Báró Jósika Miklósra emlékeztek Brüsszelben
„Akik egyformán szeretik a hazát, legyen tágabb, legyen szûkebb a látókörük, a fõdologban okvetlenül találkozniuk kell”

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. október 15-én Brüsszelben: - Ma délelõtt, egykori brüsszeli lakóházában, mely jelenleg a Ten-Noey flamand kulturális központ székhelyéül szolgál, megemlékezést tartottak báró Jósika Miklós, erdélyi regényírónk, az Abafi címû neves történelmi regény szerzõje, „a magyar Walter Scott” tiszteletére. Az eseménynek különleges színt kölcsönzött az a körülmény, hogy meghívottai voltak három hazai magyar tanintézet tanár- és diák-képviselõi, melyek nagy történelmi regényírónk nevét viselik.
A tordai, etédi és a magyarországi Napkoron mûködõ Jósika Miklós-iskolák diákjai közös irodalmi mûsorral adóztak az emigrációba kényszerült író és felesége, báró Podmaniczky Júlia emlékének. A helybéli magyar közösség képviselõjeként Kun Miklós professzor vállalta az alkalom megszervezését, aki egyébként egy három nyelvû – magyar, francia és flamand – Jósika-emlékkönyv, valamint egy, a belga-magyar kapcsolatok évszázados történetérõl szóló, tekintélyes kiadvány szerzõje.
Az ünnepséget a brüsszeli városrész helyi önkormányzatának képviselõje nyitotta meg, aki meleg hangon szólt a hagyományos flamand-magyar kapcsolatokról, s ennek kapcsán a flamand ház volt építtetojérol és lakójáról, Jósika Miklósról.
Az ünneplo közönséget és szülõhazánk küldötteit Hernyes Zoltán belgiumi magyar nagykövet köszöntötte. Sógor Csaba EP-képviselõ szintén rövid üdvözlobeszédet mondott. Körtvélyessiné Geréb Júlia a Jósika-ház történetére tekintett vissza, és beszámolt a bejáratánál található impozáns emléktábla tíz évvel ezelõtt történt felállításáról, amit annak idején a Kárpát-Alpok Alapítvány támogatásával valósítottak meg. Nyugat-Európában azóta is mûködik és ápolja erdélyi regényírónk emlékét a Jósika Miklós Baráti Társaság.
Tõkés László európai képviselõnk ünnepi beszédében elõbb angolul és magyarul köszöntötte a megjelenteket, kiemelve a flamandok és az erdélyi magyarok történelmi párhuzamba állítható harcának rokonságát – a közösségi kisebbségi jogokért. Erdélyi magyarságunk, illetve Székelyföld azért az autonómiáért harcol, melyet a flamand nemzeti közösség már példaértékû módon kivívott magának.
Elõadásában erdélyi képviselõnk az 1848-49-es és az 1956-os magyar emigráció között vont párhuzamot, köszönettel méltatva azt, hogy a szabad világ országai – köztük Belgium – mindenkor testvéri módon befogadták a magyar szabadságharcosokat, a Habsburg-önkényuralom, majd pedig a kommunista diktatúra üldözöttjeit. Ez utóbbiak jelen lévõ képviselõit külön is üdvözölte.
Most, az 1989-es rendszerváltozás 20. évfordulóján viszont azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a fejlett Nyugat, a „szabad világ” nagy fokú érdektelenséget tanúsít a kommunizmus átkos örökségével küszködõ kelet-közép-európai népek, nevezetesen egymástól elszakított, kisebbségi elnyomatást szenvedõ magyar közösségeink sorsa iránt – mondotta az elõadó, majd arra a közös feladatunkra mutatott rá, hogy Európa kettéosztottságának a leküzdésével, illetve a határok által elválasztott magyarság egyesítésével fáradozzunk egy újkori, szabad Európa egységén.
Kolozsvárról „jövet” Tõkés László ama iskola – a piarista gimnázium, a jelenlegi Báthori István Líceumnak – volt diákjaként szólt báró Jósika Miklós szabadságharcos és emigrációbéli tevékenységérõl, melyben egykor maga az író is középiskolai tanulmányait folytatta. Ezzel együtt nemzeti sírkertünk, a Házsongárdi temetõ megmentésének ügyét is kiemelte, melyben jeles írónk és felesége hamvai nyugszanak.
Beszéde végén Jósika Miklós hazaszeretetét állította példaképül az utókornak. Akkor, amikor külföldön is „a mindenütt szaglárokat és spicliket tartó bécsi kormány” járt az író nyomában, Kossuth Lajos kormányzóhoz intézett levelében, 1859-ben õ ezeket írta: „akik egyformán szeretik a hazát, legyen tágabb, legyen szûkebb a látókörük, a fõdologban okvetlenül találkozniuk kell”. – Ez a „fõdolog”: az elkötelezett, cselekvõ hazaszeretetbõl fakadó összefogás, mely ma is összekapcsolja az anyaországi, a határon túli és az idegenbe szakadt magyarokat, minden, hazáját szeretõ embert és – európai – nemzetet.

Továbbította:
Frigyesy Ágnes