Összefogás és egység
Tõkés László levele a Székely Nemzeti Tanács tagjainak

Tisztelt Küldöttek! Kedves székely Bajtársaim!

Szeretettel és aggodalommal üdvözlöm a székely székek egybegyülekezett képviselõit a Székely Nemzeti Tanács gyergyócsomafalvi ülésén.
Testvéri és bajtársi szeretettel gondolok Rátok, annál is inkább, mivel 2003-ban, a szatmárnémeti Láncos-templomban tartott rendkívüli bõvített egyházkerületi Közgyûlésen a közösségi önrendelkezés ügyét közösen emeltük ki a feledés homályából és hoztuk ki a szõnyeg alól, elindítva azt a folyamatot, melynek eredményeképpen még abban az esztendõben megalakíthattuk a Székely Nemzeti Tanácsot, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot.
Ezzel együtt, féltõ aggodalommal fordulok az SZNT plenárisához, mivel az azóta eltelt mintegy fél évtized alatt közös ügyünk szekere igen lassan és nehézkesen halad elõre, a Székely Nemzeti Tanács jobb sorsa érdemes vezetõi elszigetelõdni látszanak, és fennáll a veszélye annak, hogy megkérdõjelezhetetlennek hitt – vélt vagy valós – igazuk kizárólagosságából jottányit sem engedve, elidegenítenek maguktól, és netalán az igaz ügytõl, sok segítõ szándékú embert és támogatásra kész erõket.

Tisztelt Székely Tanács! Kedves Barátaim!

Remélni merem, hogy bárki elõtt is szükségtelen bizonygatnom a Kárpát-medencei egységes magyar nemzet ügye iránti elkötelezettségemet. Ebben a tekintetben ugyanaz vagyok, aki voltam 1989-ben. Gondolom, az sem kétséges elõttetek, hogy Székelyföld területi autonómiáját mindenkor a szívemen viseltem, és azért legjobb szándékom és tehetségem szerint mindig kiálltam. Büszkén gondolva vissza háromszéki felmenõimre, Nagyváradon élõ magyarként magam is tartom magam legalább olyan jó székelynek, mint Szász, vagy mint az SZNT egykori – szintén váradi – elnöke.
Változatlanul meggyõzõdéssel vallom, hogy Székelyföld területi autonómiája elválaszthatatlan az erdélyi magyarság személyi elvû autonómiájától, és hogy ezt a kettõt, sõt más magyar többségû régiók és települések sajátos jogállásának ügyét, vagyis a Romániába szakadt magyarság több szintû autonómia-rendszerben megfogalmazódó közösségi önrendelkezését integrált módon, összehangoltan és egységesen kell képviselnünk idehaza és szerte a nagyvilágban. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – mondjon akárki akármit – mindig ezt tette, és 2003-beli ébredésünk idején, a Székely Nemzeti Tanáccsal közös szervezeti formában is összefogva, ugyanerre szövetkezett.
Az Isten akaratából, valamint nemzeti közösségünk tagjai szavazatainak köszönhetõen Brüsszelben eltöltött, közel két esztendõ még inkább megerõsített elõbbi meggyõzõdésemben. Ugyanakkor még jobban meggyõzõdtem arról, hogy nemzetközi téren, Európában – de talán idehaza, Bucureºti-ben is – az autonómia kérdésében csak akkor vesznek komolyan bennünket, és csak abban az esetben képviselhetjük kellõ hatékonysággal közös érdekeinket, hogyha dél-tiroli vagy katalán minta szerint, pártállásainkon és megosztottságainkon fölülemelkedve, sikerül egységes álláspontot kialakítanunk, és ennek alapján, egymással vállvetve harcba szállunk.
Az erdélyi Magyar Összefogás megteremtését célzó erõfeszítések mögött is ez a meggyõzõdés állott. Egyelõre törékeny és hiányos összefogásunk attól függõen szélesedhet ki és erõsödhet meg, hogyha az autonómia mellé tudjuk állítani egész közösségünket, egész szervezeti és politikai erõnket. A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyûlés közös erõvel való megszervezésének nemes szándéka is ebbõl a meggyõzõdésbõl fakadt – mint amiképpen a székely Memorandum pártállásuktól független, valamennyi választott székely önkormányzati tisztségviselõ általi elfogadása és aláírása is ezért rendkívül fontos.

Tisztelt Küldöttek!

2003-beli közös indulásunk szellemében és akkori összefogásunk értelmében újítom meg ajánlatomat közös ügyeink együttes képviseletére. Ezt ugyanolyan tiszta szándékkal és tudatos politikai belátással teszem, mint ahogyan ennek elõtte az erdélyi Magyar Összefogás jelöltlistájának – lehetségesen befutó – negyedik helyét ajánlottuk fel az SZNT elnökének, vagy mint amiképpen az SZNT – és az MPP – képviselõjét bajtársi érzéssel hívtuk meg az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum alkotó tagjai sorába.
Mindenesetre, akármi is volna a testvéri kéznyújtásra adandó válaszotok, abban biztos vagyok, hogy az egyeztetéstõl, a különbözõ elképzelések ütköztetésétõl, valamint az egymást kiegészítõ véleményektõl – végsõ soron pedig: az egymástól – való elzárkózás semmiképpen sem jelentheti a helyes utat Székelyföld területi autonómiája felé. Semmiféle kizárólagosság nem jó tanácsadó. Egyedül Krisztus Urunk mondhatta el magáról, hogy: „az út és az igazság én vagyok”.
Mostanság, amikor egyes elrugaszkodott vagy politikailag szerfölött gyanús elmék egyenesen a „Székely Köztársaság” kikiáltásának vizionálásával ûznek veszélyes politikai játékot, mely éppen a székelyföldi területi autonómiára nézve jelenthet megsemmisítõ csapást – az erdélyi Magyar Összefogás józan és célravezetõ útjának megfontolását ajánlom szíves figyelmetekbe.
Ismételten megköszönve azt a szeretetet, bizalmat és támogatást, melyben – közös harcainkban – az SZNT odaadó Tagjai és Pártolói oldaláról részem volt, Isten áldását kérem a Székely Képviselõtestület tanácskozásaira és az Õ bölcsességét döntéseire – tisztelettel és szeretettel:

Nagyvárad, 2009. szeptember 25.

Tõkés László
Az EMNT elnöke, EP-képviselõ

Továbbította: Frigyesy Ágnes