Tõkés László a verespataki bányaügyrõl

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. január 26-án Brüsszelben: – Az Európai Parlament e heti ülésszaka rendkívüli meglepetéssel szolgált a hosszú ideje húzódó, botrányos körülményeirõl elhíresült verespataki bányaügy érdekeltjei és érintettjei számára. A brüsszeli Parlamentbe visszatérõ képviselõink a január 25-i, hétfõi kezdõnapon – vagyis az utolsó pillanatban – értesültek arról, hogy másnap, január 26-án délelõtt, az EP égisze alatt, Adina Vãlean liberális képviselõnõ szervezésében egy rendhagyó szakkonferenciára kerül sor „Európa váljék a fenntartható és felelõsségteljes bányászat zászlóvivõjévé ” (“Making Europe a leader in sustainable and responsible mining”) címszó alatt.

Tõkés László erdélyi képviselõnk Renate Weber EP-képviselõ, valamint Bakk Miklós politológus, az EMNT volt európai parlamenti képviselõjelöltje jóvoltából szerzett tudomást a titokzatos rendezvényrõl. Úgy tûnik, hogy a Roºia Montana Gold Corporation (RMGC) „erõdemonstrációjával” („acþiune de forþã”) van dolgunk – írta a verespataki bányaberuházást ellenzõ álláspontjáról is ismert román képviselõnõ sürgõs megkeresésében. A váratlanul és nagy „diszkrécióval” összehívott tanácskozás „a verespataki beruházást forszírozó Gold Corporation lobbierejét mutatja. Úgy tûnik, hogy a liberálisok is beszállnak mellettük a ringbe” – olvasható a jeles erdélyi magyar politológus figyelemfelhívó levelében.

Az eset vonatkozásában árulkodó az a körülmény, hogy Renate Weber liberális politikusnõ – Adina Vãlean liberális pártbéli és frakcióbéli kolléganõje – maga sem tudott a készülõ szimpóziumról. A kezünkbe jutott meghívottak listájának tanúsága szerint az EP-képviselõk közül kizárólag az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (Industry, Research and Energy – ITRE) tagjai kaptak meghívást. Jelek szerint a szervezõk a „Roºia Montana-projekt” ügyében egyáltalán nem tartották „illetékesnek” sem a Zöldek környezetvédõ pártját, sem a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (Environment, Public Health and Food Safety – ENVI), sem – példának okáért – a vízvédelemre szakosodott Water Intergroup frakcióközi munkacsoport tagjait, vagy éppenséggel a beruházás kimenetelében leginkább érdekelt, szomszédos Magyarország képviselõit.

A bányászati szaktanácskozásnak álcázott rendezvény napirendje önmagában is sokat elárul a szervezõk szándékairól. A konferencia elsõ része európai ágazati szakembereket vonultatott fel, akik – közvetett módon – a tanácskozás, illetve a verespataki projekt szakmai és tudományos hitelességét voltak hivatottak biztosítani. Az elõadók között szerepeltek: Abraao Carvalho, az Európai Bizottság Vállalkozási Fõigazgatóságának és Michel Sponar, az EB Környezetvédelmi Fõigazgatóságának a vezetõi.

A konferencia második része szintén nem szûkölködött rangos szakemberekben. Közülük is említést érdemelnek Susanne Lacase, a Norvég Geotechnikai Intézet ügyvezetõ igazgatója, Paul Whitehead oxfordi professzor, vagy éppenséggel Paul Damian, a Román Nemzeti Történeti Múzeumának helyettes igazgatója.

Az ilyen elõzmények mellett és ezen háttérrel megszervezett európai parlamenti „szakkonferencia” ma reggel Adina Vãlean képviselõasszony bevezetõjével vette kezdetét, aki fontosnak tartotta kihangsúlyozni – s a késõbbiek során ezt ismételten megtette –, hogy az értekezlet nem „Roºia Montánáról”, hanem a „felelõs és fenntartható bányászati kitermelés” szakmai kérdéseirõl és európai távlatairól szól.

Az általa mondottakkal ellentétben senki elõtt nem lehetett kétséges az esemény valódi célzata. Amint erdélyi európai képviselõnk megállapította: minden jel és körülmény arra vall, hogy az RMGC – nehezen leplezhetõ – „lobbi-tanácskozásán” és „propaganda-rendezvényén” veszünk részt, mely európai legitimációt kíván szerezni a verespataki bányatervnek.

Egyébként ki is derült, hogy a konferencia anyagi fõtámogatója maga az érdekelt bányavállalat volt. Ezen túlmenõen annak fõelõadójaként nem más, mint Dragoº Tãnase, az RMGC menedzser-igazgatója ismertette a verespataki projektet, jól adatolt és „szakszerû” elõterjesztésében ecsetelve a beruházás kedvezõ vonásait, biztonságos és környezetbarát voltát, valamint annak társadalmi és gazdasági szükségességét és „áldásait”. Egyebek mellett arról is biztosította a hallgatókat, hogy a nagybányai ciánkatasztrófa megismétlõdése Verespatak esetében teljességgel kizárt.

