Életképek a reneszánsz korból a Vármegye Galériában

Különleges kiállítás nyílt 2009. december 1-én Budapesten, az Erdély Mûvészetéért Alapítvány által mûködtetett Vármegye Galériában. Csathó Pál grafikusmûvész „Életképek a történelmi Magyarországról” címû kiállítása visszavezet bennünket a reneszánsz korba, s ha „Déjá vu (dézsá vü) érzésünk van, a mûvész elérte célját. Csathó Pál maga nyitotta meg a tárlatot.

Ars poeticájában így vall magáról és mûvészetérõl az alkotó: – A Déja vu olyan emlékezeti csalódás, amikor azt hisszük, hogy már egyszer átéltünk valamit, ami valójában sohasem történt meg” – írja az idegen szavak szótára errõl a magyarban is meghonosodott furcsa francia szóról. Egy nyelvésztõl talán nem is vár el az ember nagyobb érzékenységet a misztikum irányába, de hát mi képzõmûvészek kicsit mások vagyunk. Én személy szerint meg nagyon más.

Amióta az eszemet tudom, úgy tekintettem egy mûtárgyra, festményre, régi épületre, hogy volt-e közöm hozzá valamikor. Gyermekkoromban, soha nem kóstolt ételek ízei jelentek meg számban egy tenger gyümölcseit ábrázoló festmény nézegetése közben, és amikor 40 év múlva, eredetiben egy tengerparti étteremben megkóstolhattam, tökéletesen azt az ízt éreztem. A székely kapuk látványa Malonyay Dezsõ könyveiben, mindig az otthonosság és biztonság érzését jelentették.

Ma már a genetikai kutatások elõrehaladtával egyre többször halljuk, hogy mennyi információt hordozunk sejtjeinkben, ezekben a tökéletes mikrocsipekben. Az õsanyától napjainkig mennyi problémával, bajjal, örökletes hibával terheljük utódainkat. De vajon csak a negatívumok öröklõdnek-e, vagy minden más is? Pompeji utcáin, vagy középkori kisvárosok sikátoraiban járva vajon hányszor éreztük már, hogy igen, én itt már éltem.

Van, amikor nyomasztónak, másszor eufórikusan boldogítónak ítéljük a helyszínt, de mindenképpen ismerõsnek. Azután, elkezdünk kutakodni és kiderül, hogy dédapánk töltötte Velencében tanulóéveit és alig párháznyira lakott attól a helytõl, ahol reánk tört az a bizonyos furcsa érzés.

A képzõmûvészetnek ez az egyik legnagyobb feladata. Rögzíteni a jelent, hitelesen, és felruházni minden helyszínt, minden témát azokkal az emberi érzésekkel, melyek láttán a késõbbi korok szemlélõi egy különleges dimenzióutazás részesei lehetnek. Mert a jó mû – tartozzon a mûvészetek bármely ágához is – rejtett dimenzió, kapu a múltra.

Jelen kiállítás célja is ez, kapu a reneszánsz, a XV-XVII századi, és a magyar paraszti múltra eredeti mesterek munkáinak felhasználásával. Remélem, ha megtekintették a kiállítást, mindenki talál magának egy kaput, egy átjárót saját magyar múltjára – vallja Csathó Pál.

A mûvész grafikáin és festményein találkozhatunk például a magyar huszárral, aki épp búcsút vesz kedvesétõl. Reneszánsz életkép a visegrádi palotában címmel több festmény tárja fel elõttünk a valamikor õseink által ismert múltat: átélhetünk királyi fogadást a várban, jelen lehetünk egy fõúri társaság kíséretében a teraszon, de részesei lehetünk egy udvarlási jelenetnek az oroszlános kútnál. Egy másik sorozat a szõlõ és bor dícsõítésérõl szól, míg a harmadik képsor Erdélybe vezérel minket.

Az alkotások – kedvezõ áron – megvásárolhatók, akár karácsonyi ajándéknak családtagjaik, barátaik számára! A tárlat 2010. január 30-ig, keddtõl péntekig, 10-18 óra között látogatható. Cím: 1052 Budapest, Vármegye u. 11.

(Frigyesy)