„Ne engedjünk ‘48-ból, de ‘56-ból és ‘89-bõl sem”

Tõkés: A kommunista tábor sokkal rothadtabb volt, mint amilyennek gondolta

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. október 23-án Kolozsvár-Nagyváradon: - „Ne engedjünk ‘48-ból, de ‘56-ból és ‘89-bõl sem” – ekképpen summázta Tõkés László EP-képviselõ 2009. október 22-én, Kolozsváron a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Kara és a Jakabffy Elemér Alapítvány által szervezett pódiumbeszélgetésen elhangzottakat.
A moderátorok – Bakk Miklós politológus és Gazda Árpád újságíró – a húszéves temesvári népfelkelésbõl - forradalomból kiindulva kérdezték a volt temesvári ellenállót, késõbbi püspököt és jelenlegi európai parlamenti képviselõt közéleti és politikai pályafutásáról, az erdélyi magyarság önálló külpolitikájának lehetõségeirõl.
A bõ egyórás találkozón Tõkés László a résztvevõ diákság kedvéért felelevenítette a román kommunista diktatúra embertelen elnyomásának eszközkészletének azon elemeit, amelyek példának okáért a kihallgatásokat kísérték, a „csengõfrásztól” kezdve egészen a Szilágy megyei Menyõben töltött (1989. december 15-e utáni) napok alatt átélt vallatásokig. A ‘89 után megalakult Nemzeti Megmentési Frontra vonatkozó kérdés kapcsán Tõkés megjegyezte: az ún. rendszerváltás utáni napokban még õ is naivan viszonyult a felálló új hatalomhoz, hiszen mindannyian õszintén hittek abban, hogy Romániában valós változások álltak be, de nagyon hamar rá kellett döbbenniük – és emiatt hagyták ott nagyon rövid idõ elteltével az NMF-et Doina Corneáékkal egyetemben –, hogy gyakorlatilag ugyanazok második vonala kaparintotta meg a hatalmat, vagyis joggal használhatjuk az azóta eltelt húsz évre a posztkommunista minõsítést.
Tõkés kiemelte: a Szekuritáté róla készített dossziéinak az áttanulmányozása és az egyházi átvilágítás folyamatában jött rá, hogy a kommunista tábor sokkal rothadtabb volt, mint amilyennek gondolta, és mind a mai napig sokkal inkább jelen van társadalmunk életében, mint ahogyan azt ‘89-ben bárki elképzelte volna. Ez világította meg számára, hogy püspöki mandátuma idején is miért ütközött minduntalan akadályokba. Többek között a múlttal való nyílt szembenézés elmaradásának tulajdonította, hogy a mai erdélyi magyar társadalom is „olyan, mint a balkáni háborúk idején elaknásított terület”.
Európai parlamenti tevékenysége, illetve az adódó lehetõségek kapcsán illusztrációként említette: az Európai Parlamentben a magyar képviselõk közepes méretû erõt képviselnek, és az erdélyi magyarok sem számítanak a legkisebbeknek. Az Unió 11 tagországának van kevesebb vagy ugyanannyi képviselõje, mint az erdélyi magyaroknak, tehát nem esélytelen a küzdelmünk, csak épp élni kell azzal a lehetõséggel is, hogy a magyar ügyet egységes egészként jelenítsük meg az Unióban.
Este Tõkés László a kolozsvári ‘56-os megemlékezés-sorozat nyitányaként beharangozott koncerten vett részt, amelyet a Kolozsvári Magyar Operában tartottak, és amelynek díszvendégei Tõkés László és Markó Béla, az RMDSZ elnöke voltak.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében elõször az 1956-os magyarországi forradalomhoz kapcsolódó saját, gyerekkori emlékeit elevenítette fel, majd a diktatúra által több évtizedig elfojtott igazságról értekezett. „Ma, október 22-én Kolozsváron ki kell mondanunk: nem csak az igazság tör át a határon, hanem a forradalom és a szabadságharc is. Nem csak Magyarország forradalmára gondolunk nagy tisztelettel, hanem a saját forradalmunkra is. Hiszen 1956-ban Erdély és Románia magyarsága megpróbálta megvívni a maga szabadságharcát bízván abban, hogy egy nemzet vagyunk. A megtorlás szörnyû volt. Az egész magyar közösség szenvedésével járt, egyetemünket is elvesztettük. Volt, amit azóta vissza tudtunk szerezni, de volt, amit nem. Ma, amikor emlékezünk, tisztelettel adózunk holtaknak és élõknek, akik megszenvedtek a szabadságért és az igazság napfényre kerüléséért” - összegzett Markó.
Tõkés László beszédében hangsúlyozta: 1989-ben „azt hittük, hogy ami ‘56-ban megroppant, a kommunizmus, az ‘89-ben végképp összeomlik. Minden jel szerint nem így történt: ‘89-ben nem ‘56 folytatódott, hanem az ‘56-ot követõ idõszak folytonossága állapítható meg. Ezt nevezhetnénk posztkommunizmusnak.” A püspök kitért arra, hogy Romániában is nagy hullámokat vetett a magyarországi forradalom és szabadságharc, „de lehet-e ünnepelni, elmondhatjuk-e, hogy beérett ‘56 termése, ha Teodor Mãrgineanu felkelésre való szervezkedésérõl még nem is tudunk jóformán; és arról sem, hogy Kolozsvár és Temesvár lelkesedõ egyetemista ifjúságát letörték;

14 ezer évnyi börtönbüntetést osztottak ki az ötvenes évek végén
az itthoni szervezkedõknek vagy elítélteknek;

hogy huszonnégy magyar és román testvérünket végezték ki. “Lehet-e ünnepelni ‘56-ot a teljesség igényével és érzésével, amikor még mindig temetetlen halottaink nyugosznak ismeretlen helyen?” – tette fel a kérdést. Emlékeztetett: „Szoboszlai Aladár perújrafelvétele húsz év után alig zökken elõre, Sass Kálmán mártíriuma is az égre kiált. Íme, a hazugság tartósult állapota. Miért befejezetlen az ‘56-os forradalom? Mert hazugság van mindenütt, és addig nem is fejezõdhet be ‘56 és nem hozhatja meg termését, ameddig ez a hazugság dívik. A hallgatás fala helyén a hazugság falába ütközünk, márpedig hazugságra nem lehet jövõt építeni.” – jelentette ki európai képviselõnk.
Október 23-án Tõkés László Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának udvarán koszorúzta meg az ‘56-osok emléktábláját. A bensõséges ünnepségen, amelyet a KRE mellett a Partiumi Keresztény Egyetem, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh, valamint a nagyváradi Központi EP-Iroda szervezett, Hermán M. János elõadótanácsos köszöntötte az egybegyûlteket, majd Meleg Vilmos versajándéka után a PKE elnöki tisztségét is betöltõ Tõkés idézte Babits Mihály Petõfi koszorúi címû versébõl: „Avagy virág vagy te hazám ifjúsága” Az ötven év utáni elsõ akkreditált romániai magyar (magán)egyetemnek is helyet adó székház udvarán Tõkés László a temesvári és kolozsvári ‘56-os diákság gyûléseirõl és szervezõdéseirõl vázolt egy kisebb történelmi tablót az akkori események dicstelen befejezésével egyetemben.
A Bolyai Egyetem beolvasztásának ötvenedik évfordulója különös aktualitást ad a megemlékezésnek, mondta Tõkés László, „hiszen az 56-os megmozdulásokat ürügyként használták fel a két egyetem összeolvasztásakor. Méltó, hogy PKE-en errõl megemlékezzünk, hogy példát vegyünk a hajdani egyetemistáktól, és méltóképpen megemlékezzünk a magyar egyetem-ügy vértanúiról.” Elõrebocsátotta: a KRE tizenöt éve november elsõ vasárnapján valamely ügy áldozataira emlékezik, idén az egyetem-ügy vértanúinak szentelik november 8-át.
Csûry István megbízott püspök beszédében kifejtette: hite szerint ‘56 üzenetének lényege, hogy meg kell erõsödni önbecsülésünkben, fejet kell hajtanunk, de ugyanakkor elõre is kell tekintenünk. A Zsoltárok Könyvének 12,6. sorait idézte: „Most már fölkelek – mondja az Úr – a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.” Csûry István nyomatékosította: a magyar nemzetnek fel kell fedeznie azt ‘56-ban, illetve az elõtte és utána történtekben, hogy „az Úristen karnyújtásnyira van, és felkel a magyar emberek miatt.” Az ünnepi beszédeket követõen Meleg Vilmos színmûvész szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról címû versét, majd az ünneplõk megkoszorúzták az emléktáblát.

Továbbította: Frigyesy Ágnes