A szabadság minden elõtt


Elsõ alkalommal mutatták be A lyukas zászlót hazánkban



„Szabad országban szabadon akarok élni” fogalmaz Lassan György szabadságharcos az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szóló szociopolitikai, történelmi filmben, a forradalom egyik túlélõjeként. A lyukas zászlót (Torn from the Flag) Magyarországon elsõ alkalommal – nagy sikerrel – mutatták be 2009. július 25-én Egerben, a Slowfilm Fesztivál egyik versenyfilmjeként. A Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, valamint Kanadában többszörös díjnyertes filmet elsõ alkalommal mutatták be Kovács Klaudia szülõvárosában.


A dokumentumfilm-thriller írója, rendezõje és producere nemcsak hazajött, hanem hazaérkezett – mondta Kovács Klaudia, a filmbemutató után vele készült beszélgetés alkalmával. A mûvésznõ 18 évesen hagyta el Magyarországot, s a Duna Televízió kérésére készített beszélgetéseket ’56-os magyar szabadságharcosokkal. Ám az elkészült beszélgetéseket végülis a Duna Televízió nem közvetítette. Ekkor döntötte el Kovács Klaudia George Adams-sal együtt, hogy filmet készít e történelmi idõszakról. 1998-ban kezdtek dolgozni a produkción, s érdekes módon nem Kovács Klaudiát találták meg a neves szakemberek, hanem õ kereste fel õket, így a film alkotói között találjuk Zsigmond Vilmos, Kovács László, Andew Senyei, George Adams Executive- és Társproducereket, Hules Endre író, rendezõt, Honti Zoltán operatõrt, Tóth Kinga produkciós munkatársat és Chris Horvath zeneszerzõt.


A lyukas zászló 2007. novemberében készült el, 55 perc archív anyag látható a filmben, s az 56-os szabadságharcról szóló remekmû közösségi összefogásból született: mintegy kétezer amerikai, kanadai személy, család, egyházi közösség, alapítvány támogatta a film elkészültét. Kovács Klaudia az est folyamán hangsúlyozta: – Noha a gyártás alatt Magyarországról is kértek támogatást, szülõhazája egy fillérrel nem járult hozzá a film sikeréhez. A mûvésznõ „filmjével” szülõvárosában sikerrel debütált, s jövõre szeretne részt venni a Magyar Filmfesztiválon is, ám mint mondta, komoly akadályokat kell lekûzdeniük, hisz noha a filmkészítõi magyarok, nem Magyaországon élnek, s magyarországi támogatásban sem részesültek.


A drámai fordulatokban bõvelkedõ alkotás 1945-tõl az 1991-ig tartó idõszakot mutatja be, s az ’56-os forradalmat nemzetközi-történelmi-politikai összefüggésbe helyezi. A magyar szabadságharcot a kommunista rendszer hanyatlásának elindítójaként mutatja be, mely kiemelkedõ fordulópontot jelentett a demokrácia felé. A filmben különbözõ álláspontot képviselõ személyiségek mondják el véleményüket, illetve szabadságharcosok elevenítik fel a heroikus- és tragikus pillanatokat. A filmben mindvégig megmarad a természetes feszültség az egymást gyorsan követõ interjúalanyok gondolatai következtében: megszólal és/vagy archív felvételen látható: Habsburg Ottó, Ronald Reagan, Henry Kissinger, Pozsgay Imre, Mihail Gorbacsov, Berecz János és több történész, valamint a forradalmárok közül Lassan György, Szlama Árpád, Mismás György, Pongrátz András, Atkáry Arisztid, Dózsa László stb.


Talán a film legdrámaibb történelmi pillanata: a magyar forradalmárok segítséget várnak Nyugatról, a végsõkig kitartanak, ám az soha nem érkezik meg. Ehelyett következik az orosz megszállás, megkezdõdnek a börtönbe hurcolások, a kitelepítések, az akasztások és a tömeges menekülés Nyugat felé. Berecz János lerántja a leplet Kádár Jánosról, aki noha megmenthetné Nagy Imre mártírtársát a kivégzés elõl, két miniszterelnöke nem lehet egy országnak…


S a film legdrámaibb személyes pillanata, amikor Szlama Árpád beszámol élete legmegindítóbb élményérõl: 26 éves fiatalemberként került börtönbe, s amikor szabadult, 40 esztendõs férfi tekintett rá vissza a tükörbõl. Az õrület és az összeomlás helyett azonban megmenti egy asszony és gyermekének szeretete… Dózsa László sorsa is hihetetlenül drámai: elmeséli hogyan lövik a tömegsírba, s onnan, mint élõ halott hogyan mászik ki és jut el egy kórházba, ahol megmentik az életét…


Õszinte nyíltsággal beszél a filmben Mismás György, akinek egész családját elhurcolták a Gulágra. Elmeséli, hogyan tették tönkre apját a kommunisták: 5 kilós súlyt helyeztek a herezacskójára, melynek súlya alatt természetesen elveszítette egészségét. Szlama Árpád pedig arról a pillanatról számol be, amikor a börtönben ÁVÓ-s nõk felizgatták meztelen testüket dörgölve az õ testéhez, majd a hímvesszõjébe dugott üveg-csövet szétverték a testében. A film szereplõi, élõ koronatanúk – nagyon helyesen – nyílt õszinteséggel beszélnek a kommunista terror eme rémes gaztetteirõl.


Kedves olvasóimnak felteszem a következõ kérdéseket: – Vajon él-e még az az ÁVÓs nõ, aki emberi méltóságában meggyalázta Szlama Árpád szabadságharcost? Ha igen, mivel foglalkozik? Élnek a fõbelövõk, akik megvárták, hogy a magyar fiatalok betöltsék a 18. életévüket, majd lelõtték õket. Él-e még az a pribék, aki rálõtt Dózsa László szabadságharcosra? Élnek-e a fekete autó ÁVÓs verõlegényei? S ha igen, mivel foglalkoznak?


A lyukas zászló ezidáig 17 nemzetközi filmfesztiválon mérette meg magát, eddig 6 díjban részesült. Kovács Klaudia filmrendezõnek, producernek azonban az jelentené a legnagyobb elismerést, ha filmjét, A lyukas zászlót idehaza is megismerhetnék a nézõk: fiatalok és idõsek egyaránt. Mert az ’56-os szabadságharc és forradalom a magyar történelem kiemelkedõ eseménye. Leveretésekor és elárultatásakor a világ nagyvárosaiban szimpátiatüntetéseket tartottak! Ne csak mások legyenek büszkék forradalmárainkra és forradalmunkra! Itthon is kapja meg méltó elismerését e történelmi film! Szeretném hinni, hogy Kovács Klaudia és a film alkotói „proféták” lehetnek saját hazájukban!



Frigyesy Ágnes