MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA

SECRETARIATUS CONFERENTIAE EPISCOPORUM HUNGARIAE

Jézus az igazi húsvéti bárány

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor az Egyház amiatt örvendezik, hogy Jézus feltámadt a halálból, s ezáltal minden embert megmentett a bûntõl. A húsvétban az is megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: a halál hatalma alatt álló régi emberbõl új embert teremt az örök életre. Jézus Krisztus saját példáján mutatja meg, milyen ez az új, megszentelõdött ember.

A húsvéti vigíliát követõ, húsvétvasárnap hajnali ünnepi szentmise az V. századra vezethetõ vissza. A szertartás során, a szentlecke után a XI. századtól kezdõdõen éneklik a sequentiát, amely a feltámadt üdvözítõ Krisztusnak, a mi húsvéti bárányunknak a dicséretét zengi. A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a „világ Világosságára” emlékezteti a híveket.

Az Ószövetségben a bárány volt a zsidó húsvét eledele; hiba nélkülinek kellett lennie, vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsõszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidókat, úgy mentette meg aztán Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának. Ezt a jelképet a húsvéti étkezés is tovább élteti: sok helyen bárányt esznek vagy az arra emlékeztetõ sonkát. Az Egyház is megszenteli ezt a szokást a húsvét hajnali ételszentelés szertartásával.

Húsvétkor az Úr feltámadását kiemelten ünnepli az Anyaszentegyház nyolc napon keresztül, amelyet például a mise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki. Húsvéttól kezdve egészen az ötven nappal késõbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti öröm járja át az Egyházat. Húsvét nyolcada fehérvasárnappal, az isteni irgalmasság vasárnapjával zárul.

A szertartások rendje a püspöki székhelyeken

Budapest, 2010. március 31.

MKPK Sajtószolgálat