Tõkés László tiltakozik Ștefan Gușã tábornok, tömeggyilkos szobrának felállítása miatt


Tõkés László püspök, EP-képviselõ az alábbi nyilatkozatot tette közzé 2009. szeptember 18-án Nagyváradon: - Múlt heti ülésén az Európai Parlament Theodor Stolojan volt miniszterelnök vezette Romániai Néppárti Delegációja egy kiállítással egybekötött megemlékezést irányozott elõ Brüsszelben, a Vasfüggöny leomlásának, illetve a Ceaușescu-diktatúra megbuktatásának 20. évfordulója alkalmából. Szintén a sorsfordító évfordulóhoz kapcsolódik az, az 1989-es Emlékév keretében, 2009. szeptember 20-án, Temesváron sorra kerülõ emlékünnepély, mely Újvárossy Ernõ református építésznek állít emléket, aki méltán tekinthetõ a húsz évvel ezelõtti népi ellenállást sújtó hatalmi erõszak elsõ áldozatának.
A kegyelet és a forradalmi megemlékezés ezen alkalmaival szöges ellentétben a Marosvásárhelyi Önkormányzat nem a hõsöknek és az áldozatoknak kíván emléket állítani, hanem provokatív és szentségtörõ módon, a kommunista pártállam örökölt cinizmusával a tömeggyilkos Ștefan Gușã tábornok szobrának felállításával készül a jeles évfordulóra.
Erdély magyarsága mérhetetlen megdöbbenéssel és mélységes felháborodással értesült a marosvásárhelyi Városi Tanács kegyeletsértõ szoborállítási határozatáról, kiváltképpen pedig arról, hogy ezt a nacionál-kommunista természetû, áldemokratikus döntést az egykori székely fõváros tíztagú RMDSZ-frakciója is egyöntetûen támogatta.
1989 decemberében a falurombolást kitervelõ Nicolae Ceaușescu – másokkal együtt – Ștefan Gușã hadügyminiszter-helyettest rendelte ki Temesvárra, a diktatúra-elleni felkelés elfojtására. Akkor a karhatalmi és katonai erõszak több mint hetven halálos áldozatot követelt, a sebesültek, valamint a letartóztatottak és megkínzottak száma pedig meghaladta az ezret-ezret.
1990-ben a Petre Roman-kormány kinevezte vizsgálóbizottság, 1997-ben pedig maga a katonai ügyészség ismételten bûnösnek találta a tábornokot a temesvári vérengzések elkövetésében, és ennek megfelelõen bíróság elé állítását indítványozta.
1989 végén, a Nemzeti Megmentési Front frissen behalászott tagjaként, a Ion Iliescu által elnökölt válságtanácskozás – egyik – résztvevõjeként magam is tanúja voltam azoknak az erõfeszítéseknek, melyek a Ștefan Gușã szervezte államcsíny leszerelésére irányultak.
Mindezek ellenére – és azóta is – a posztkommunista és nacionalista politikai körök valóságos személyi kultuszt fonnak az – idõközben elhunyt – hírhedt tábornok alakja köré. A Nagy-Románia Párt és a Román Ortodox Egyház élen járnak a volt vasgárdista, néhai Iosif Constantin Drãgan apósának a „nemzeti hõsként” való ünneplésében. A forradalom szellemét, valamint a vértanúk emlékét meggyalázó nacionalista hõskultusz vezetett végül is a forradalmárgyilkos szobrának tervéhez.
A temesvári December 17. Egyesület már 1994-ben ekképpen tiltakozott Gușã tábornok felmagasztalása ellen: „Az érdekes propaganda, mely a nemzet hõseként próbálja õt bemutatni, a történelemhamisítási kampány része, mely bennünk, forradalmi harcosokban valóságos undort kelt.”
Orban Traian, a temesvári felkelés egykori sebesültje, a Memorialul Revoluției Egyesület vezetõje a kirívó marosvásárhelyi esettel kapcsolatban ekképpen nyilatkozott: „Elvégre az utóbbi húsz esztendõben a megtorlás szinte valamennyi fõszereplõjét valamilyen módon kitüntették. Ilyen is csak Romániában fordulhat elõ.”
Románia az Európai Unió tagországa. Az Európai Parlament képviselõjeként, valamint az egyesült Európába vezetõ út elsõ állomásának számító Temesvár egykori lelkipásztoraként – a megszenvedett város és egyházaink ökumenikus közösségében – erélyesen tiltakozom Ștefan Gușã tábornok szobrának a felállítása ellen, egyben pedig az erre vonatkozó határozat azonnali visszavonására és a hatalmi erõszak áldozatainak, valamint családtagjaiknak a megkövetésére szólítom fel a Marosvásárhelyi Önkormányzatot.
Hasonlóképpen az RMDSZ haladéktalan fellépését sürgetem a kegyelet- és szentségtörõ szoborállítás ellenében. A Városi Tanács RMDSZ-frakciója testületi lemondásával tehetné jóvá a szobor felállításához nyújtott cinkos támogatását.
Az RMDSZ-frakció elnökének állítólagos tájékozatlansága ez esetben nem jelenthet mentséget számára.
A város RMDSZ-es alpolgármesterének állásfoglalása mélységesen elvtelen és kegyeletsértõ, amikor is úgy érvel, hogy: „a románság szemében esetleg Sütõ András is olyan lehet, mint számunkra Gușã tábornok”. Nagy erdélyi írónk marosvásárhelyi szobrának felállítása nem képezheti elvtelen alku vagy opportunista politikai „ellenszolgáltatás” tárgyát. Hasonlóképpen a soviniszta erõszaknak áldozatul esett író, valamint a diktatúra hatalmi gépezetének bûncselekményeiben részes tábornok közé semmiképpen sem tehetõ egyenlõségjel.
Marosvásárhelyen Sütõ András szobra mellett éppen úgy nincsen helye Gușã tábornok szobrának – mint ahogyan az aradi Szabadság-szobortól is élesen elüt a Nagyromán Nacionalizmus Diadalíve.
Legyünk hûek értékeinkhez – és önmagunkhoz!

Továbbította: Frigyesy Ágnes