Holesch – 100

Centenáriumi kiállítás a Várban

Tipikus magyar sors:

a világot meghódította, itthon alig ismerik

Utolsó fénykép a mûvészrõl (1983)

Tipikus magyar sors: nemesi családból indult, a kommunizmus tönkretette a családot, a fiúk Nyugatra menekültek, majd Holesch Dénes kitört az ismeretlenség homályából, s elismert mûvésze lett a világnak. Épp csak saját hazájában nem ismerik. A 100 évvel ezelõtt született mûvészre a mostani kiállítás kurátora és rendezõje, Fekete Klári figyelt fel. Amikor utazási irodát vezetett, beállított hozzá a mûvész özvegye, aki azonnali hazatelepülésrõl álmodozott. A regényes életút bemutatása a magyar kultúr-világban és a köztudatban, valamint a mûvész méltó helyre kerülése idehaza, még várat magára. Fekete Klári egykori manöken mindenesetre jó irányban halad ezen az úton.

De hogyan is találkozott egymással Holesch Dénes és Fekete Klári?

– „Egy idegtépõen nagy forgalmú dunsztos meleg nyári napon furcsa pár állt meg elõttem az utazási iroda pultjánál. Madárcsontú, élénk tekintetû, elõkelõ hölgy, s negyven körüli magas, enervált fia... A hölgy elmondta, hogy õ híres zongoramûvész Ausztráliából, és hosszútávra – azonnal! – szeretnének egy zongorával felszerelt lakást, de kizárólag a Budai Várban, merthogy õk eddig többnyire kastélyokban laktak!” A nem mindennapi otthon-keresésbõl aztán nem csak hazaérkezés lett, de mély barátság. Mrs. Joyce Greer de Holesch férje mûvészetének késõbbi pártfogójára akadt.

A Magyar Kultúra Alapítvány Székházában a budai várban 2010. áprilisban látható Holesch 100 centenáriumi kiállítás rendezõje, Fekete Klári levelet írt az egyik szerkesztõségbe: Téma Frigyesy Ágnesnek megszólítással. Ki nem kapná fel a fejét egy efféle névre szóló invitálásra. Így hát nyomába eredtem a számomra ismeretlen Holesch Dénesnek, s fent a budai Várban találkoztam Fekete Klárival, mellesleg Morvai Krisztina édesanyjával. A mûvész lovas- és portré-képei magával ragadtak, így a kiállítás lelkes kurátora, Holesch Dénes mûvészete és Frigyesy Ágnes újságíró egymásra találtak.

– Ki ez a Holesch? Hol a helye? Miért nincs helye a magyar képzõmûvészetben, ha Pekingtõl New Yorkon át Párizsig elismerték? Miért nem próféta a saját hazájában? – tette fel a kérdést a kötet szerzõje magánkiadású Holesch-rõl szóló (Holesch A szabadság rabságában) életrajzi kötetében. A regényes életút Felvidékrõl indult. Holesch Dénes, Dini egyik nap három évesen az éjszaka közepén kimászott a rácsos ágyból és újrafestette a kúria frissen festett falait: lovakkal, virágokkal, madarakkal… Holesch Dénes a történelmi Magyarországon, Besztercebányán látta meg a napvilágot. Õsei a XIV. században, a keresztes háborúban kapták a nemesi címet. A huszárkapitány dédnagyapa köztiszteletben álló, elkötelezett patrióta, Kossuth Lajos barátja, tanácsadója volt.

– A generációkon átörökített polgári értékek, az emberi tisztesség, az erkölcsi tartás, a szó legnemesebb értelmében vett úriemberség, a tradíciók, a kultúra, az építészet, a zene, tánc, a természet csodálata és szeretete a hétköznapok szerves része volt a Holesch famíliában – állapítja meg kötetében Fekete Klári. Az édes otthon, az „in my country” érzése mindig ihletõ erõt adott a mûvésznek. A családi fáma szerint a kis Dini elõbb járt lovon, mint a saját lábán. Naphosszat ücsörgött, jött-ment a tanyán és étlen-szomjan, delejezetten bámulta a porfelhõbe veszõ ménesek vágtatását. Késõbbi lószeretete gyermekkorára vezethetõ vissza – a kiállítás kurátora szerint.

Az életút regényes, a budapesti Szépmûvészeti Akadémia ösztöndíja után következhetett volna a Medici Ösztöndíj Rómában, ám Holesch Dénest a Haza szólította, s be kellett vonulnia sorkatonai szolgálatra. 1933-ban – Hitler hatalomra jutásának évében – búcsút intett szülõföldjének, szeretteinek. Akkor még nem sejtette, hogy örökre. Építész bátyjával, aki szerzõdést kapott, Kínába utazott... Kalandos életútját nem kísérhetjük állomásról állomásra, de Holesch Dénes élt Kínában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Ausztráliában, Amerikában, Angliában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, mintegy 15 országban, majd hazatért meghalni az ismeretlenségbe…

Feleségét, a híres zongoramûvészt egy koncert alkalmával ismerte meg. A mûvész felfigyelt a fiatal, melbourni vendégszólista, bizonyos Joyce Greer szuggesztív játékára. Fejébe vette, hogy megismeri, bejelentkezett azon melegében, hogy portrét szeretne róla festeni… – Mûvésznõ, engedje meg, Holesch Dénes magyar festõmûvész vagyok. Ahonnan én jövök – in my country – forró szurkot öntöttek a török ellenség nyakába a nõk, így ûzték ki õket Eger várából. Nyilván ismeri ezt a történetet. Amikor az ön zongorajátékát meghallottam a rádióban, ezt juttatta eszembe. Szeretném, ha modellt ülne nekem egy portréhoz!”… Az elkényeztetett zongorafenomén – mellesleg a skót királyi család leszármazottja – és Holesch Dénes egy hétfõi napon munkához látott. A portré tíz nap múlva elkészült. 1944. március 23-án ezzel a szalagcímmel került az újságos standokra a Sydney Morning Herald: „A város legvonzóbb férfija, a magyar festõ feleségül vette Ausztrália elsõ számú koncertzongoristáját.” Ugyanezen a napon került a lapokba kis késéssel egy másik hír: „Romániát és Magyarországot elfoglalták a német csapatok.” – rögzíti a kiállítás kurátora kötetében. Házasságuk sikerekkel, küzdelmekkel teli, a szó legszebb értelmében szövetség volt – mondja nekem Klári.

New Yorkban jó nevû galériákban állított ki, a legjobb portré-festõk között emlegették, a holywood-i sztárok ünnepelt „udvari” festõje lett, képei Amerika szerte 5000 dollárért keltek el az 50-es években! Lovas képeit már ekkor hamisították. A ló márkajegye lett, stílust teremtett. Lovas festményei a megszokott statikus portrék, autonómiai tanulmányok helyett érzõ, eleven, egymásra utalt lények. Holesch Dénes befutott festõ!

Az amerikai évek után egyre közelebb költözött Hazájához, Európa több országában élt. Harminc év után úgy döntött, a politikai helyzet ellenére meglátogatja édesanyját. A találkozó azonban sajnos elmaradt. A festõ szívbeteg édesanyja izgalmában, örömében, hogy viszontlátja fiát, elfelejtette bevenni gyógyszerét, s hirtelen meghalt. A nemesnek és gazdagnak született Wagner Margit a XIX. században nagy szegénységben, kitaszítottságban fejezte be életét. Zokszó nélkül nézte, hogy a különbözõ katonai és politikai hatalmak hogyan hordják szét az évszázadokon át összegyûjtött család értékeit, az antik bútorokat, régi könyveiket, festményeket… – írja Fekete Klári. A kúria a kommunista idõkben senki földjévé vált, majd elbuldózerolták, ma egy bevásárló-központ áll az egykori kúria helyén…

Holesch Dénes Budapestre költözése után szintén hamarosan meghalt. A rákoskeresztúri temetõben búcsúztatták szûk rokoni körben. Ahogy a kiállítás rendezõje írja: – Maga választotta vándorútján gyakran fürdött az elismerés, a siker melengetõ fényében. Halálával hazatért az ismeretlenségbe…

Klári kérdésemre elmeséli: – Sok Holesch mû található szétszórtan a világban, de a hagyaték gerincét már sikerült Magyarországra hozatni. Egyre több Holesch bukkan fel a hazai aukciókon, magángyüjteményekben és galériákban idehaza. A festõ halála után a család egy-egy festményt ajándékozott a Nemzeti Galériának, a Szépmûvészeti Múzeumnak, s található mûve a világ számos gyûjteményében. Klári munkáját a Jóistentõl kapott küldetésnek érzi s civilként, hivatalos támogatás nélkül rendezte ezt a sok szervezést, kitartást igénylõ kiállitást, mely már itthon a hetedik. Holesch Dénes magyar festõmûvészt mégsem ismerik eléggé saját hazájában… .

Missziót teljesít hát Fekete Klári kurátor, a kiállítás rendezõje, amikor Holesch II. János Pál pápáról készült, Amerikából hosszú harcok árán hazahozatott festményét a pápa boldoggá avatásakor árverezésre bocsátja. Reméli, hogy a magyar közvélemény ily módon is felfigyel Holesch Dénes nemzetközileg több díjjal elismert magyar festõ mûvészi értékére… Így legyen!

(A kiállítás megtekintehtõ 2010. április 11-ig. A tárlat megvalósulását támogatták a Lázár testvérek, fogathajtó világbajnokok.)

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel

A festõ Kínában

Udvarlás

(New York, 60-as évek)

Duett

Joyce, a híres (feleség) portré – Egy hét után házasság!

Ausztrál elõkelõség kalapban

Önarckép a Fõiskolán