Népben-nemzetben gondolkodó lélek- és létpásztor

Tõkés László díjat kapott Koncsol László

Idén Koncsol László felvidéki író, költõ, mûfordító, helytörténész kapta a Tõkés László Alapítvány egyéni díját 2009. június 28-án Kisvárdán. Az ünnepi esemény istentisztelettel kezdõdött a kisvárdai református templomban, majd Tõzsér Árpád írótárs laudálta a díjazottat. A díjátadó ünnepségen részt vett Tõkés László EP-képviselõ, a díj névadója. A Tõkés László díjat megkapta többek között Orbán Viktor, Nemeskürty István, Erdélyi Géza, Szabó Magda és Tempfli József.

– Koncsol László író, költõ, mûfordító, zenész, számos tanulmány-, esszé- és verskötet szerzõje, sok évig a szlovákiai református egyházközösség gondnoka, a pozsonyi vásártéri kálvinista templom orgonistája, Csallóköz megszállott helytörténésze már hosszú évtizedek óta jön-jön felénk öles, elnyújtott lépteivel a múltunkból, a történelembõl, és mindnyájunk számára végtelenül ismerõs, mindnyájunknak rokona. Azon közös õsünknek a mai inkarnációja õ, aki mindig egyszerre volt népben-nemzetben gondolkodó lélek- és létpásztor, magyar szellemiség- és történelemalakító kisnemes és minden történelmi kataklizmát túlélõ parasztgazda – kezdte laudációját Tõzsér Árpád, majd így folytatta: – Abból a magyar mély-történelembõl lépked elõ, amelyrõl Németh László írja: „Ha nagybátyáim János-napon összekaptak, nemcsak vitatkozásuk módja emlékeztetett jobban a Teleki Mihály és Bethlen Miklós párbajaira, mint a ma országló virzsiniás utódoké, de a használt nyelv s a szemben álló bölcsesség is.“

Ha a történelmi múltunkat ma élõ személyekben akarom megidézni, én sem távolba nézek, nem a Budapesten, Pozsonyban és Kolozsvárott országló virzsiniás újgazdagokat veszem szemügyre, hanem legtöbbször a tõlem immár közel hatvan éve mindig karnyujtásnyira élõ, dolgozó, lépkedõ barátomat, egykori közép- és kisnemesek, kálvinista lelkészek, értelmiségiek mai utódját, Koncsol Lászlót.

S ha valaki ezekután azt hinné, hogy Koncsol maga a két lábon járó anakronizmus, csak részben lenne igaza, mert az immár hetvenes éveinek közepét közelítõ jeles gondolkodónk-írónk habitusát éppen az teszi megismételhetetlenül egyénivé, hogy a hagyományos értékeink óvása mellett az új idõk kihívásai elé is mindenkor oda tudja tárni a mellét: nincs még egy olyan szlovákiai magyar értelmiségi, aki kezdettõl fogva (tehát már az ötvenes és hatvanas években is) olyan következetességgel készült a szabad Európába, mint õ – hangsúlyozta méltatásában az írótárs.

Tõzsér Árpád rámutatott: – Például amikor az ötvenes években nyugat-európai nyelveket szinte életveszélyes volt ismerni, beszélni, mert a poliglott filoszra könnyen rásütötték, hogy nyugati kém, õ, a komáromi egykori bencés gimnázium diákjaként, az iskola ódon falai között demonstratíve angolul és franciául tanult és beszélt, s ma az egyik legtöbb nyelvet beszélõ magyar írónk, értelmiségink. S ilyen vonatkozásban a 89-es fordulat Felvidéken talán egyedül õt találta közülünk felkészülten. S amikor a normalizációs husáki Csehszlovákiában jaj volt annak, aki nem volt hipokrita és bitang, õ, különbözõ külföldi és hazai felszólalásaival, beadványaival, leveleivel, megint csak demonstratíve, vállalta a más véleményûség, a másként gondolkodás ódiumát, hogy vállalásával aztán kiérdemelje a javíthatatlan renitens címét és sorsát. Csoda-e, ha ilyen múlttal 1989 után ott találjuk az akkori szlovákiai szellemi ellenzék mûhelyében, a Kalligram munkatársi gárdájában, ahol aztán máig is dolgozik, alkot.

Summa summárum: Koncsol László alapvetõen a hagyományos humanista értékek letéteményese, mint ahogy közvetlen elõde és példaképe, Fábry Zoltán, vagy még inkább Márai Sándor is az volt, õ is hisz a szellem teremtõ és ellenálló erejében, de egészségesen nyitott minden új eszmére, szellemi kezdeményre is.

A méltató beszédbõl kiderült: A hatvanas évek második felében, s a hetvenes évek legelején Koncsol Lacival együtt szerkesztette Tõzsér Árpád az Irodalmi Szemlét, a díjazott hozta be az akkori Irodalmi Szemlébe Weöres Sándort, Nemes Nagy Ágnest, Beney Zsuzsát, Kormos Istvánt, de Pilinszky Jánost és Rónay Györgyöt is.

Majd jött a hetvenes évek második fele, a nyolcvanas évek, a csehszlovák “sötétség korszak”, jött Bled, egy, a szlovén PEN-club ülésén elhangzott emlékezetes Koncsol-beszéd, amelyet követõen hajtóvadászat indult ellene.

Aztán következett a Koncsol-paradoxon, amikor a tudós literátor és szépíró hirtelen elhallgatott. A nyolcvanas évek második felében, a rendszerváltást megelõzõ években meghívták a csallóközi Dióspatonyba hely- és kultúratörténésznek, s õ, megúnva a husáki pártállam hivatalainak packázásait, szinte egyik napról a másikra hátat fordított az irodalomnak és közéletnek, hogy aztán 2000-ig szinte egyetlen szépirodalmi jellegû vagy szépirodalomról szóló sort se írjon le.

– Ezekben az idõkben mint történész s fõleg dióspatonyi-csallóközi helytörténész, a Kalligram Könyvkiadó Csallóközi Kiskönyvtár címû sorozatának szerkesztõjeként nagyon jelentõs történelmi- tudatformáló munkát végzett. A nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes években, tehát több, mint tíz évig, irodalomról, irodalmi életrõl még beszélni sem volt hajlandó.

Aztán a hosszú hallgatás után 2000-ben váratlanul megint megszólalt benne a költõ – mondta Tõzsér Árpád a díjazott életútjáról.

Az ünnepi eseményen Lengyel Szabolcs, a Tõkés László Alapítvány alapító elnöke beszámolt az alapítvány munkájáról. Rámutatott: a 2008-2009-es tanévben is folytatták a határon túli, szegénysorsú magyar diákok (65 fõ) támogatását.

A Tõkés díj érmet Györfi Sándor, Magyar Örökség díjas szobrászmûvész készítette.

Tõkés László, aki részt vett az ünnepi eseményen, bejelentette: néhány héttel ezelõtt kapta meg azokat a szekus dossziékat, melyek az édesanyjával történõ konyhai beszélgetéseket rögzítették. A díjazottnak gratulálva hangsúlyozta, neki is felajánlották 1989-ben az „elkóborlás“, elvándorlás lehetõségét, de õ a maradás és a helytállás mellett döntött.

A Tõkés László díj alapítói négyen, Lengyel Szabolcs vezetésével Kisvárdán a rendszerváltozás hajnalán, 1989. szeptember 22-én döntötték el, hogy egy alapítvány létrehozásával nyilvánosságot biztosítanak az akkor keményen küzdõ református tiszteletesnek, Tõkés Lászlónak és bátor gyülekezetének. A díjat róla nevezték el, aki ellenszegült és ellenállt a romániai diktatúrának Temesváron, s akinek védelmet szerettek volna nyújtani az alapítók.

1989 óta a díjat több neves személyiség megkapta, a Tõkés Lászlóról elnevezett Alapítvány pedig immár húsz esztendeje gazdagítja a határok felett átívelõ magyar szellemi-lelki közéletet.

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel