Egy-egy munkacsoport kellõ számú EP-képviselõ és politikai csoport támogatásával jöhet létre. A kisebbségi ügy iránti európai érdeklõdés tekintetében igen jellemzõ, hogy a kereszténydemokrata Európai Néppárthoz tartozó 265 EP-képviselõ közül mindössze 44-en támogatták aláírásukkal a kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoport megalakulását. A tény magáért beszél – még akkor is, hogyha a többi EP-frakció szintén nem jeleskedett az Európai Unió polgárainak közel 10%-át kitevõ – jobb sorsra érdemes – kisebbségi közösségek felkarolásában.

A kisebbségvédelmi munkacsoport idei elsõ tanácskozását január 21-én tartotta, Gál Kinga néppárti és Carl Haglund liberális társelnökök irányításával. Az új elnökök Tabajdi Csaba szocialista, valamint Michl Ebner néppárti elõdeiktõl vették át a stafétabotot, akik az elõzõ parlamenti idõszakban irányították a csoport munkáját. A magyar jelenlét folytonossága mellett figyelemre méltó, hogy az EP-bõl visszavonuló, dél-tiroli Michl Ebner helyét az EP-politizálástól szintén elköszönõ Henrik Lax finnországi svéd politikus örökébe lépõ fiatalember foglalta el, Carl Haglund személyében.

A Kisebbségvédelmi Frakcióközi Csoport januári ülésén az Európa Tanács vezetõ tisztségviselõi nyújtottak átfogó és alapos tájékoztatást az Európai Parlament testvér-intézményének a kisebbségi jogok ügyében végzett úttörõ munkájáról – a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája vonatkozásában. A kisebbségi kérdés meglehetõsen mostoha „kezelésére” nézve igencsak jellemzõ adat, hogy a nyelvi chartát az EU 27 tagországa közül mind ez ideig csupán 16 ratifikálta. Ennél kissé jobbnak tûnik a keretegyezmény sorsa, melyet az ET 47 tagállama közül a jelen pillanatig 39 fogadott el – ez esetben viszont a jogszabály életbe ültetése és végrehajtása okoz nagy gondot számos országban.

Az újultan mûködésbe lépõ kisebbségügyi munkacsoport jó irányba való változására vall – egyebek mellett – az a körülmény is, hogy eddigi nevét (Intergroup for Traditional Minorities, Constitutional Regions and Regional Languages – Hagyományos Nemzeti Kisebbségek, Alkotmányos Régiók és Regionális Nyelvek Frakcióközi Csoportja) a Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Csoportja (am. Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) elnevezésre változtatta – ami a közösségi jogok hangsúlyosabb érvényesítésének szándékát jelzi.

A kisebbségvédelmi intergroup 2010. február 11-i ülésére meghívta az Európai Bizottság kisebbségi ügyekben leginkább illetékes új biztosait, az alapvetõ jogokért, illetve a kulturális, nyelvi sokszínûségért felelõs Androulla Vassiliou, illetve Viviane Reding európai biztosokat. A frissen hivatalba lépõ európai „tárcavezetõk” ugyan nem tudtak részt venni a tanácskozáson, de az ügy fontosságára való tekintettel Reding asszony elküldte hivatalának vezetõ tisztségviselõit, Bartholomeus Pronk és Michael Shotter személyében, akik általános tájékoztatást nyújtottak elképzeléseikrõl, majd válaszoltak a munkacsoport tagjai által felvetett kérdésekre.

Carl Haglund elnök elmondta, hogy az új csoportnak az EU 15 országából mintegy 40 alapító tagja van – amely jó eredménynek tekinthetõ.

Gál Kinga társelnök Viviane Reding biztosi kinevezését nagy nyereségnek tartotta, és a Lisszaboni Szerzõdés bevezetésének kisebbségpolitikai jelentõségét hangsúlyozta.

Bernd Posselt szudétanémet néppárti képviselõ szintén a luxemburgi politikusnõ kinevezését üdvözölte, személyében biztosítékát látva annak, hogy az õshonos nemzeti kisebbségek ügye az eddiginél hangsúlyosabban fog érvényesülni az Unióban.

Schöpflin György magyarországi néppárti képviselõ kritikus módon szólt a „multikulturalizmus” európai politikájáról, mely eddig – kisebbségvédelmi szempontból – „szinte egyenlõ volt a semmivel”, és gyökeres változást sürgetett ezen a téren.

Bauer Edit felvidéki néppárti képviselõnõ a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy az EU, illetve az EP ne csupán az ún. harmadik – külsõ – országok emberi jogi kérdéseivel foglalkozzon, hanem saját tagországainak a belsõ ügyeit, ezenképpen a kisebbségi jogok védelmét is vállalja fel.

Tatjana Zdanoka, az Európai Szabad Szövetség lettországi képviselõnõje az orosz kisebbségek helyzete mellett a szlovákiai és a romániai kisebbségi közösségek kérdését is szóvá tette.

Ramon Tremosa katalán liberális képviselõ a saját nemzeti közösségét ért sérelmekrõl beszélt.

Tõkés László erdélyi képviselõnk mindenekelõtt azt értékelte, hogy a Jogérvényesülés, Alapvetõ Jogok és Uniós Polgárságért felelõs biztosi hivatal (Justice, Fundamental Rights and Citizenship) létrehozásával a kisebbségi jogok védelme is polgárjogot nyert az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság politikájában. Ezzel kapcsolatban megkérdezte, hogy az új biztosnak melyek a kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogosítványai és kompetenciái. Továbbmenve, a puszta létükben veszélyeztetett és etnikai-közösségi identitásukban megkérdõjelezett, kíméletlen többségi asszimilációnak kiszolgáltatott moldvai csángómagyarok ügyét vetette fel, méltán kifogásolva, hogy miközben az Európai Parlamentben a mostoha bánásmódban részesülõ lóállomány védelmében egy széles körû mozgalom folyik, ezzel szemben a 250 ezernyi csángó közösség iránt az Unió már-már teljes érdektelenséget tanúsít. „Ezen a helyzeten változtatni kell – mondotta képviselõnk. – Az európai polgárok közel 10%-át érintõ kisebbségi ügynek európai prioritássá kell válnia; mindennek a fontosságához méltó, õt megilletõ helyére kell kerülnie”.

Bartholomeus Pronk, az európai alapjogi biztos képviselõje válaszában – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy a Lisszaboni Szerzõdés bevezetését és az új Bizottság felállását követõen „forradalmi helyzetben vagyunk”, melynek részeként a kisebbségpolitika terén is elõrelépésre van szükség.

A kisebbségvédelmi munkacsoport ülésének zárórészében Davyth Hicks, a Veszélyeztetett Európai Nyelvek Központjának (European Bureau of Lesser-Used Languages) vezetõ képviselõje nyújtott tájékoztatást szervezete munkájáról, illetve a hátrányos helyzetben lévõ európai nyelvek támogatása terén kifejtett szolgálatukról.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes