Tõkés: Az RMDSZ megbocsáthatatlan hibát követett el

Krisztus Urunk születésének szent ünnepén Isten iránti hálaadással emlékezünk meg 1989 adventi váradalmainak csodálatos beteljesülésérõl és Megváltó Karácsonyáról: az ateista-kommunista diktatúra „egyiptomi fogságából” való szabadulásunkról – mondta Tõkés László EP-képviselõ Budapesten, 2009. december 23-án tartott sajtótájékoztatón.

A Temesvári Évforduló következtetéseit és üzenetét ekképpen foglalta össze: – Szolgáltassék igazság a szabadságharc hõseinek, vértanúinak és áldozatainak! Botrányos és tarthatatlan, hogy két évtizeddel a forradalom után még mindig nem tudjuk, kik voltak az ún. terroristák, kik voltak a népellenes gyilkosságok és vérengzések elkövetõi.

Európai, egyetemes szinten szembe kell néznünk a kommunista múlttal. A múlt megítélésének kettõs mércéjével szakítva, a Nürnbergi perhez hasonlóan a totalitárius kommunista rezsim „Temesvári perét” is le kell folytatnunk.

A kelet-közép-európai, volt kommunista országokban intézményesült posztkommunista folytonossággal szemben az 1989-ben elkezdõdött rendszerváltozás folytonosságát kell képviselnünk. 1956 és 1989 befejezetlen forradalmát be kell fejeznünk.

A volt szovjet országokban a kommunizmus örökségével le kell számolnunk. A világ több részén tovább élõ kommunizmus (Kína, Észak-Korea, Kuba stb.) ellenében egyetemes összefogással kell fellépnünk.

A Ceauºescu-diktatúra megdöntése 20. évfordulójának jelentõs hozadéka: Temesvár forradalmi szerepének és szellemének rehabilitációja. A posztkommunista és nacionalista restauráció és történelemhamisítás eleven cáfolata: Lech Walesa és Jerzy Buzek, Orbán Viktor és Traian Bãsescu, Sólyom László és Emil Constantinescu, James Baker, Barack Obama és Joseph Daul, valamint a romániai/bánsági egyházak és forradalmi szervezetek együttható és egyértelmû állásfoglalása.

Temesvár forradalomban játszott szerepének egyetemleges elismerése egyben az 1989 utáni lopakodó ellenforradalmi politikai kurzus végét is jelenti.

A rendszerváltozás kontinuitásának jegyében tiltakozunk a román kommunista „Führer” – a „Kondukátor” –, valamint a temesvári tüntetõk közé lövetõ Ștefan Guºã tábornok szobrainak a felállítási kísérlete ellen.

Tõkés László hangsúlyozta: – A temesvári forradalommal szembeni ellenforradalmi eseményként értékeli Marosvásárhely 1990-es „Fekete Márciusát”. Guºã tábornok szobrának felállítási szándékát magyarellenes célzatú provokációnak minõsíti, mely a forradalom 20. évfordulójának a megszentségtelenítésére irányul. Véleménye szerint a demokratikus rendszerváltozás nem lehet teljes a kisebbségpolitika terén kívánatos rendszerváltoztatás nélkül. A temesvári népi felkelést elindító magyar – református – ellenállás jelképes módon hívja fel a figyelmet, hogy: végképp szakítani kell a román nacionálkommunizmus örökségeként tovább érvényesülõ kisebbségellenességgel.

Barack Obama amerikai elnök megállapítása szerint – két évtizeddel ezelõtt – „Románia történelmében új fejezet kezdõdött”. A forradalom 20. évfordulója hadd jelentse az egykor elkezdõdött romániai rendszerváltozás új fejezetét, annak újult erõvel való folytatását.

Tõkés László ismertette a romániai elnökválasztás, valamint az új romániai kormány megalakítása tárgyában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontját. E szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) immár negyedízben követ el megbocsáthatatlan hibát a romániai választások/szavazások terén, amikor is a 2004-es államelnök-választást (1) és a Traian Bãsescu államfõ leváltására irányuló referendumot (2007) (2) követõen, ez év végén Mircea Geoanã posztkommunista pártvezetõ melletti (3), illetve a parlamenti reform elleni (4) szavazásra szólította fel az erdélyi magyarságot.

A nemzeti érdek fölött újból a pártérdek diadalmaskodott

Tõkés szerint rendkívüli politikai cinizmusra vall, hogy az RMDSZ pártdirektívája eddigi elhibázott politikáját rezzenetlenül tovább folytatja, és 180 fokos fordulatot téve, elõzõ álláspontjukat elvtelenül feladva, máris az elõbbiekben kárhoztatott demokrata-liberális párt (DLP) uralta új kormányzat „húsosfazakai” körül tolong.

Tõkés László elhibázottnak tartja az RMDSZ csúcsvezetõinek és eszkátéjának (SZKT) magatartását a következõk miatt:

Érzékeny csapást mér az igencsak törékeny erdélyi Magyar Összefogásra. További megosztó hatást gyakorol az erdélyi magyar politikai életre, melynek további fõszereplõi – a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – amúgy is, az RMDSZ-szel „konvergens” módon szerteszabdalják magyar közösségünket. Pillanatnyi – anyagi – elõnyök fejében erdélyi közösségünket kényére-kedvére kiszolgáltatja a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának.

Nem nehéz belátni, hogy a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életû. Következésképpen az RMDSZ-nek, illetve erdélyi magyarságunknak hosszú távon súlyos árat kell fizetnie a pillanatnyi elõnyökért. A nemzeti érdek fölött újból a pártérdek diadalmaskodott.

„Ott van a zsozsó” – jelentette ki az SZKT december 18-i ülésén – a temesvári népfelkelés 20. évfordulóján (!) – a testület egyik szemérmetlenül „egyenes beszédû” tagja. Ez a „zsozsó” tulajdonképpen nem más, mint az erdélyi magyar érdekek feladásának, az RMDSZ klientúrája megvásárlásának az ára.

Tõkés László rámutatott: – A romániai magyar közösségnek nem miniszterekre, hanem – példának okáért – magyar egyetemre van szüksége. Önálló, autonóm magyar oktatási rendszerre óvodától a felsõoktatásig. Továbbá, amint arra Markó Béla elnök saját bevallása szerint húsz év után rájött: etnikai arányainknak megfelelõ részesedére a helyi közigazgatásban, állami adminisztrációban és a regionális vezetésben. Arra, hogy anyanyelvünk hivatalos regionális nyelvvé váljon Erdélyben. Háromszintû autonómiára. És önálló – magyar – külpolitikára. Az RMDSZ vezérkara és a „kiéheztetett” klientúrája viszont éppenséggel ezekrõl feledkezik meg – a bársonyszékek és a csurranó-cseppenõ pénzjuttatások fejében.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eleve óvva intette az RMDSZ urait attól, hogy a Bãsescu-ellenes hecckampányba bekapcsolódjanak, vagy valamelyik oldalon beszálljanak a román nagypolitikába, annak játékszerévé váljanak, és – újból – jégre vigyék az erdélyi magyarságot. Mindhiába. Azt is hiába mondták, hogy ne meneteljenek szembe az Európai Néppárttal, melynek tagpártjai közé éppen õk segítették be a DPL-t. Erre sem hallgattak.

Tudathasadásos állapot, hogy most éppen õk állnak azokkal szövetségben, akik „barátságáért” bennünket és az MPP-t kárhoztatták.

Az erdélyi politikus szerint ebbõl a helyzetbõl egyetlen kivezetõ útnak látszik az erdélyi Magyar Összefogás útjára való visszatérés. Az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum által egyeztetett közös magyar érdek következetes képviselete – ellenkezõ esetben pedig a kormányból való mihamarabbi és határozott kiválás.

Újságírói kérdésre, mely szerint Tõkés Lászlónak odaítélte-e már a „forradalmár” titulust a román kormány, mely komoly anyagi juttatásokkal is jár, a 20 évvel ezelõtti romániai változások bátor forradalmára így válaszolt: – Nem kapta meg, de ezért az elismerésért folyamodnia kellene, mely szerinte etikátlan. Õ inkább marad a privilégiumok nélküli szabadságharcosok szövetségében. Tõkés hangsúlyozta, ez az elismerés, valóban sokféle elõnnyel jár (például adómentességgel, földvásárlási elõjoggal stb.), de mivel több Securitate tag is megkapta a forradalmár kitüntetõ címet, erkölcsileg lejáratták e díj rangját és hitelét, a kitüntetettek pedig elveszítették becsületüket. Ha volt nekik egyáltalán (szerk. megj.)

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel