Több kell, mint kormányváltás!
Új nemzeti kormányt, tiszta közéletet követeltek a Hõsök terén

- 1956 eufóriát jelentett, most pedig keserûséget. Sok embert kivégeztek, börtönbe zártak, ennek ellenére nem történt rendszerváltás 1989-ben. Akik részt vettek a forradalom leverésében, ma is hatalmon vannak. Megérte-e ennyi emberáldozat? - tette fel a kérdést Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos hangüzenetében 2009. október 23-án Budapesten, a Hõsök terén. A Civil Összefogás Fórum által szervezett emlékezõ ünnepségen Wittner Mária lelkierõt is küldött a nehézségek elviseléséhez: - Bízzunk abban, hogy emberi méltóságunkat nem tudják letörni.
Ezt követõen Mindszenty József bíboros, hercegprímás beszédének részletét hallhatták a résztvevõk, aki gondolatait kiszabadítása után olvasta fel a Rádióban 1956-ban: - Nincs bennem gyûlölet, minden dicsõséget megérdemelnek fiataljaink. Az ország helyzete rendkívül súlyos - mondta Mindszenty József, akinek gondolatai ma is aktuálisak. Nagy Imre mártír miniszterelnök szavai meditálásra késztethette a mai hallgatóságot, hisz az 1956 október végi, november eleji drámai helyzetben Nagy Imre a harcok azonnali beszüntetését, valamint a szovjet csapatok visszavonulását követelte. Az utókor már tudja, sajnos a követelések ellenére megszállták hazánkat, Nagy Imrét pedig kivégezték. Orbán Viktor húsz évvel ezelõtt mondott beszéde ráfelelt Nagy Imre követelésére, hisz az 1989-ben elhangzott beszédben az ifjú politikus a szovjet csapatok kivonását követelte.
Ezt követõen Fricz Tamás politológus, a Civil Összefogás Fórum szóvivõje beszédében hangsúlyozta: - 1956 a mai napig bennünk él, 56 egészen egyszerûen nem zárult le. E forradalom jelen van napjainkban, a múlt utolérte a jelent, illetve, a jelen megérintette a múltat. Az 53. évfordulót nem pusztán megünnepeljük, ennél többrõl van szó: Ezt az ünnepet megéljük. Megéljük, mert 1956 él. Köztünk van, velünk van, visszatekintünk rá, megpróbáljuk megérteni üzeneteit. 1956 mintha vigyázna ránk: figyelmeztet, hogy ne féljünk, mert demokraták vagyunk, figyelmeztet, hogy szerencsétlen hétköznapjainkon próbáljunk felülemelkedni; figyelmeztet, hogy amit ma Magyarországon el kell végeznünk, annak még a negyedét sem végeztük el, s figyelmeztet, hogy a forradalmat leverõk utódjaival, akik ma is itt vannak és uralkodnak országunkban, semmilyen ócska és hitvány alkuba ne menjünk bele. 1956 itt van velünk, fogja a kezünket, és nem engedi el - mondta Fricz Tamás.
Majd kijelentette: - Az 1989-1990-ben lezajlott, rendszerváltásnak nevezett események idõszakában nagyon sokan reménykedtünk abban, hogy az 56-os forradalmárok, a pesti srácok és a vidéki hõsök sorsa végre helyrebillen, sor kerül átfogó történelmi rehabilitációjukra, amely egyszerre kellett volna, hogy jelentsen politikai, erkölcsi és egzisztenciális rehabilitációt, ám a történelmi igazságtétel ezen a téren is elmaradt. Ki kell mondjuk, ez a mai napig a demokrácia egyik legnagyobb szégyene.
A CÖF szóvivõje szerint az Antall-kormány idõszakában nem történt meg a pártállami, kádári nómenklatúra vezetõ réteg leváltása, sajnos Antall József kormánya és az akkori Alkotmánybíróság jogfolytonosságot hirdetett a Kádár-rendszerrel, s ezzel önmaga kezét-lábát kötette gúzsba. Nem történt meg a volt pártállami diktatúra politikai elitjének elítélése, a nomenklatúra vezetõinek a közéletbõl való kiszorítása. Nem történt meg egy titkosszolgálatokban részt vevõk neveinek nyilvánosságra hozatala és a megfelelõ következmények levonása. Nem volt igazi kárpótlás sem, csak kárpótlási jegyek és manipuláció. A Kádár-korszak államigazgatási állománya szinte teljes egészében a helyén maradt, miként a média és a sajtó kompromittált figurái is, amin - hiteles beszámolók szerint - õk döbbentek meg a legjobban. És ami különösen szomorú, senki nem védte meg a nemzeti vagyont, melynek következtében ma már oda jutottunk, hogy a vagyon csaknem 90 százaléka külföldi kézen van. Vagyis, mára kiszolgáltatott országgá váltunk. Magyarországon 1989-1990-ben formálisan, jogi értelemben a rendszerváltás megtörtént ugyan, ám valóságosan, tartalmilag nem.
