrázolás révén a düh, a harag és a gyûlölet szinte érzékelhetõvé válik a képen. Krisztus megkínzott alakjában sokan Munkácsy belsõ önarcképét vélték felfedezni, aki ekkor a betegséggel, a halállal és a sikertelenséggel küzdött. A mûvészeti élet ugyanis ekkorra megváltozott, a historizmus leáldozóban volt, és a közönség már más stílusirányzatok iránt érdeklõdött. A kép 1896-os budapesti bemutatója ismét több százezer embert vonzott, és bár a külföldi helyszíneken már nem aratott akkora sikert, az 1899-es írországi kiállításán mégis teljesen elbûvölte az akkor ifjú – késõbb világhírû íróvá vált – James Joyce-ot, aki élményeirõl elragadtatott szavakkal írt: „Mindebbõl kiviláglik, hogy az egész kép csodálatos, mély, néma drámaiság hatja át, s egy varázsütésre megelevenedhet, megvalósulhat, konfliktusban robbanhat ki. nyilvánvaló, hogy a mûvész szemléletmódja emberi, mélyen, megrázóan emberi.”

A kiállítás 2011. április 30-ig látogatható, hétfõ kivételével naponta 10 és 18 óra között. Teljes árú jegy: 2000 Ft, Kombinált jegy: 3500 Ft (Munkácsy-trilógia + XIX. Nemzet és mûvészet) Jegyelõvétel: www.jegymester.hu, vagy személyesen a múzeum A és C épületi pénztárában.

(Frigyesy)

Frigyesy Ágnes felvételeivel