Ki vagy, Vukics?
Kötet és DVD a Magyarok Szövetsége alapító-vezetõjérõl


Baranta népi harcmûvészet, Kurultáj, Bösztörpuszta, Magyarok Szövetsége, Vukics Ferenc. Mind olyan fogalmak, melyrõl egy évvel ezelõtt még alig hallottunk, vagy egyáltalán nem hallhattunk, mert nem léteztek. Vukics Ferenc neve pedig egy éve közismert. A munka, amit elvégzett ez az ismeretlen férfi, szenzációs. Egy év alatt felépített egy szervezetet, a Magyarok Szövetségét, megszervezett két magyarok találkozóját, az elsõn mintegy 70 ezren vettek részt, az idei második magyarok találkozóján már 150 ezren jöttek el Bösztörpusztára, hogy magyaroknak érezzék magukat. A magyar õsi harcmûvészet, a baranta pedig beépült a köztudatba.
Amíg más évtizedek alatt sem tud felmutatni ekkora eredményt, Vukics Ferenc “üstökösként” tûnt fel a magyar ugar egén. Akadt is ellensége, irigye szép számmal. Suttogni kezdtek a háta mögött: biztosan valamelyik titkosszolgálatnak dolgozik, ügynök, a háttérbõl pénzelik stb.. Ekkora eredményt ember nem képes egyedül elérni - károgtak az irigykedõ varjak. Közben egyre többen tettük fel magunkban, magunknak a kérdést, ki is valójában Vukics Ferenc?
Engedtessék meg nekem, hogy egy személyes élményemet megosszam olvasóimmal Vukics Ferencet illetõen. Jó félévvel ezelõtt, amikor Ferit durván megtámadta valaki, s ezt az interneten is köröztette, Vukics Ferenc ezt az anyagot elküldte nekem minden kommentár nélkül. Ekkor személyesen még nem ismertük egymást, csupán hallomásból. Válaszoltam. Körülbelül azt írtam a számomra még ismeretlen Vukics Ferencnek: - Ha mindaz igaz, amit írnak és terjesztenek róla (beépített ember, titkosszolgálatnak dolgozik stb. stb.), álljon félre, ha viszont mindez csak rágalom, aljas hazugság és irigykedés, menjen tovább az úton, s küldetése és igazsága egyre fénylõbb lesz!
Közben megismerkedtünk személyesen is, Varga Domokos György író/újságíró pedig könyvet írt cikkem fõhõsérõl, Ki vagy, Vukics? címmel. - Noha hónapok teltek el a kötet megjelenése óta, recenziót még senki nem írt a könyvrõl, az mégis egyre nagyobb népszerûségnek örvend. “Ki vagy, Vukics?” - kérdi a könyv s a film címe. Valóban ezzel a szándékkal, ezzel a kíváncsisággal eredtünk riportalanyunk nyomába. Ki lehet ez az ember (‘ki az isten…’ vagy épp ‘ki az ördög…’), aki fogja magát, s nekiáll egy gyökeresen - s nem csak szólamokban - Új Magyarországot építeni? Honnan veszi a hitet, a mérhetetlen eltökéltséget - vagy akár önhittséget, becsvágyat -, hogy ami oly sokaknak nem sikerülhet: széles szövetségbe tömörítse a jobbára egymásnak feszülõ magyarságot? És honnan veszi a bátorságot - ha nem vakmerõséget -, hogy felforgassa egész Magyarországot, s legalulról, csöppnyi tanyáról nekieredve szembemeneteljen végeláthatatlan világerõkkel, nekiszegüljön a már minden ízükben összefonódott politikai, gazdasági és médiahatalmaknak?” - írja a kötet szerzõje, Varga Domokos György.
De honnan is indul nem szokványos útjára Vukics Ferenc? Jászágó, Nagyhalomdûlõ 407. Tanyavilág. Az anyai szeretet megható érzéseit élheti át, míg el nem veszíti Õt: “Édesanyám teljesen odaadta önmagát. Ha valami fontos volt az életében, az az, hogy szeretni tudja gyermekeit… Mindegy, hogy kiborítottál valamit, teljesen mindegy, látod, hogy te úgysem fogod elveszíteni azt a szeretetet, amit éppen most megkapsz. Már huszonegynéhány éves voltam, még akkor is: amikor az ember lepihent - mit tudom én, a heverõre -, én az õ ölébe raktam a fejemet, õ pedig azt simogatta… Amikor pedig megjöttem, mindig rohant elém…” Ez az Édesanya gyermekkorában súlyos traumán esett át, testvérei (feltehetõen játékból) lekötözték, szalmát raktak az ölébe, majd felgyújtották. Emiatt az egyik keze, a hasfala és a lába teljesen szétégett. Ám ez az Édesanya átadta egyik gyermekének a fél-veséjét, amiért korán kellett elmennie az élõk közül.
A kis Ferkónak pedig 12 évesen elege lett abból, hogy “te vagy az erõsebb, te sportolsz jobban, te vagy az ügyesebb, te tanulsz jobban, mint a többiek, és mégis valaki uralkodni akar fölötted.” Képességeit megpróbálta érvényre juttatni. Így kezdõdött.
A kötetbõl megtudhatjuk azt is, Ferinek elege lett a mûvilágból: “A legtöbb reklámban semmi természeti elem nem jelenik meg. Mûvilág az egész. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy leválasszanak a saját környezetünkrõl, amelybõl amúgy vagyunk. A porból vagyunk porrá leszünk állapotról.” S hogy ezt megváltoztassa, ennek érdekében 15 éve járja a településeket, ez idõ alatt mintegy 3500 településen járt végig.
A munkát nem most kezdte, éveken át fél hatkor bent volt a munkahelyén, éjfél után ment haza. Volt, hogy bent aludt. “Rengeteget aludtam az íróasztalom tetején. Volt egy ágybetét, arra az írnok és a raktáros mindig megágyaztak.”
Aztán betekinthetünk a Vukics család történetébe, évszázadok óta “mindenki katonáskodott, legalább hét-tíz-húsz évet eltöltöttek a hadseregnél, s a rokoni körben is elég sok katona volt.” A kötet fõhõse véleménye szerint a katona- és sportélet nagyon sokszor megtanít arra, hogy “nem akkor becsülsz valakit, amikor engedékeny vagy, amikor mindent megengedsz neki, s hagyod, hogy arra menjen, arra rángattassa magát az életben, amerre õ gondolja, hanem ha törõdsz az emberekkel. Az a fontosabb érték. S azért mondod neki - akár egy hallgatónak, akár egy fiatal barantásnak, vagy bármelyik magyar embernek -, hogy ez így nem mehet tovább, mert törõdsz vele, mert fontos számodra, hogy vele mi fog történni, milyen értékeket fog majd összegyûjteni, hogy merrefelé kell továbbhaladnia az életben.”
Ferkó, ahogy barátai szólítják -, a barantánál tanulta meg, hogy a régi magyar ember egyszerre volt harcos, gazdálkodó és pap… “A harcos nem ott kezdõdik, hogy ismer különféle technikákat, hanem érzelmileg, szellemileg felkészült arra, hogy kezelje a problémákat.”
Aztán az is megtudhatjuk: Vukics Ferencet, aki a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen oktatta a baranta harcmûvészetet, 2006. szeptember 9-én, miután elkezdték szervezni a felvidéki és erdélyi barantacsapatokat, s ez sok embernek nem tetszett az egyetemen, megszüntették a baranta szakosztályt. Adtak neki egy másik nevet, Vukics Ferenc pedig 76 fiatallal eljött az egyetemrõl… még az õszödi beszéd elõtt…
Majd egy nagyot ugorva, a jelenleg 36 esztendõs fiatalember tavaly - többedmagával - megszervezte az elsõ Kurultájt, ahová hetvenezren zarándokoltak el: “Azt tudtuk megmutatni, hogyan is néz ki a magyar ember. Nem volt lopás, nem törték fel senkinek az autóját, nem volt szemét, veszekedés, gyûlöletkeltés. És az emberek egy lépéssel a föld felett lebegve mentek el onnan, s azt mondták, hát ilyen a magyar ember.”
S akkor és ott a szervezõkben megfogalmazódott, miért csak három napig éltek az igazi Magyarországon, és miért csak 70 ezer embernek jutott ez osztályrészül? Így kezdték szervezni a Magyarok Szövetségét.
Varga Domokos György kötetének végefelé található a legizgalmasabb rész. Néhány villámkérdést tesz fel interjú-alanyának: “Szembesítés. Fölvetnék szavakat, azt kérném tõled, hogy mint egy gyorstüzelõ fegyver, úgy reagálj. Titkosügynök.” Vukics Ferenc válasza: - Jó volna, ha kicsit több pénzt kapnék ezért a dologért. És tényleg titkos ügynök vagyok - a Teremtõ küldött le.”
Újabb kérdés: “Hûség.” Válasz: - “Az életben a legfontosabb dolog. Így van értelme az egésznek.”
- “Kikre tudsz felnézni?” Válasz: - “Minden olyan magyar emberre, aki élete végéig képes volt dolgozni egy nem megbecsült munkahelyen, egy nem megbecsült szakmában, és tisztességgel fel tudta nevelni a gyermekeit. Õk a legfontosabb emberek ebben az országban.”
S végezetül lássuk, mit akar a Magyarok Szövetsége? Kiáltványukban olvasható: “Mind több emberben ébred fel az igény az ország sorsának megváltoztatása iránt. E váltás békés megvalósítása érdekében, egyik eszközeként jött létre mozgalmunk, a Magyarok Szövetsége. A Magyarok Szövetsége társadalmi szervezet, civil szervezetek és a célokkal egyetértõ személyek szövetsége, nem áll mögötte sem párt, se gazdasági érdekcsoport, se vallási közösség, csupán mi, magyarok. Célja az egészséges és tisztességes, élhetõ ország megteremtése, a saját erõnkbõl, a saját munkánkból… Olyan ország kell, ahol nem aláznak meg bennünket magyarságunk, kultúránk miatt. Olyan ország kell, amelyben megrokkanás nélkül meg lehet élni a munka bérébõl…Ezt az országot a jövõbe, a saját tevékenységünk eredményébe vetett hit, a közös cselekvés sikerének reménye, és az együttmûködésben megnyilvánuló szeretet teremtheti meg” - olvasható a Magyarok Szövetsége kiáltványában.
S hogy kinek a “titkos ügynöke” Vukics Ferenc: valamelyik földi titkosszolgálaté, vagy az Úristen küldötte, döntse el ki-ki maga…


(A kötet megrendelhetõ a Magyarok Szövetsége önkéntesénél, Szabó Mónikánál: 06-70/388-2848, illetve közvetlenül a szerzõnél, Varga Domokos Györgynél. E-mail cím: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. , mobil: 06-20/481-4489)


Frigyesy Ágnes


Képaláírások: Vukics Ferenc a barantásokkal Zürichben.
Frigyesy Ágnes felvételei