Cseppben az élet

Kötet Béres József életútjáról

„Fiam, ha valaki segítséget kér tõled,

és te tudsz segíteni, akkor ez kötelességed.”

Bátran kijelenthetjük, ma már Béres József nevét a világban ugyanúgy ismerik, mint Mindszenty Józsefét, a legendás hírû Aranycsapatét vagy épp az 1956-os forradalomét. Megélte a senki sem lehet próféta saját hazájában érzését, küzdelmes, tiszta ívû életútján azonban azon kevesek közé tartozott, akik megélhették találmányának csodálatos révbe érkezését is! A Cseppben az élet címû kötet szerzõje Béres Klára és a kérdezõ, a tudós fia, ifj. Béres József úgy beszélget édesapjával, mintha csak épp családi körben beszélgetnének. Mi pedig úgy érezzük, odaülhetünk a tûz köré…

Béres Klára kiváló szerkesztõi munkája révén feltárul elõttünk Béres József ifjúkora, a háborús évek, a csodás életben maradások, küzdelme a találmányáért, a késõbbi Béres Cseppért, de Béres Józsefnek küzdenie kell a meg nem értettséggel, az irigységgel, a kapzsisággal szemben is. A kötet fõszereplõje a legtragikusabb helyzetekben, a fronton, a legnehezebb diktatúrában, a parasztok között, mint vezetõ, vagy találmányának sikere fényében is ember maradt! Többször megfordult a halál árnyékában, akadályok sorát gördítették életeket mentõ találmánya elé. A tudós 90. születésének évfordulójára megjelent kötetbõl tanulságként tárul elénk a valóság: Béres Józsefet minden nehézség ellenére szerette, védte és õrizte a Jóisten.

„A világ õsi rendje szerint az apák dolgát folytatják az utódok. Szerencsés ember vagyok, mert olyan édesapám volt, akitõl tiszta és szilárd erkölcsi örökséget kaptam. Élete, munkássága, tartása mindenkor példáként magasodhat elõttem” – írja a kötet hátsó belsõ borítóján Béres József fia. Béres Klára, ifj. Béres József felesége pedig úgy érzi: a család példát kapott szorgalomból, kitartásból, emberségbõl, igaz értékekbõl. „Példát, melybõl meríthetünk, melyre támaszkodhatunk, mely eligazít, ha válaszúthoz érünk. És hitet. Hitet abban, hogy létezik a Gondviselés, és gyõz az igazság.”

Igen, az igazság. Béres József küzdelmes életének és találmányán kívüli másik „gyermeke”, melyet itt hagyott nekünk örökül: az igazság gyõzelme. Hogy érdemes mindig, minden idõben kimondani az igazságot. Sokszor õ is szembetalálta magát az egész világgal, hatalmasságokkal, s mégsem adta fel… Évtizedeken át küzdött azért, hogy elismerjék és forgalmazzák találmányát, majd amikor már milliók vásárolták a Béres cseppet, a kapzsiság és a Gonosz elõl neki, a feltalálónak kellett visszavásárolnia a részvényeket! De megtette, nem adta fel, nem ismert lehetetlent, és gyõzött! Ha kellett, tudott újrakezdeni munkatársaival együtt. Béres József a küzdelem bajnoka! Bizonyára a Jóisten ellátta a harchoz szükséges adottságokkal, mely kellett ahhoz, hogy végülis siker koronázhassa emberek ezreit megsegítõ találmányát.

Béres József nyolcgyermekes családban születetett, melybõl hatan nõttek fel. Édesanyja arra tanította a gyermekeket, hogy ahol tudnak, ott kötelességük segíteni. Az ifjú fiatalemberre nagy hatást gyakorolt Mécs László verse: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.” Olyan mélyen belégyökerezett ez a gondolat, hogy sok vadrózsahajtásba tearózsát oltott. „Csodálatos lett, ahogy a vad területen illatozott a nemes virág”– emlékezett vissza egykori tettére.

A háborús években Béres József a frontra került. Élete többször forgott kockán. Az egyik bombázás alkalmával valamennyi katonája meghalt. Mégis csodával egyenlõ, hogy neki nem esett baja: „Életemet a derékszíjam mentette meg, egy vastag repeszdarabot fogott fel. A szilánk félig behasította, de átszakítani nem bírta. Mi lett volna, ha csak egy kicsivel odébb talál el? Miért én lettem az egyetlen túlélõ azon a kiugró, lapos fennsíkon? Ki tudná ezt megmondani?” – kérdezi a kötet fõhõse. S az olvasónak bizonyára eszébe jut II. János Pál pápa csodálatos életben maradása, akinek életét a szíve fölött hordott Szûz Mária rózsafûzére mentette meg, melybe beleütközött a gyilkos golyó.

Béres József megélhette azt a csodát is, hogy hazatért a frontról. A találkozás megható örömérõl így vall fiának és a kötet olvasóinak: „Záhonyban a házunk közelében láttam, hogy édesanyám és édesapám a kertünkben kapálgatnak. Egyszerre csak édesanyám eldobja a kapát, és elkiáltja magát: ’Itthon van a fiam!’ Ma sem tudom, mirõl ismert meg. Szakállasan, csont és bõrre lefogyva, közel négyévi távollét után, 1945. június 4-én értem haza.”

Idõközben Béres József megnõsült, feleségül vette a gyönyörû tanítónõt, Papp Katalint. Ettõl kezdve több mint 50 éven át jóban, rosszban összetartottak. Ám a sors megpróbálta õket. Béres Józsefet 1948-ban koholt vádakkal üldözni kezdték. A fiatalemberre fogták, hogy Szálasi szárnysegédje volt, melybõl semmi nem volt igaz. Erre így emlékezik vissza a tudós: „Ellenségeim lassan, módszeresen és persze mindig hátulról támadtak. Egyik „ügyes” módszerük az volt, hogy egzisztenciálisan lehetetlenítették el az embert. Esetemben minden erejüket latba vetették, hogy ne kaphassak munkát. Rám fogták, hogy Szálasinak voltam a szárnysegédje, és osztályidegenné minõsítettek. Mondanom sem kell, hogy Szálasit még látni sem láttam soha.”

Béres József munkás életének jelentõs részét a kommunizmusban töltötte, amikor „azokat az idõket éltük, amikor a vezetõi pozíciókba a tûzhöz közel ülõ ’megbízható’ pártembereket ültették. A szaktudás, a rátermettség nem számított.” Volt olyan fõnöke, aki a kutatásait nem értette és nem értékelte.

Ennek ellenére Béres Józsefnek a Béres-cseppek megalkotásáig csaknem húszévnyi közönnyel, akadályokkal, kitartó kutatómunkára és az eredmények átfogó elemzésére volt szükség. Amikor kutató lett, a burgonyaleromlás okaira kereste a választ. Álmában sem gondolt arra, hogy neve valaha összekapcsolódik a daganatkutatással.

Elgondolkodtató az a momentum, ha valakinek tálentumot adott a Jóisten, hogyan sáfárkodik tehetségével. S ebben az esetben nem a különleges technika, hanem a zsenialitás a fontos. Béres József ugyanis híressé vált mikroszkópját, melyen elindult a rákkutatás útján, a szemétdombon találta. „A kutatásra szánt központi pénz már azokban az idõkben is lényegesen kevesebb volt a szükségesnél. Nagyon nagy hiányát éreztem egy fénymikroszkópnak, de csak álmodozni tudtam róla, pénz nem jutott rá. Aztán valaki szólt, hogy a szeméttárolóban mikroszkópdarabokat látott. Több se kellett nekem, bizony, hogy lesz mikroszkópom. Átturkáltam a szemetet, egyenként szedtem össze a darabokat, megtisztogattam, néhány hiányzó részt beszereztem, összeraktam, és mûködött… Általa találtam rá hamarosan arra az ösvényre, amelyet elõttem még nem taposott senki.”

Béres József, ahogy haladt elõre kutatásaiban, ahogy születtek az újabb, egyre jelentõsebb eredményei, úgy növekedett az értetlenség körülötte. Vallja: „jól ismert jelenség, hogy az új utakon járók szinte kivétel nélkül találkoznak a merev elutasítással, szakmai féltékenységgel, irigységgel. Így volt ez velem is.”

Majd egyre többen érdeklõdtek készítményei iránt, s ekkor megjelent életében a fõnöki irigység is. Odáig fajultak a dolgok, hogy egyik nap Béres József arra érkezett a munkahelyére, hogy a laboratóriumának ajtaját bebádogozták, a zárat lepecsételték, laboránsai meg kint álltak a szakadó esõben… Aztán 1972-ben megszületett a Béres csepp. Feltalálója nem gondolta, hogy gyógyító cseppjeinek létrejöttével, élete legnagyobb kálváriája is megkezdõdött.

A betegeket azonban nem érdekelte a tiltás, õk élni akartak! Béres József szemére vetették, ha igaz, hogy segítõ szándék vezeti a cseppek elõállításakor, adjon nekik belõle. Ekkor a kutató komoly lelki válságba jutott, majd édesanyja tanítása csengett a fülében: „Fiam, ha valaki segítséget kér tõled, és te tudsz segíteni, akkor ez kötelességed.” Nem tehetett másként, adott. Aztán egyre több emberen segítettek a cseppek. S egyre többen álltak sorba, a feltaláló pedig az otthoni laboratóriumában mindenféle hatósági engedély nélkül gyártotta a készítményeket.

Béres Józsefet sarlatánsággal vádolták, majd 1975-ben kuruzslás vádjával bûnvádi eljárás alá került. Házkutatást tartottak nála, felforgatták a lakását, munkahelyét. 1975.ben Kósa Ferenc filmet forgatott róla, Az utolsó szó jogán címmel, de bemutatásával 10 évet kellett várni. Közben háza elõtt áramlottak hozzá a betegek, volt olyan nap, hogy hatszázan álltak a kapujában. Legfõbb célja volt tehát, hogy cseppjei hozzáférhetõk legyenek. Így kötött szerzõdést a Herbáriával, s lett a találmány neve Béres csepp.

Még Béres József életében létrehozták a Béres Alapítványt, és a Béres Rt-t. A Kósa-film aztán megtette a hatását, ország-világ elõtt híressé lett a Béres csepp feltalálója és a Béres csepp. Késõbb, sajnos Kósa Ferencben is csalódnia kellett a tudósnak, aki a részvénytársaság tagjaként ki akarta használni a feltalálót. De ez már egy másik szomorú történet… A kötetben olvashatunk róla. Mindeközben Béres József nevét a róla elnevezett cseppek feltalálásával tette világhírûvé. Rájött ugyanis arra, hogy nagyon sok betegséget okoz az anyagcserezavar, melyet a szervezet számára létfontosságú nyomelemek hiánya vált ki. Az általa készített csepp ezek pótlásával visszaállítja a szervezet biológiai rendjét és erõsíti aktív, passzív immunitását.

S ha egy nagyot ugrunk elõre az idõben, ma már a Béres cégbõl az ország legnagyobb, magyar tulajdonban lévõ gyógyszergyára lett, a vállalkozás vállalat-csoporttá terebélyesedett, a sikertörténet pedig folytatódik – írja Béres Klára, a kötet szerkesztõje.

Béres József az üldöztetés és meg nem értettség után még életében számos díj, elismerés birtokosa lett. A Béres-cseppet 1976-ban már szabadalom védte. 1995-ben Pro Natura et Vita díjat, 2000-ben Magyar Örökség kitüntetõ címmel ismerték el munkásságát. 2000-ben az Országos Gyógyszerészeti Intézet roborálószerként gyógyszerré törzskönyvezte a Béres-cseppet. 2002-ben neki ítélték a Széchenyi-díjat az egészségügyi ellátásban fontos szerepet játszó infrastruktúra megteremtése érdekében végzett tevékenységéért, az egészségvédelemért, az immunrendszer megerõsítéséért végzett fáradhatatlan munkásságáért. 2002-ben a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést tudományos munkásságával és hajlíthatatlan akaraterejével megalkotott életmûvével érdemelte ki. 2005-ben a vitézi rend tagjává avatták a nemzet szabadságáért vívott harcaiért, s a nemzeti érzéseinek kiváló tanúbizonyságáért.

Több szobor készült róla, Szolnokon pedig sétányt neveztek el Béres József feltalálóról. Küzdelmes élete beteljesedett, s igaz rá Marcus Aurelius gondolata: „Légy mint a szirtfok, melyet a hullámok folyton csapkodnak, az pedig rendületlenül áll, s körülötte elcsendesül a habzó forgatag.”

A magyar kutató születésének 90. évfordulójára megjelent kiadvány különlegessége Béres József három, közelmúltban elõkerült fiatalkori írása, melyek most kerültek elõször nyilvánosság elé.

A Béres Klára Cseppben az élet Béres József életútja címû kötet az Akovita Könyvkiadó gondozásában jelent, meg, ára 2700 Ft.

Frigyesy Ágnes

Képaláírások:

Béres 6: Tizennyolc évesen Kecskeméten, 1938

Béres5: Az ifjú pár, 1947. augusztus 20.

Béres4: A legendás történetû fénymikroszkóppal

Béres3: Az új üzem avatásán, Orbán Viktor miniszterelnökkel, 1999. Szolnok

Béres2: Készül a szobor, Búza Barna alkotása

Béres1: Béres József fiával és menyével