Fricz Tamás ezt követõen felidézte a forradalom eredeti céljait, a nemzeti függetlenséget, a sztálinizmus megdöntésén keresztül a szabadság és szuverenitás kivívását, szabad választásokat és többpártrendszert, ezáltal a demokrácia kivívását, valamint állampolgári és dolgozói önkormányzást, részvételt a közügyek vitelében, a polgári társadalom újjászervezõdésében. S hogy mennyi valósult meg mindebbõl, válaszolhatunk rá jelen küzdelmeinkkel.
Fricz Tamás beszéde végén kijelentette: - Magyarországon olyan új korszakot kell kezdeni, amely szakít a negyven év kádárizmussal és a húsz év posztkádárizmussal. Orbán Viktor szavait kicsit átalakítva zárta sorait a CÖF szóvivõje: több kell, mint kormányváltás, de nem kevesebb, mint rendszerváltás!
Csizmadia László, a CÖF másik szóvivõje ’56 tanulságairól szólt. Példaként említette, hogy noha a Nyugat biztatott és tapsolt, a döntõ pillanatban mégsem segített. Mint mondta: „Mi a hitünket és vérünket adtuk egy igazabb világért, de a politikai termést más aratta le.” Ez volt az egyik leckénk, nekünk magyaroknak 1956 õszén. A második leckét 1989-ben kaptuk az elõadó szerint, amikor a magyar nép ismét elsõnek mozdult, végleg áttörte a vasfüggönyt, megadta a jelet a közép-kelet európai népeknek, irányt mutatott a szabad Európa felé. Ekkor újabb dicséretet, virágesõt kaptunk Nyugatról, a szovjet birodalom darabjaira hullt, a két német állam egyesült, ám a trianoni sebek nyitva maradtak. Ezt nevezte a második leckének Csizmadia László. S mit kaptunk mi cserébe? A nagy átverést, profi politikai panamát, húsz éve sántikáló áldemokráciát, mely kivételes hatalmat biztosít egy szûk és gátlástalan, a magyar nép érdekeit nyíltan semmibe vevõ hatalmi elitnek - mondta Csizmadia László.
A CÖF szóvivõje ismertette a Társadalmi Szerzõdést, a Társadalmi Kerekasztal javaslataként rögzített 12 pontot, melyben követelik az új alkotmány kidolgozását, a kormányzati politikusok és közhivatalnokok teljeskörû elszámoltatását, az ország csõdjéért felelõs személyek jogi- s egyben erkölcsi felelõsségre vonását, a nemzeti vagyon törvényes úton való visszaszerzését, a közbiztonság azonnali megerõsítését, a kistelepülések életképességének megmentését, emberközpontú egészségpolitika kialakítását, a demográfiai katasztrófa megakadályozását, a termõföld magyar kézben tartását, a magyar kis- és középvállalkozások védelmét, az erkölcsi normák és egészséges nemzettudat helyreállítását, a határon túli magyarok kettõs állampolgárságának megadását, valamint nemzetépítõ, a magyar nyelvet védõ közszolgálati média megteremtését, melyet az ünnepség résztvevõi jóvá hagytak.
Történelmi egyházaink szolidaritást vállalnak honfitársaikkal, Osztie Zoltán atya, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ezért jelent meg a CÖF ünnepségén, s ahogy mondta, ha Jézus Krisztusban bízunk, és reménnyel tekintünk a jövõbe, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Osztie Zoltán atya megáldotta a jelenlévõket és a magyar népet.
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke hangsúlyozta: - ’56 követelései ma ugyanúgy aktuálisak, mint 53 évvel ezelõtt. Véleménye szerint új kormányra, új államra, új gazdaságra van szükségünk. Mostani vezetõink pedig kerüljenek méltó celláikba - mondta Palkovics Imre. - Követeljük, épüljön fel az emberhez méltó élet, amikor a gyermek nem teher, az otthon nem vágyálom, amikor a tanulás nem kiváltság, s nem dönthetnek a civilek nélkül.
A Civil Összefogás Fórum által szervezett Hõsök terei ‘56-os ünnepség a Kormorán együttes nagysikerû koncertjével zárult.

Frigyesy Ágnes
Fotók: Frigyesy