Hûség Istenhez és az erdélyi néphez

Kristófi János nagyváradi festõmûvészt köszöntötték Budapesten

– Hûség Istenhez és az erdélyi néphez, ez jellemzi Kristófi János festõmûvész életútját – e szavakkal köszöntötte Tõkés László, az Európai Parlament alelnöke a 85. esztendõs nagyváradi alkotót 2010. november 21-én Budapesten a Gellért Szálló Teaszalonjában.

A kiállítás megnyitóján Tõkés rámutatott: – Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Kristófi János azonban nem csak kiváló alkotómûvész, de nagyszerû családapa is, aki tíz gyermek édesapja és 19 unoka nagyapja.

Banner Zoltán mûvészettörténész méltató szavaiban hangsúlyozta: –Kristófi a hitbõl merítette erejét. Mûvészete három pillérre épül: a szülõfalu, Monospetri, Nagyvárad és a transilvanizmus ihletõ élményére.

„Hagyományosan festek, rajzolok, a divatok nem érdekelnek. Számomra a figura minden, a kompozíció és a színek megfelelése. És még valamit: nem szeretem, ha a festõ filozófus, vagy matematikus, ha örökké spekulál. A festészet ’nyelve’ olyan csodálatos, hogy e csodának a megfejtése engem teljesen leköt, kielégít, ezért nem váltogatom ötesztendõnként a stílusomat, még akkor sem, ha egyesek úgy vélik a hagyományos iskola fölött eljárt az idõ…

Az alapvetõ emberi érzések, etikai normák nem változnak évtizedenként. A jóság, a szépség, hûség, tisztesség, a harmóniára való törekvés, a humánum-igény minden korban megvolt... és megvoltak ugyanakkor az ellentétes elõjelû tendenciák. Lényegében minden munkámban az örök emberit keresem!... Visszavonult ember vagyok. A mûvészetnek és a családomnak élek.” – vallja magáról a Mester. (Köteles Pál: Interjú Kristófi Jánossal, 1974.)

A Krisztus Király címû retrospektív kiállítás megnyitóját rendkívül nagy érdeklõdés kísérte, közremûködött Kocsis Zoltán zongoramûvész, karmerster, Kristófi Ágnes, a Nemzeti Énekkar tagja, valamint Csáky Zoltán, a Duna Televízió mûsorvezetõje, az est moderátora. A tárlat megtekinthetõ 2010. december 4-ig, naponta 10-19 óra között.

Kristófi János rövid életútja:

1925. december 15-én született Monospetriben (Bihar megye, Románia); Gimnáziumi éveit Nagyváradon és Szilágysomlyón töltötte. Kolozsváron érettségizett a második világháború után 1946-ban. 1949-ben tehetségkutatás alkalmával a kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet orgona illetve festészet tanszékeire jelentkezett, mindkettõre felvették. Õ a festészetet választotta, ahol mesterei: Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán, Petre Abrudan és Mohy Sándor voltak. 1954-ben végzett, az akkor már Ion Andreescu nevét viselõ Képzõmûvészeti Intézetben. Pályájának szerves kiegészítõje volt a kántorizálás; 1955-ben a nyugdíjba vonuló Maczalik Alfréd helyére került a Népi Mûvészeti Iskolába, ahol harmincegy éven át, nyugdíjba vonulásáig tanított festészetet, nemzedékeket indított el a mûvészi pályán, nevelt mûvészetszeretetre. Megalakulása óta tagja a Romániai Képzõmûvészeti Szövetségnek, tagja a Barabás Miklós Céhnek; a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének. A Kulturális Érdemrend birtokosa. 2002-ben Pro Partium-díjjal, 2003-ban Pro Meritis-díjjal, 2005-ben Szilágysági Magyarok-díjjal, 2010-ben Opera Omnia-díjjal (Románia Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma) tüntették ki. Nagyvárad megyei jogú város és szülõfaluja, Monospetri díszpolgára.

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel (mellékletben)