„Az igazságot nem lehet felakasztani,

mert az igazság a lelkünkben él”

Brusznyai Árpád mártírhalált halt pedagógusra

emlékeztek Nagymaroson

„Az igazságot nem lehet felakasztani, mert az igazság a lelkünkben él” címmel tartottak emlékezõ estet Nagymaroson 2010. február 28-án, felidézve az egykori kommunista áldozatok emlékét. A Fidesz Nagymarosi Szervezete rendezésében zajló esten felelevenítették Brusznyai Árpád mártír-halált halt pedagógus életútját, majd Harrach Péter, a terület országgyûlési képviselõje, egyben képviselõjelöltje, az Országgyûlés alelnöke, valamint Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos szólt az egybegyûltekhez.

Brusznyai Árpád ifjú tudós, középiskolai tanár kikezdhetetlen jellem, fiatal feleségével, ötéves gyermekével osztályellenségnek számított a negyvenes, ötvenes években, amikor a kommunista pribékek áldozataként itthagyta a földi világot. Élete a XX. század példázata. A váci gimnázium tanáraként vitte el õt az embertelen hatalom. A kikezdhetetlen jellemû férfi ma 82 éves lenne, s mindössze 33 év adatott neki. Apja csendõr, majd börtönbe vetették, bátyját, a váci püspök titkárát internálták. Október 31-én az orosz támadás idején huszonkétezer jogvégzett fiatalt vettek õrizetbe az ÁVÓ-sok. A határ ekkor még nyitva állt, Brusznyai Árpád elhagyhatta volna Magyarországot, de a talpig becsületes és magyar hazafi nem hagyta el hazáját. Még negyven napig taníthatott Vácon, majd 1957-ben vádat emeltek ellene, s 1957. február 6-án és 7-én kihallgatásra rendelték. Vádolták a népi demokratikus államrend erõszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bûncselekmények elkövetésével. A Gyõri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve – elõbb „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az „enyhe” ítélettel elégedetlen hírhedt Pap János, az MSZMP helyi vezetõje azonban személyesen intézkedett és kijelentette: Veszprém megye nem maradhat halálos vádlott nélkül! (Pap 1994-ben öngyilkosságba menekült…) Brusznyait a Legfelsõbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra ítélte. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, de sikertelenül.

Brusznyai Árpádot halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték a kommunista pribékek. A tanítványai által szeretett professzor egy elõre kitervelt, aljas gyilkosság áldozata. A bûnös kommunista rendszer életét vette egy talpig becsületes pedagógusnak, aki a Himnuszt éneklésével lépett a bíró elé – hangzott el a Nagymarosi Színkör által bemutatott, Hujbert István összeállításában és vezetésével a róla szóló megható mûsorban. Brusznyai Árpádot 1958. január 9-én végezték ki, testét jeltelen sírba temették. Ez a bátor magyar hazafi egész életében vallotta: „Egyetlen becsületes politika van: a nép szolgálata.”

Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos, aki túlélte a borzalmakat beszédében megállapította: – Brusznyait Krisztus korban, 33 évesen végezték ki, õ pedig ekkor, vagyis 33 éves korában szabadult a börtönbõl. Felidézte azt a pillanatot, amikor a nyolcvanas években Brusznyai Árpád özvegyének lehetõsége volt megkeresnie mártír férje hamvait. Ekkor egy megdöbbentõ kép járta körbe a világot, ahol Brusznyai Árpád özvegye kezében tartotta férje koponyáját. Wittner Mária ekkor megkérdezte az özvegyet, mit érzett, amikor férje koponyáját tarthatta a kezében? – Annak örültem, hogy megtalálták, annyi tudás, szeretet és emberség volt benne…

A kommunisták a mi vérünkbõl biztosítják unokáik jövõjét!

De ebbõl mi nem kérünk!

Wittner Mária fideszes országgyûlési képviselõ hangsúlyozta, nem érti, milyen baloldali értékrendre büszkék a mai kommunisták! Felidézett egy „csokorra” való összeállítást tetteikbõl: – 1919-tõl szétzüllesztették a polgári társadalmat, 600 embert öltek meg a Tanácsköztársaság 133 napja alatt, vannak élõ tanúk, akik még mindig fel tudják idézni, mit tettek az oroszok a magyar nõkkel. Választási csalás hozta meg a gyõzelmüket a kékcédulás választások során, s Sztálinnak köszönhetõen, a magyar-kérdés-vagonkérdés értelmében vagonokkal hordták ki a magyarokat a Gulágra. Lassú, egzisztenciális éhhalálra ítélték az itthon maradt családokat!

Vajon megváltoztak-e ezek a kommunisták mára? – tette fel a kérdést az elõadó. Válasza egyértelmû, az egykori vörös komiszárok, akik lakájként szolgálták az oroszt, mára vörös kapitalistákká vedlettek… A kommunisták a mi vérünkbõl biztosítják unokáik jövõjét! De ebbõl mi nem kérünk! Végleg ideje lesz letérni a történelem eme szégyenletes színpadáról – jelentette ki Wittner Mária a nagymarosi mûvelõdési házban.

Ma is tudnunk kell, ki volt a hóhér és ki az áldozat!

– Ma fejet hajtunk azok elõtt, akik életüket áldozták a szabadságért, s akik szabadságukat veszítették a múlt rendszerben. Az egész magyar nemzet áldozattá vált – hangsúlyozta hozzászólásában Harrach Péter országgyûlési képviselõ, az Országgyûlés alelnöke, aki rámutatott: – Ma hasonló helyzetben van a nemzet, mint az 56-os szabadságharc idején, amikor a Haza megkövetelte a nemzeti összefogás egységét. Mindenkivel persze nem lehet összefogni! – jelentette ki az Országgyûlés alelnöke.

Ahogy Brusznyai Árpád tragikus életútját felidézõ irodalmi mûsorban elhangzott, tudnunk kell, ki volt a hóhér és ki az áldozat, ez a mai kor nagy kihívása, ma is tudnunk kell, ki volt a hóhér és ki az áldozat! S az áldozatoknak legyen dicsõség mindörökké!

Brusznyai Árpádot és mártír társait az 1989-90-es rendszerváltozás során rehabilitálták, és újratemették…

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel