Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalása

a romániai elnökválasztás második fordulója elõtt

Bár a romániai elnökválasztás elsõ fordulójának eredményei a papírforma szerint alakultak, hiszen várható volt a megközelítõleg azonos támogatottsággal bíró két nagy párt, a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-Liberális Párt jelöltjének második fordulóba jutása, mégis meggondolatlannak és aggasztónak tûnik az a sietség, ahogyan az erdélyi magyar politikai pártok vezetõi – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) – támogatóik nevében elkötelezik magukat az egyik, illetve a másik jelölt mellett.

Meggondolatlan és elsietett, mert egyik jelöltnek sincs nyilvános és értékelhetõ politikai ajánlata általában a számbeli román többséggel együttélõ nemzeti közösségek létkérdéseinek megnyugtató rendezésére, sajátosan pedig az erdélyi magyar közösségi autonómiák – a széles értelemben vett kulturális autonómia és a Székelyföld területi autonómiája – közjogi megvalósíthatósága tekintetében.

Ennek hiányában alapos a gyanú, hogy nem az erdélyi magyar érdek érvényesítése foglalkoztatja elsõdlegesen az RMDSZ vezetõit, amikor – bár körmönfont módon, a Nemzeti Liberális Párt és Klaus Johannis lehetséges miniszterelnök-jelölt támogatásának leple alatt – ismét a posztkommunista érdekcsoportok által irányított szociáldemokrata jelölt, Mircea Geoanã támogatására készülnek buzdítani a gyanútlan magyar választót, hanem inkább az ismét elérhetõ közelségbe került bukaresti kormányzati bársonyszékek bûvölete.

Nem sokkal átgondoltabb ennél a politikai képviseletünk számára létfontosságú arányos parlamenti berendezkedés helyett az autokratikus nemzetállami gyakorlat veszélyét hordozó elnöki rendszert, illetve a mondvacsinált „caracali” autonómia-modellt ígérõ Traian Bãsescu feltétlen támogatására való felszólítás sem az MPP elnöke részérõl.

Akkor már tisztességesebb és megfelelõ elvi alapú a Székely Nemzeti Tanács elnökének érvénytelen szavazásra buzdító kísérlete, amit egy összmagyar erdélyi összefogás egyértelmû politikai üzenetté erõsíthetne, ennek hiányában azonban eleve kudarcra van ítélve, amint ezt az elsõ forduló eredményei igazolták is.

Különösen aggasztónak tartjuk a korai elkötelezõdést azért is, mert a magyar pártok egymásnak ellentmondó döntését nem elõzte meg részükrõl semmilyen kísérlet egy közösen vállalható, egyeztetett magyar álláspont kialakítására, bár még közvetlenül az urnazárást követõ órákban javasoltuk az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum (EMEF) összehívását a lehetõ legszélesebb összetételben. Ennek hiányában a pártok ellentétes álláspontja együttmûködés és a magyar szolidaritás erõsítése helyett újabb szembenállást gerjeszt az erdélyi magyar társadalomban, amely nemhogy az autonómia ügyét nem viszi elõre, hanem az „oszd meg és uralkodj” gyakorlatának teremt alkalmas táptalajt.

Mindezen megfontolásokból, az EMNT továbbra is egyeztetést szorgalmaz az erdélyi magyar politikai és civil-politikai élet szereplõi között, ennek érdekében ismételten az EMEF mielõbbi összehívását kezdeményezi.

Az EMNT Elnöksége nevében

Tõkés László Toró T. Tibor

elnök, EP-képviselõ ügyvezetõ elnök

Nagyvárad, 2009. november 27.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes