Kötet gróf Esterházy János életérõl és mártírhaláláról

„Ha életünket nem a rövid, földi perspektívából nézzük, hanem földi nehézségeink során is az örök életet tartjuk szem elõtt: akkor megértjük, hogy nincs különbség cseh és magyar, gróf és paraszt között, és minden emberben meglátjuk Isten képmását.”

A Méry Ratio Kiadó és a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány szervezésében mutatták Csáky Pál: Hullámvasút és Molnár Imre: Esterházy János élete és mártírhalála címû köteteket 2010. április 29-én Budapesten, a Pilinszky Irodalmi Kávéházban. A könyveket méltatták: Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, Németh Zsolt, az Országgyûlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke, valamint Molnár Imre, az Esterházy kötet szerzõje.

A nagy érdeklõdés mellett megtartott könyvbemutatón részt vett Malfatti-Esterházy Alice, Esterházy János lánya, aki vallja: „A kulcs Esterházy János megértéséhez az Õ mélyen katolikus hitében rejlik. Ha életünket nem a rövid, földi perspektívából nézzük (érvényesülés, meggazdagodás, hatalomvágy), hanem földi nehézségeink során is az örök életet tartjuk szem elõtt: akkor megértjük, hogy nincs különbség cseh és magyar, gróf és paraszt között, és minden emberben meglátjuk Isten képmását. Ez a hit adta Apámnak az erõt, mellyel töretlenül tudott a keskeny úton járni és átszenvedni tizenkét évnyi börtönt… Áldozatvállalása, népe iránti hûsége – amely miatt még a menekülés lehetõségét is visszautasította – ma is vállalható példaképpé teszi Esterházy Jánost”

Gróf Esterházy János elõkelõ fõnemesi családból származott. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békediktáummal. A politikus az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló „csehszlovakizmus” ellenzõjeként lépve fel. Az 1935-ös választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe.

Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlõdés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Az elsõ parlamenti beszédében hangzott el ez a mondat: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat“.

A bécsi döntés után, Esterházy János, mint Kassa képviselõje, 1938 novemberében üdvözölte Horthy Miklóst, de személyesen a szlovák területen maradt és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken.

Pozsonyban az Új Hírek címû napilapot adta ki, ezt betiltották, õt magát pedig rendõrségi felügyelet alá vonták. Késõbb Magyar Hírlap néven új napilapot alapított. A magyarországi földreformot támogatta. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Tisóval a magyar kisebbség jogairól, ebben a kérdésben a szlovák parlamentben a magyarság jogaiért is fellépett, ahol õ volt az egyetlen magyar képviselõ.

Pozsonyban létrehozta a Madách Könyvkiadót. Esterházy volt a szlovák parlament egyetlen képviselõje, aki 1942. május 15-én a 68/1942-es alkotmányi törvény ellen szavazott, mely a zsidóság kitelepítésérõl szólt.

Esterházy János 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott.

A horogkeresztesek rövid idõre internálták, Gestapo körözte. Pozsony felszabadítása után a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselõjével, Gustav Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését.

Gustav Husák utasítására letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Ljubljankában tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára itélték és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való együttmûködése miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott.

Külsõ segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván õ nem bûnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött idõt. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben elhunyt.

A börtönparancsnok nem adta ki hamvait a családnak. Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutató munkája nyomán. Esterházy János „földi maradványai a kommunizmus áldozatainak tömegsírjában található, a prágai motolei temetõben. A mennyország távlatából nézve Prága, Warsó, Krakkó, Pozsony és Budapest oly közel van egymáshoz, hogy talán egynek is látszik… XVI. Benedek pápa mondta, hogy minden egyes, embert érõ erõszak az egész emberiséget sújtja…” – írja Édesapja mártíromságáról lánya, Malfatti-Esterházy Alice.

Gróf Esterházy János bátor életútja törvényszerûen végzõdött mártírhalállal. Hûséges helytállásával többször mondott ellent a Gonosznak. Hõs, magyar hazafi, a kommunizmus áldozata, aki életét adta az Övéiért…

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel