„A rendszerváltozás befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges a jóvátétel és az igazságszolgáltatás”

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. március 17-én Brüsszelben: – Az 1990 márciusában történt marosvásárhelyi tragikus események emlékét felidézõ rendezvénysorozat keretében 2010. március 17-én, szerdán Tõkés László EP-képviselõ irodája szervezett konferenciát a „Fekete Március” tárgykörében az Európai Parlament brüsszeli épületében.

Bevezetõ szavaiban Tõkés László elmondta: március 11-én a budapesti Terror Házában magyarországi közéleti személyiségek részvételével közösen emlékeztek a szomorú eseményekre, illetve Petõfi Emléklappal köszönték meg a magyarok segítségére sietõ és emiatt elítélt cigányok áldozatát. A brüsszeli konferencia a második állomás, a továbbiakban 19-én és 20-án „A Szeretet Márciusa” címmel Marosvásárhelyen kerül sor megemlékezõ rendezvényekre. Európai képviselõnk a temesvári 1989-es decemberi forradalom során született spontán szolidaritást a néhány hónappal késõbbi, 1990-es márciusi – diverziós célú forgatókönyvek alapján megrendezett – marosvásárhelyi eseménysorral állította szembe. A „Fekete Március” gyökerei egészen mélyre nyúlnak, elsõsorban nem román-magyar kérdésként kell értelmeznünk, hanem a kommunizmushoz és a Szekuritátéhoz való viszony szerint, mondotta az erdélyi képviselõ. A hatalmukat átmenteni kívánó, kommunista múltú vezetõknek ugyanis a Szekuritáté újjáalakítását kellett legitimálniuk, ezt pedig a „magyar veszély” ürügyén, a „magyar kártya” kijátszásával tették. Tõkés László adalékképpen felidézte, hogy 1990 januárjában egy „titokzatos látogatója” arra próbálta rávenni: támogassa a titkosszolgálat újjászervezését az állambiztonság érdekében. Az ismeretlen látogató minden bizonnyal a Szekuritáté „színeiben játszott”.

A rendszerváltozás befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges a jóvátétel és az igazságszolgáltatás is. Ehhez pedig fel kell tárnunk a valóságot, és meg kell neveznünk a felelõsöket ezért a tragédiáért. Még az RMDSZ csúcsvezetése is jelét adta, hogy húsz évvel az események után támogatná az erre vonatkozó állambiztonsági iratok tikosításának feloldását, jegyezte meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.

Kincses Elõd, aki a marosvásárhelyi magyar közösség akkori vezetõjeként többéves számûzetésbe kényszerült a „Fekete Máricus” következményeként, kijelentette: teljesen világos, hogy az eseménysorozatot elõre kitervelték, erre utal az is, hogy nem a marosvásárhelyi magyarok és románok estek egymásnak, hanem a görgényvölgyi „felkészített” románokat kellett – szervezett formában, autóbuszokon –a városba szállítani, hogy a konfliktus kirobbanjon.

Monica Macovei EP-képviselõ találóan mutatott rá, hogy tulajdonképpen az 1989 decemberi erõszakos cselekmények, tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi vérengzések és a júniusi bukaresti bányászjárások mögött ugyanazok az erõk mûködtek, mégpedig a tavasszal átkeresztelve újra létrehozott Securitate. A múltfeltárás „elõrehaladottságára” jellemzõ: húsz évvel a rendszerváltás után Teodor Marieºnek, a December 21 Egyesület elnökének kell éhségsztrájkolnia azért, hogy a forradalom dossziéi nyilvánosak legyenek – hívta fel a figyelmet a volt igazságügyi miniszter.

Marius Oprea, a Kommunizmus Bûneit Vizsgáló Intézet nemrég leváltott igazgatója szerint az állam felelõsségérõl sem feledkezhetünk meg. Nem írhatjuk a véletlen számlájára – értett egyet a korábbi felszólalókkal –, hogy a Szekuritáté a „Fekete Március” után született újra. Nekünk az a dolgunk, szögezte le a „kommunizmus régésze”, hogy bizonyítékokat találjunk a még mindig köztünk lévõ bûnösök ellen – gyermekeinknek tartozunk a múltban történt rémtettek feltárásával. Ha a Tismãneanu-jelentés alapján az államelnök gyilkos rendszernek minõsítette a kommunizmust a román parlament plénumában, miért nem tükrözõdik mindez az igazságszolgáltatás napi gyakorlatában? – tette fel a kérdést a román történész.

A konferencia második része a sajtó és az etnikumközi viszonyok összefüggését elemezte. Nick Thorpe, a BBC budapesti tudósítója szerint a sajtó hatékony munkája nélkül a titkosszolgálatok nem lettek volna képesek az „ellenségképet” felépíteni. Párhuzamot vont a ’90-es márciusi események és a rövid idõ múlva kirobbant boszniai háború között. A népcsoportok közötti szembenállásnak mindkét esetben hosszú történelmi elõzményei vannak, mutatott rá a több mint negyedszázada közép-kelet-európai tudósítóként dolgozó újságíró, mindkét esetben manipulálták a lakosságot, a hadsereg az adott történelmi pillanatban pedig itt is, ott is pozitív megítéléssel bírt. A sajtónak az állam és a polgár, illetve a közösség viszonyában mindenképpen ez utóbbit kell szolgálnia, csakis ekkor tölti be szerepét, mondta Nick Thorpe. Megemlékezett a romák szerepérõl is, és rámutatott: a többség és a roma közösség közötti viszony normalizálása az elmúlt húsz évben nem történt meg, ez a jövõ legnagyobb feladata, kihívása.

Boros Zoltán, aki a kilencvenes évek elejétõl több mint egy évtizedig a román televízió bukaresti magyar szerkesztõségének vezetõje volt, elõadásában arra világított rá, hogy a Román Televízió, amely a forradalom élõ közvetítésével hatalmas hitelre és nézettségre tett szert, nagy szerepet játszott a magyarellenes hangulat kialakításában: a tudatos félretájékoztatás már február elején megkezdõdött és szinte minden napra jutott belõle. A médiaszakember a tömegmanipuláció iskolapéldájának nevezte a „közszolgálati adó” magyarok elleni rágalomhadjáratban betöltött szerepét.

Mircea Toma, az Active Watch – Media Monitoring Agency bukaresti elnöke a román sajtó1990–1996 közötti idõszakát sötét periódusnak titulálta. A legtöbb szerkesztõségben az volt az általános vélemény, hogy olvasókat veszít a lap, ha nem támadja a magyarokat. A román televízió akkoriban a legnagyobb „manipulátor” volt, a ködösítéssel és a magyar-román kapcsolatok dramatizálásával pedig az átlagember tudatába a veszélyes és ellenséges Székelyföld képét csöpögtették. 1996 után a román média egyik pillanatról a másikra megváltozott, ma már sokkal árnyaltabb és kiegyensúlyozottabb képet mutat, a sajtópiac is átalakult. A hírneves román újságíró ugyanakkor kritikával illette az RMDSZ-es képviselõk és vezetõk tulajdonában lévõ erdélyi magyar sajtótermékeket, mivel ezek értelemszerûen nem gyakorolhatnak ellenõrzést a magyar politikusok fölött. Példaként említette, hogy a korrupcióellenes civil társadalmi koalíció 2004 óta rendszeresen és következetesen végigvitt vizsgálata csak Hargita és Kovászna megyében nem talált a sajtó által is kritizált, múltja vagy korrupciógyanús szerepe miatt elmarasztalható politikust.

Bodó Zoltán szociológus egy 1990-1993 között végzett, Maros-megyei írott sajtót magába foglaló tartalomelemzést mutatott be, aminek kapcsán rávilágított arra, hogy a magyar és a román sajtó különbözõ témákat futtatott fel – ez pedig egy idõ után párhuzamos, a közös fõ témákat mellõzõ közbeszédet eredményezett.

A konferenciát többek között jelenlétükkel megtisztelték Cristian Preda, Gál Kinga, Bauer Edit, Schmitt Pál és Sógor Csaba európai parlamenti képviselõk is.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes