Tõkés László: Felhívás közös cselekvésre az erdélyi magyarság autonómiájáért

Az elmúlt évtized politikai történései a közösségi dolgaink iránt kicsit is érdeklõdõ ember számára világossá tették: az egypártrendszer ideje az erdélyi magyar közéletben is visszafordíthatatlanul lejárt. A parlamenti képviselet monopóliumát még õrzõ Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) az önkormányzati munka felelõsségén meg kell osztoznia a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselõivel. Nemzetpolitikai kérdésekben pedig egyre több szerep jut a civil-politikai szervezõdéseknek, kiemelten a különbözõ közösségi autonómiaformák integrált képviseletére alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) és a Székelyföld területi autonómiájának közképviseletét létezése alapcéljaként tételezõ Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT).

Ebben a politikai sokszínûséget intézményesen is megjelenítõ kisebbségpolitikai környezetben nem könnyû megtalálni az egyensúlyt a pártpolitikai érdek és a nemzetpolitikai megfontolások között. Alapvetõen két közelítés ütközik az erdélyi magyar politikában:

● Az egyik a folyamatos ütközést keresõ (konfrontatív) szemléletmód, amelyben a különbözõ magyar közéleti szereplõk egymás ellehetetlenítésére, netalán politikai megsemmisítésére törekszenek, s így elképzelhetetlen, vagy ha mégis, akkor az árulás terhe alatt tilos bármilyen együttmûködés a másikkal.

● A másik az együttmûködést keresõ (konszociatív) szemléletmód, amelynek keretében a politikai szereplõk elismerik egymás létét, legitimitását, és megtartva saját arcukat, értékeiket, valamint eszközeiket, a munkamegosztáson alapuló együttmûködést keresik legalább azokban a kérdésekben, amelyekben az együttes fellépés imperatívusznak számít, és összezárnak, ha a többségi politikum részérõl agresszió éri a közösséget.

Míg a két pártpolitikai szervezõdés (RMDSZ, MPP) egymással szemben fõleg konfrontatív stratégiákat alkalmaz, addig az EMNT megalakulása – de fõleg 2006 novembere – óta egyre határozottabban próbál elmozdulni a konszociatív stratégia felé, három sikertelen kísérlet (2007 – EP-választás, 2008 tavasza – önkormányzati választás, 2008 õsze – parlamenti választás) után 2009 tavaszán – végre sikerrel. A Magyar Összefogásnak viszont nem szabad kimerülnie a választási együttmûködésekben, hanem a választások közötti – közösségünk életének mindennapjait meghatározó – „békeidõben” is mûködnie kell, legalábbis a nemzetpolitikai kérdésekben, amelyeknél a közösségi érdekeknek felül kell írnia a vélt vagy valós pártérdeket.

Ezen „nemzeti minimum” kimunkálására és a közös céljaink – az erdélyi magyar autonómiák – érdekében történõ cselekvés megtervezésére alakítottuk meg az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórumot, amelynek kerekasztalánál minden felelõs – az összefogás és együttmûködés erejében hinni tudó – közéleti szereplõnek ott a helye. Különösen fontos volna ebben a testületben a Székelyföld területi autonómiájának közképviseletét felvállaló SZNT aktív és alkotó jelenléte. Sajnálatos azonban, hogy vannak olyan közszereplõk, akik ezt nem tartják magától értendõnek.

A Magyar Összefogás kiszélesítésének és elmélyítésének újabb próbája a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyûlés. Az EMNT erõfeszítéseinek köszönhetõen, az EMEF legutóbbi tanácskozásán sikerült egyetértésre jutni az RMDSZ képviselõivel abban, hogy – pártállásuktól függetlenül – az összes székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselõ összefogása és határozott kiállása kimozdíthatja a holtpontról Székelyföld területi autonómiájának ügyét. Aggodalommal tapasztaljuk viszont, hogy vannak olyan, magukat felelõsnek tartó közéleti emberek, akik nem értik a közös fellépés nemzetpolitikai imperatívuszát, és politikai erõfitogtatásból, pártpolitikai megfontolásból vagy az autonómia ügye iránti elkötelezettség tévesen értelmezett elvi radikalizmusa miatt nem érzik az „egy több, mint kettõ” evidenciáját.

Tisztelt elvbarátaim, a nemzetpolitika és az erdélyi autonómiák ügye iránt elkötelezett harcostársak!

Van, amikor a verseny és a megméretkezés ideje jön el, és van, amikor az összefogásé és az együttmûködésé a fõszerep. A Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megteremtését, pártállástól függetlenül, csak együtt tudjuk eredményesen képviselni – itthon, Erdélyben, a Kárpátokon túli fõváros hivatalaiban és az Európai Unió szerteágazó intézményei elõtt egyaránt. Ha valamiért, akkor most éppen ezért érdemes félretenni sérelmeinket, vélt vagy valós szembenállásainkat és meghaladni a konkurens politikai szekértábor álláspontját zsigerbõl elutasító logikáját. Az EMEF által kialakított álláspont jó alapot nyújt a Magyar Összefogás kiszélesítéséhez. Az SZNT által kidolgozott tervezetek lényege is ebbe szervesen beilleszkedik. Még nem késõ. Még most sem késõ. Mert ebben az esetben „egy több, mint kettõ”.

Miközben az EMNT elnökeként munkatársaimmal együtt szervezetünk átfogó megújításán munkálkodunk, háromszorosan is az együttmûködés és az integráció mellett teszem le voksomat:

● Egyrészt a polgári-nemzeti erõket kell ismét összefogni, még akkor is, ha az MPP vagy SZNT egyes vezetõi inkább a külön úton járnának.

● Másrészt, a konszociatív stratégiát követve, az erdélyi politikai élet két nagy szárnya – RMDSZ és az azon kívüli erõk – közötti együttmûködést kell elõmozdítanunk a „nemzeti minimum” kérdéseiben.

● Harmadsorban a KMAT és ezáltal a Kárpát-medencei összmagyar nemzetstratégia motorjának szerepét is el kell játszanunk, mindaddig, amíg az ebbõl következõ felelõsségek nagy részét át nem adhatjuk annak természetes hordozójának, a – jövendõbeli – magyar nemzeti kormánynak.

Az nem lehet, hogy miközben nemzetpolitikai dolgaink pozitív fordulat elõtt állnak, addig mi itthon, Erdélyben, akárcsak magyar sorstársaink a Felvidéken, áldatlan testvérharcot vívunk, megkönnyítve a többségi politikumnak az „oszd meg és uralkodj” õsi gyakorlatának alkalmazását. Fel kell nõnünk tehát a feladathoz, hogy az EMNT által összefogott nemzeti erõk valóban stratégiai partnereivé válhassanak a minden bizonnyal Orbán Viktor, a Fidesz elnöke által vezetett új magyar kormánynak.

Ebben számítok minden, a nemzet ügye, a határok feletti nemzetpolitika, egész Erdély és „belsõ anyaországunk” magyar jövõje iránt elkötelezett személyiség és szervezõdés cselekvõ együttmûködésére.

Brüsszel, 2009. szeptember 1.

Tõkés László, EP-képviselõ

az EMNT elnöke

Továbbította: Frigyesy Ágnes