Egy jobb sorsra érdemes intézmény kálváriája

Az EMNT állásfoglalása a

második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyûlés tárgyában

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyûlés (SZÖN) megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak. Ismételten erõsebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai imperatívusznál: a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél.

Történik mindez annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum (EMEF) tárgyalásai és az azt követõ események kezdetben bizakodásra adtak okot:

* A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetõi nyitottságot mutattak a csíkszeredai nagygyûlésen bemutatott Székely Memorandum szövegének kiigazításában, vállalták az RMDSZ színeiben megválasztott önkormányzati tisztségviselõk támogató aláírásának összegyûjtését, és egyetértettek a Memorandum közös külpolitikai hasznosításával.

* A felek megegyeztek a második SZÖN márciusi összehívásában és egy paritásos vegyes bizottság létrehozásában, amely a Nagygyûléssel kapcsolatos tartalmi és szervezési kérdésekben egyeztet.

* Az EMNT Elnöksége által megbízott küldöttség sikeresen tárgyalt a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT) közel álló Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjaival, mely ennek eredményeképpen visszavonta a SZÖN egyoldalú összehívására vonatkozó állásfoglalását, és az EMNT-küldöttség részeként szerepet vállalt a vegyes bizottságban.

Az ígéretes kezdetet azonban nem követte hasonló folytatás:

* Határozott ígérete ellenére, az RMDSZ mind a mai napig nem gyûjtötte össze önkormányzati képviselõitõl a Memorandumot támogató aláírásokat.

* Az EMEF legutóbbi, februári ülésén az RMDSZ tárgyalóküldöttsége fontos törvényekkel kapcsolatos egyeztetésekre hivatkozva egyoldalúan visszalépett a SZÖN márciusi megszervezésétõl.

* Az RMDSZ meggondolásait tudomásul véve, az EMNT küldöttsége nem tehetett többet annál, mint hogy ragaszkodott az elõkészítõ bizottság létrehozásához és a SZÖN-nek egy késõbbi idõpontra való halasztásához.

* Az MPP elnöke az IHB türelemre intõ álláspontja ellenére ismételten a SZÖN egyoldalú megtartására szólította fel a párt önkormányzati tisztségviselõit, és újabb támadást indított az EMEF intézménye, személyre szólóan pedig az EMNT elnöke ellen.

* Az RMDSZ vezetõi mindeddig sikerrel odáztak el minden konkrét egyeztetési kísérletet a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseirõl: elõször, mondvacsinált okokra hivatkozva nem nevesítették képviselõiket a vegyes bizottságba, majd, amikor hosszas unszolásra ezt mégis megtették, a tárgyalások megkezdésére nem találtak alkalmas idõpontot április elõtt, ezzel a hozzáállással fokozva az amúgy is létezõ bizalmatlanságot a másik félben.

Pártos elfogultságtól mentesen nézve a helyzetet, napnál világosabb, hogy Székelyföld területi autonómiájának érdekében közös és egységes fellépésre van szükség. Erre pedig a leginkább célravezetõ utat az jelenti, hogyha a közösségtõl – Székelyföld népétõl – közvetlen legitimitást kapott önkormányzati tisztségviselõk pártállásuktól függetlenül közösen fejezik ki autonómia iránti igényüket, és lépnek fel ennek érvényesítése érdekében. Sajnos, a szûkkeblû pártpolitikai logika ez esetben is felülkerekedett a józan ész és a nemzeti érdekek diktálta belátáson.

Kinek nem érdeke a második – teljes – SZÖN megszervezése és egyféle Székely Parlamentként való sikeres mûködtetése?

A válasz a következõkben keresendõ:

* Ellenérdekelt ebben az RMDSZ központi vezetése. A központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetõk saját párton belüli befolyásukat féltik, minden hasonló regionális szervezõdés intézményesülésétõl és döntéshozatali befolyásától. Ezzel együtt pedig a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényezõ lehet egy markáns székelyföldi intézmény.

* A székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselõk összességét tömörítõ, nagy legitimitású fórum létrehozásában a Magyar Polgári Párt elnöke és követõi is ellenérdekeltek lehetnek, hiszen ebben, a választási aritmetika arányainak megfelelõen, csupán a másodhegedûs szerepe jutna nekik.

Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplõ között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról. Székelyföld „feldarabolása” és alkotó részeinek szétosztása a többi fejlesztési régió között nemcsak a gazdasági fejlõdést vetné vissza, hanem a küszöbön álló alkotmánymódosítás és területi-közigazgatási reform vonatkozásában is jó idõre ellehetetlenítené a Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megvalósítását.

Mindezen megfontolások alapján az EMNT Elnöksége:

* Ezúton felszólítja az RMDSZ képviselõit, ne akadályozzák a paritásos EMEF-elõkészítõ bizottság munkáját, hanem haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést az EMNT által már jó ideje kijelölt küldöttséggel a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseirõl.

* Felkéri az MPP vezetõit, tartózkodjanak a SZÖN ígéretes intézményét aláásó, egyoldalú döntésektõl, és – amennyiben összehívják a hét végére – a párt önkormányzati tisztségviselõinek tanácskozásán fontolják meg az EMNT együttmûködésre vonatkozó szempontjait, éppen a székelyföldi területi autonómia sikere érdekében.

* Biztosítja az SZNT központi és széki vezetõit, továbbá az MPP szavazóbázisát, hogy az EMNT továbbra is stratégiai partner minden olyan civil-politikai kezdeményezésben, amely Székelyföld területi autonómiájának ügyét szolgálja, és ezen kezdeményezések eszköztárának kibõvítése, valamint a konkrét cselekvési lehetõségek számbavétele céljából mielõbbi egyeztetést kezdeményez.

Az EMNT Elnöksége továbbra is egyeztetést, munkamegosztást és közös cselekvést jelentõ összefogásban látja az erdélyi magyar politikai képviselet eredményességének kulcsát.

Nagyvárad, 2010. március 10.

Tõkés László Toró T. Tibor

elnök, EP-képviselõ ügyvezetõ elnök

Továbbította:

Frigyesy Ágnes