„A nép nevében” Eugen Furdui verespataki és Cãlin Andreº topánfalvai (Câmpeni) polgármesterek tartottak beszédet, és szálltak síkra a beruházási terv megvalósítása, közérdekû és szociális jelentõsége mellett.

Az értekezlet elõzetes eltitkolása és rajtaütésszerû megrendezése miatt annak résztvevõi közt kevés „ellenzéki” vehetett részt. Ezeknek egyikeként dr. Ioan Piso kolozsvári történészprofesszor keresetlen nyíltsággal mutatott rá, hogy a szervezõk szándékosan tartották távol a tanácskozásról a bányaberuházás ellenzõit – példának okáért annak a hetven (70) romániai civilszervezetnek a képviselõit, akik röviddel ezelõtt közös állásfoglalásban léptek fel a verespataki magánberuházás ellenében. „Et auditur altera pars” – hallgattassék meg a másik fél –, szorgalmazta a neves történész, nemes kiábrándultsággal leplezve le a korrupciótól sem idegen gazdasági és politikai körök ignoranciáját az Akadémia, a civilszféra és az egyházak megalapozott visszautasító álláspontja iránt. Határozottan ellenezzük a verespataki projektet – jelentette ki Piso professzor –, azt a tervet, mely az ország „nemzeti kincsét”, az aranyat gátlás nélkül volna kész vagyonéhes magánbefektetõk kezére játszani; azt a politikát, mely a válságba taszított vidék és közösség helyett idegen érdekeket védelmez.

A hosszúra nyúló elõterjesztések miatt, a végén már alig futotta az idõbõl hozzászólásokra. Ioan Piso opponenseként Bogdan Baltazar veterán politikus kapott szót, aki átlátszó demagógiával igyekezett nevetségessé tenni a hírhedt bányaprojekt ellenzõit, köztük a kis számban ugyan, de mégiscsak jelen levõ verespataki civileket.

Az elnökséget ellátó Adina Vãlean utolsóként Tõkés László képviselõnknek adott szót, aki kétnyelvû – román és angol – referátumában mindenekelõtt a szimpózium egyoldalúságát és propagandisztikus jellegét bírálta. Õszinte sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes jelek szerint a román Nemzeti Liberális Párt is megváltoztatni látszik véleményét a verespataki bányakitermelés ügyében. Hasonlóképpen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is eddigi – helyes – álláspontjának feladására készül, hiszen míg elõzõleg, a liberális kormányzat idején, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter még felfüggesztette a beruházás engedélyezési folyamatát, tavaly decemberben pedig Markó Béla RDMSZ-elnök még változatlanul ellenezte a terv megvalósítását – velük szemben a demokrata-liberális párti kormány mostani tárcavezetõje, Borbély László igencsak hajlik a bánya megnyitásának jóváhagyására.

A „Roºia Montana” bányászati projekt ügyében érintett Románia európai képviselõjeként Tõkés László az ország polgárainak és a jövõ nemzedéknek a jól felfogott érdekei iránti elkötelezettséggel hívta fel a figyelmet a ciánalapú bányakitermelés környezetvédelmi és egészségügyi veszélyeire, valamint lehetséges katasztrofális következményeire. Ezzel együtt felidézte, hogy az elmúlt idõszakban már több rendben felemelte szavát a közveszélyes beruházás ellen – mind plenáris felszólalásaiban, mind az illetékes európai biztoshoz, Sztavrosz Dimaszhoz intézett folyamodványában, melyet aláírásával több mint harminc (30) európai képviselõ támogatott.

Ebben az összefüggésben szintén említésre méltó, hogy 2008 februárjában a liberális Csibi Magor és Chris Davies, valamint a szocialista Daciana Octavia Sârbu EP-képviselõk ún. szóbeli kérdéssel fordultak ez Európai Bizottsághoz, a ciánalapú bányakitermelés európai szintû betiltását indítványozva.

Erdélyi magyarként európai képviselõnk a tiszai ciánszennyezés 10. évfordulójáról is megemlékezett, mely rossz óment jelent a verespataki beruházási tervekre nézve. Ennek kapcsán dr. Áder János EP-képviselõ, a Magyar Országgyûlés korábbi elnökének a visszautasító álláspontját is tolmácsolta, az ügy regionális – Kárpát-medencei – veszélyeire hívva fel a figyelmet.

Végül bejelentette, hogy magyarországi kollégájával közösen egy írásbeli nyilatkozat beterjesztését kezdeményezik az Európai Parlamentben, a verespataki bányaterv megvalósítása ellenében.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes