Hantó Zsuzsa: Kitiltott Családok

„Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt akar” 2. rész

Zsindely Ferenc öregségi nyugdíjának elvonása

Zsindely Ferenc (jogász, író, kereskedelmi miniszter a Kállay-kormányban) öregségi nyugdíja folyósítását is megszüntették. Az õ sorsa azért is különleges, mert feleségével Tüdõs Klárával több ezer üldözött életét mentették meg a háború végén, többek között Rajk László, Piros László, Kovács István, Apró Antal kaptak élelmet, ruhát és átmeneti fedelet a Zsindely családnál. Apró Antal felesége, két gyermeke, valamint Gáspár Sándor felesége a villában érték meg a szovjet csapatok bejövetelét. Az ellenálló múlt elvben megvédte a Zsindely házaspárt a kitelepítéstõl, de õk mégis rákerültek a listára, annak ellenére, hogy a villát, ahol az üldözötteket mentették a református egyháznak ajándékozták. Azaz sem vagyonuk, sem demokráciaellenes múltjuk nem volt. Ravasz László püspök abban tudott segíteni a Zsindely házaspárnak, hogy telekkönyvileg az egyházra íratott villát visszaadták az eredeti tulajdonosoknak, hogy azok az ÁVH-ra íratott tulajdonjogért cserébe szabad elköltözést kaptak a fõvárosból. (Micsoda aljas tolvajlás ez. Kinyílik a nem létezõ (képletes) bicska az olvasó zsebében. Szerk. megj.) Így kerültek Balatonlellére egy ügyvéd nyaralójába, bérlõként. A bérleti díjat rövid ideig tudták fizetni, mert 1952 januárban elvonták Zsindely Ferenc nyugdíját. (A gazemberség tetõfokra hág. Szerk. megj.) Ekkor fordult segítségért Zsindely Klára Apró Klárához. Kézzel írt levél, másfél oldal – írja Hantó Zsuzsa. Érdemes elolvasni:

Balatonlelle1952. II. 22

„Kedves Klári.

Úgy érzem magam, mint a kísértet, aki éjfélkor az övéinek ablakán kopog.

Amióta utoljára találkoztunk sürgöny stílusban leírom ami velünk történt. Kitelepítésünket a Belügyminisztérium szabad elköltözésre enyhítette, László sógoromékkal együtt. Õk a két fiával (iskolások) négyen vannak, s mi Ferivel ketten, mert elválásunk után édesanyám röviddel meghalt. Lellén egy villában kaptunk házfelügyelõséget úgy, hogy mindnyájan lejöhettünk együtt. László közigazgatási bíró volt, nyugdíját nov. 1-tõl beszüntették. Feri bácsi február 1.-én egy szörnyû szívrohamot kapott. Ötödikén az OTI beutalta a Hajnal klinikára. A vizsgálat szívtrombózist állapított meg. Digitális kúrára áttették a Bajcsy-Zsilinszky kórházba, ahol most kezelik. Tegnapelõtt államosították azt a villát ahol lakunk, ami reméljük, hogy nem tesz bennünket újra hontalanokká. A mai postával megjött Feri bácsi nyugdíjának megszüntetésérõl az értesítés, melynek másolatát ide mellékelem. Õ elmúlt 60 éves és nagyon megrokkant. Eddig szorgalmasan kertészkedett, de sajnos a szívével ez most már nem megy. Én 56 éves vagyok, nagyon elfáradtam s a napszámos munkát, amit még kaphatnék nem nagyon bírom. Amikor régi otthonunkat elhagytuk mindenemet szét ajándékoztam nincstelen fiatal pároknak. Vagyoni helyzetünk tehát a templom egerével azonos.

Nem tudom Klári tudtok e és akartok é rajtunk segíteni.

Kicsi dologért nem kopogtattam volna s akkor sem, ha Feri bácsi nem beteg, de így meg kellett próbálnom, hogy hátha emlékeztek még ránk.

Szeretettel ölel Tónival együtt

Klára néni”

*******

„Országos Nyugdíjintézet

Bp. V. Guszev –u. 10-12

81/1952. –E

Értesítem, hogy a 4.400/1947.M.E. rendelet alapján ellátásának folyósítását március hó 1.-tõl kezdõdõ hatállyal megszüntetem.

Intézkedésem ellen 30 napon belül hozzám benyújtandó, kellõen megindokolt fellebbezéssel élhet,

A fellebbezést írásban, postán kell elküldeni,

Budapest, 1952. február 20.

Fodor Gyula s.k.

Elnök”

Apró Antal e kérdésben nem mert egyedül dönteni, levelet írt Kovács Istvánnak.

Kovács István Elvtársnak’

M.D.P. Központ

Tudom sok dolgod van, de a mellékelt levelet olvasd át. Zsindelyné, akit Te is ismersz, azt kéri tõlünk, hogy férje kapja vissza a nyugdíjat, amit most vesznek el tõle. A szabadsághegyi villájából tavaly lett kitelepítve. Balatonlellén házmesterkedik. Mivel 44.-ben sokat segített bennünket, úgy gondolom folyósítani kellene számára a nyugdíjat. De szeretném véleményed megtudni, mielõtt az ügyben intézkednénk.

Zsindelyné levelét mellékeljük.

Elvtársi üdvözlettel:

Apró Antal

Építõanyagipari miniszter

*****

(Kézzel, pirossal ) Javaslom ne csinálj egy lépést sem

II/26

Kovács

A nyugdíjelvonást követõ idõ eseményeirõl a következõket írta Tüdõs Klára visszaemlékezésében: „Egy darabig csudamód még kapta Ferenc a nyugdíjat, aztán mégis eszébe jutottunk valakinek, s elvették a mienket is. Munka után néztek az öreg Zsindelyék mind a ketten, de csak Lacinak sikerült háziszolgai állást kapnia az egyik vendéglõben. Az uramat utcaseprõnek sem vették fel, s úgy látszott, hogy az Isten eltörölte nálunk a kenyér botját. Megtanultam, hogy a mindennapi kenyeret kérni kell. És én kértem, és az Isten megadta ’feljebb’, mint én kértem. Mert mint Illést a hollók, úgy tápláltak minket a sárga és rózsaszín postai utalványok. És milyen megható feladók voltak rájuk írva. Én valamikor sok pénzt kerestem, és könnyen és szívesen adtam sokaknak, sokat. Aztán amikor úgy fordult, hogy nekem szegény kis emberek forintjait és csomagocskáit kellet elfogadnom, összeszorult a szívem, és nagyon nehezemre esett. Akkor az én bölcs férjem azt mondta: - Meg van írva, hogy jobb adni, mint kapni. De hogy jössz te hozzá, hogy mindig tied legyen a jobbik rész? Megértettem. Egy életre.” [1]

„Amikor kitelepítettek bennünket és elvették a nyugdíjunkat, Kodályék és Pallóék fizették ki az egy évi lakbérünket.”

A Zsindely házaspár által segített és megmentett kommunisták közül Rajk László már nem élt. 1949. október 15-én kivégezték. Piros Lászlót leváltották tisztségérõl. A többieket a fortélyos félelem és nem a csalóka remény éltette. Egymástól is féltek és egymásnak sem segítettek, miért tettek volna különbséget egy „osztályidegen” Budapestrõl kitelepített házaspár javára.

De azért érdemes a kommunista idõkben neves költõvé misztifikált költõ, Faludy György vékeményét is elolvasni, aki akkoriban a Népszava irodalmi rovat szerkesztõje lehetett: „Vannak köztünk egyesek, akik a szocialista humanizmus elvét helytelenül értelmezik. E megtévedt társaink néhány órával ezelõtt, hamis szentimentalizmusuktól vezettetve gyûjtést rendeztek egy áruló feleségének javára. Hadd mondjam ki nyíltan és félreérthetetlenül, elvtársak: az árulónak nincs felesége, az árulónak nincs gyermeke, az árulónak nincs családja – az áruló dögöljön meg pereputtyával együtt.„[2] Sõt Schifferné Szakasits Klára elvtársnõ is hasonlóan magatartást tanúsított. .„Rajk letartóztatása után Edit férjét is elvitték. Justusné akkor telefonon felhívott, a férjemet kereste. Én röviden, tartózkodó, kitérõ válaszokkal felelgettem neki.” Még együttérzésérõl sem biztosította Justusnét, sõt felháborította az áruló feleségének telefonhívása. Viselkedését csak akkor értékelte át, amikor õt is kitelepítették, férjét és édesapját letartóztatták és az egykori barátok ugyanúgy reagáltak telefonjaira, mint õ Justusné Edit hívására.

A „B” listázás következményei

A „B” listázás országos következményei voltak: az 5000/1946. M.E. számú rendelet alapján 86 530 fõt bocsátottak el; a 9050/1946. M.E. számú rendelet alapján 25909 személy visszavételére tettek javaslatot, de az állásukba visszavettek száma csak 6489 fõ volt, és még az engedélyezett 10%-t sem érte el. A „B” listázás során eltávolítottak száma viszont meghaladta a 80 ezret.

„Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt akar!”

Gyarmati György választotta az 1947-es országgyûlési választásokról írott cikke címének a Farkas Mihálytól származó idézetet. Farkas Mihály az MKP fõtitkárhelyettese volt 1947-ben, s a párt megyei titkárait tájékoztatta az országgyûlési választások utáni politikai helyzetrõl, miszerint Magyarországon csak az történik majd, amit a kommunista párt akar.

Hantó Zsuzsa a Kitiltott családok címû kötetében rámutat: – A kommunista vezetõk a szovjet blokkhoz tartozó országban szovjet mintát követtek. A kommunizmus fekete könyve a szovjetesítési folyamat elnevezést használja e jelenségre. A folyamat lényege, hogy a szovjet befolyás és ellenõrzés alá került országokban meghonosították azt a bolsevik elméletet és gyakorlatot, amelyet 1917-ben kipróbáltak Oroszországban. A bolsevikok eltették láb alól 1917-es októberi szövetségeseiket, a szociálforradalmárokat és másokat is, tanítványaik hasonlóképpen likvidálták 1946-ban koalíciós társaikat. Ennek mintájára a többi országban arra törekedtek a kommunista pártok, hogy ártalmatlanná tegyék valóságos vagy lehetséges politikai és szellemi ellenfeleiket vagy vetélytársaikat. Ehhez bármilyen eszközt felhasználtak a bebörtönzéstõl a kivégzésekig és a kényszerítésig, hogy elhagyják országukat. A fegyvertár egyik eszköze a politikai per volt, amit kirakatpernek vagy koncepciós pernek is nevezünk.

A Kis Újság 1946. szeptember 28-i számában jelent meg Kovács Béla „Nélkülünk nincs demokrácia” címû cikke. A Kisgazdapárt fõtitkára azt fogalmazta meg, hogy nélkülük csak kisebbségi diktatúrát lehetne folytatni, hiszen a magyar nép a kisgazdákat hatalmazta fel a kormányzásra.

A másnap kezdõdõ MKP kongresszus a kisgazdáknak hadat üzent és azt követelték, hogy a párt reakciós jobb szárnyát, a „szemetet” ki kell söpörni a koalícióból. A jobb és baloldal koalíción belüli erõviszonyának megváltoztatása csak a pillanatnyi cél volt, a hosszú távú cél, annak elérése, hogy az történjen az országban, amit a kommunista párt akar. A hadüzenet ténylegesen a Független Kisgazdapárt vezetõinek szólt. 1947. január 5-én arról írt, a Szabad Nép, hogy veszedelmes köztársaság ellenes összeesküvést leplezett le az ÁVÓ. A persorozat keretében több mint 250 személyt tartóztattak le, közülük 229 vádlott került bíróság elé. Az úgynevezett „köztársaság elleni összeesküvés"-i persorozat hat perbõl állt, a legismertebb dr. Donáth György és 12 társának, valamint Mistéth Endre és 43 társának koncepciós pere. (E cikk szerzõjének Nagyapja is a Donáth per utolsó rendû vádlottja volt. Szerk. megj.) A foglyokat brutális módon és eszközökkel igyekeztek alkalmas jegyzõkönyv-aláíróvá szelídíteni. A tényeket önkényesen és hamisan értelmezve születtek meg a vádiratok, amelyek legfõbb bizonyítéka a hónapokig kínzott vádlottak beismerõ vallomása volt. Általában addig verték, gyötörték a vádlottakat, amíg félig eszméletlen állapotba kerülve alá nem írták az eléjük tett „jegyzõkönyvet” – állapítja meg kötetében Hantó Zsuzsa.

A kommunisták elérték céljukat: sikerült szétverni a Kisgazdapártot. A sikert azonban nem a koncepciós per hozta meg, hanem a szovjet beavatkozás. Ha szabadon mûködhetett volna a magyar igazságszolgáltatás – az egész koncepció szétpukkadt volna, mint egy léggömb – hiszi Török Bálint koronatanú.

(Folytatjuk)

Frigyesy Ágnes