„Orra bukva az avaron, / és menni tovább mégis”

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. szeptember 20-án Temesváron: - Újvárossy Ernõ halálára emlékeztek vasárnap, 2009. szeptember 20-án az 1989-es események kiinduló helyszínén, a Temesvár-belvárosi református templomban. Újvárossy Ernõ Temesvár elsõ halottja volt, 1989 szeptemberében találtak rá holtan a városszéli erdõben.
Az 1989-es belvárosi templombõvítés kulcsembereként kiállt református egyháza mellett, a folyamatos zaklatások, fenyegetések ellenére mindent megtett az építkezés elõremozdítása érdekében – halálának okaira azóta sem derült fény.
A délelõtti ünnepi istentiszteleten Fazakas Csaba temesvári esperes hirdetett igét, Mózes elsõ könyvének zárórészei alapján a „vég mint valaminek a kezdete” gondolatát fejtette ki, befejezésként Jézus szavait idézte: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”
Az istentisztelet zárásaként Tõkés László, a temesvári népfelkelés elindítója röviden megidézte a húsz évvel ezelõtti idõk hangulatát. 1989. szeptember 11-én életveszélyesen megfenyegették telefonon (a telefon csak akkor mûködött, ha épp valakik románul fenyegették, gyalázták, adatolta), 12-én indultak Újvárossy Ernõ keresésére Kabai Józseffel. Szeptember 16-án Pap László akkori királyhágómelléki püspöknek levélben jelezték, hogy a gyülekezet egyik leglelkesebb tagja eltûnt, 18-án kaptak hírt Újvárossy Ernõ holttestének elõkerülésérõl. Ez volt az az idõszak, emlékezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemrégiben leköszönt püspöke, amikor „élesbe fordultak” a dolgok. Most, húsz évvel az akkori események után Marosvásárhelyen – RMDSZ-es városi tanácsosok egyetértésével – szobrot állítanának annak a tábornoknak, akit 1989-ben azért küldtek Temesvárra, hogy elfojtsa a rendszerváltozást elõidézõ megmozdulást. Békeidõkben is meg kell õriznünk gerincünk egyenességét, figyelmeztetett a püspök, és nem képezheti alku tárgyát egy tömeggyilkos, valamint Sütõ András szobra. (Emlékeztetõül: a marosvásárhelyi tanácsosok azzal érveltek Ștefan Gușã tábornok szobrának elfogadása mellett, hogy „cserébe” felállíthatják Sütõ András szobrát.)
Az istentisztelet után a Temesvár-erzsébetvárosi temetõben Újvárossy Ernõ kopjafa-síremlékénél Tõkés László püspök, EP-képviselõ tartott rövid áhítatot. Kiinduló igehelyként Dávid ún. „íjdalából” idézett, amelyben Dávid Jonathánt siratja. Ilyen barátságok ma már nem nagyon születnek, mondta az erdélyi magyarok európai képviselõje, „elhaveresedtünk”, márpedig a politikai elvbarátságokon, egymás legyõzésének szándékán túl ez a szent barátság kellene, hogy jellemezze kapcsolatainkat. Újvárossy Ernõ temetésén Farkas Árpád „Avaron” címû versét idézték, elevenítette fel a húsz évvel ezelõtti, „néma tüntetéssé” alakult kegyeletadást. „Orra bukva az avaron, / a veszélyt megkeresni, derékig csonterdõben is / csak menni, egyre menni, / mint kire országló erõt / s egy ilyen földet szabtak, / hogy óvja lélegzetenként / e keserves hatalmat!” – talán így lehet leginkább hitelesen jellemezni Újvárossy Ernõt, mondta Tõkés László. Ugyanakkor megemlékezett a „hétköznapok hõseirõl” is, a presbitériumról és a hívekrõl, amely nem széledt szét az államhatalom nyomása alatt, hanem inkább megacélosodott, közösséggé kovácsolódott.
Mert – utalt az EP-képviselõ a nemrégiben megjelent Szigorúan ellenõrzött evangélium címû dokumentumkötetre, amelyben a hírhedt Szekuritátéval kollaboráló lelkipásztorokról lehet olvasni – nem igaz, hogy nem volt választási lehetõség, hogy nem volt alternatíva. Lehetett embernek maradni, hangsúlyozta a püspök, Újvárossy Ernõ az igazságért adta az életét, miközben mások ebbõl az igazságból húztak hasznot.
Balaton Zoltán presbiter az Újvárossy Ernõhöz fûzõdõ „jonatháni barátság” hangján idézte meg az elsõ hõsi halott emlékét, ugyanakkor figyelmeztetett: gyászolni a végtelenségig csak akkor szokás, ha a gyászolt halála értelmetlen volt. Ahhoz, hogy kegyeletteljes ünneppé váljon a megemlékezés, szembe kell néznünk a múlttal, de szembe kell néznünk a jelenünkkel is: milyen folytatása a múltunknak? – kérdezte az 1989-es „hétköznapok hõse”.
A megemlékezés végén a belvárosi templom kórusa énekkel adózott Újvárossy Ernõ emlékének.

Továbbította:
Frigyesy Ágnes