Gondos gazdaként alázattal szolgálni

Magyarnak lenni – Új beszélgetõkötet Bethlen Farkassal

Kedves, kis kötet, egy szuszra elolvasható, s olvastatja is magát a Kairosz Kiadó gondozásában most megjelent Magyarnak lenni sorozat következõ beszélgetõpartnere Bethlen Farkas, Verõce polgármestere. Kondor Katalin kiváló kérdései nyomán feltárul elõttünk egy történelmi, magyar nemesi család sarjának élete, aki bátran követi õsei útját. Sõt kellõ öntudattal, mégis alázattal viszi tovább e magyar történelmi család nemesi hagyományait. Magyarság és kereszténység – ez a legfõbb hagyatéka a jelenlegi Bethlen családnak.

A beszélgetés során megtudhatjuk, hogy két Bethlen család élt Erdélyben: az iktári gróf Bethlenek, és a bethleni gróf Bethlenek. Az iktáriak legjelesebb egyénisége volt Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. Bethlen Farkas, a beszélgetõkötet fõhõse a bethleni ágból származik, tehát mint mondja, gróf bethleni Bethlen Farkas a neve. Ám Verõce polgármestere nem nemesi származását tartja legfontosabbnak, hanem azt, hogy munkától koszos a keze. Véleménye szerint 1946-48 között sok embernek menekülnie kellett hazájából, „és ez a réteg nem azért ment el, hogy szerencsét próbáljon, vagy esetleg könnyebb életet éljen, hanem mert el kellett hagyja a hazáját. Sok-sok család és rengeteg ember távozott kényszerûségbõl. Mind rendes emberek voltak” – vallja.

Bethlen Farkas hat testvérével együtt nevelkedett, s mint meséli, a családjuk legfantasztikusabb tagja volt Édesanyja, Bethlenné Bethlen Ilona, „aki hihetetlen tartással, nemességgel, szerénységgel, egyszerûséggel élte az életét és nevelte gyermekeit.”

A kommunizmus ideje alatt, ahogy más nemesi, történelmi családok sarjai, a Bethlen család is átélte az üldözések mindenféle formáját. Édesapja nagyon korán, 59 éves korában elhunyt. Bethlen Farkas szülei húszévesek voltak, amikor Erdélyt el kellett hagyniuk. „Ugyanis édesanyám édesapját, Bethlen Bélát, aki Észak-Erdély utolsó kormányzója volt, a románok 9 évre lecsukták, ezért a szüleimnek menekülniük kellett. Édesanyámat édesapám két fogattal, meg egy kicsi csecsemõvel elindította Erdélybõl Magyarországra. Õ még ott maradt, hogy Nagyapámmal rendezzék a dolgokat. Meg is pakoltak három vagont bútorral, ezzel, azzal, amazzal, de azok soha nem érkeztek már meg”– mondja a kötet fõszereplõje.

A Bethlen család a Bánffyak révén jutott lakáshoz Budán, ám az üldöztetés továbbfolytatódott. Másfél év után megállt ideiglenes otthonuk elõtt egy orosz teherautó, „ahová akkor már megszületett a második nõvérem is, tehát egy csecsemõvel és egy kicsi babával éltek ott a szüleim, s davaj, davaj felkiáltással kiterelték õket a teherautóhoz, majd elvitték az Alföldre, Jászkísérre.”

E tragikus léthelyzetben sem hagyta el magát Bethlen Farkas édesapja, hanem eljárt fát, szenet hordani, hiszen a családnak ennie kellett. „Soha nem panaszkodtak, viselték a sorsukat és tették a dolgukat”.

A család végülis Nagymaroson talált egy albérletet immár három gyermekkel. „Fantasztikus erõ lehetett az akkori emberek lelkében és hitében, hogy ilyen körülmények között is sorra vállalták a gyermekeket.”

S hogyan élt végülis Kismagyarországon e történelmi család? „Nagyon szegényen. Nyáron például nem volt cipõnk, mezítláb, egy szál fecskében mentünk a hegyekbe … A falu szélén laktunk egy kertes nyaralóban, ami egy budapesti család nyaralója volt, az egyik szintjén mi éltünk, a másikat õk használták… De hogy milyen a nép? Másnap, harmadnap már feltûnt az embereknek mindaz, ami történt, és részvéttel nézték ezt a hihetetlen igazságtalanságot. De azt is látták, hogy a szüleim nem panaszkodnak…Egyik nap ott volt egy darab szalonna a kilincsre akasztva… névtelenül csendesen az egész falu a szüleim mellé állt – mondja a kötet fõhõse.

Bethlen Farkas beszél a Wass Albert-féle átoksori kísértetekrõl, „akik léhûtõk, betörõk, csavargók voltak, aztán késõbb belõlük lettek a párttitkárok, a verõlegények, és a mai miniszterelnökök…beteg, egészségtelen, tehetségtelen, jellemtelen emberek vezetik az országot 1946-47 óta, töretlenül.”

Megtudhatjuk Verõce polgármesterérõl, hogy tízgyermeknyi energia volt benne gyermekkorában, s ma is konok ember, aki ha jó célt tûz ki maga elé, megy mint a versenyló, akkor is, ha már vérzik a lába. Sokmindent köszönhet Verõce neki, amióta polgármesterként vezeti a kicsi falucskát, Verõcét, mely a tragikus sorsú falvak mellett most is virágzik. A Csodaszarvas faragott fa várja a faluba érkezõt, de Géza fejedelem lovas vagy Szent Kristóf a Kis Jézussal szobra illetve Wass Albert író mellszobra ékesíti Verõcét a virágok mellett, s az egyetlen iskolát egyházi kézbe adta vissza, mert Verõce polgármestere fontosnak tartja az erkölcsi nevelést. Továbbá, ha kell, együtt dolgozik és sörözik a cigány-munkásokkal, ezért érkezett a beszélgetésre is koszos kézzel. Bethlen Farkas polgármester „gondos gazdaként alázattal szolgál”. Szerinte vissza kell adni az emberek önbecsülését, és a munka örömét… „Erkölcsi megújulás nélkül nem lesz itt semmiféle jobb világ. Ennek meg kell elõznie a gazdasági feltámadást.” Nagyon jól látja, hogy „a megfelelõ embereknek kellene elõjönni, illetve ott vannak õk valahol, mert azon túlmenõen, hogy sajnos erkölcsileg belesüllyedtünk a mocsárba, azért nagyon sok tehetséges, tisztességes, becsületes ember van, csak erõsen ügyelnek arra, nehogy pozícióba kerülhessenek.”

A hit meghatározó erõvel bírt mindig a Bethlen családban. Errõl így vall Bethlen Farkas: „ A Bethlen családban, Erdélyben minden férfi református és minden nõ katolikus. Ezt mi ugyanúgy visszük tovább. Az egész família mindig is keresztény, templomba járó emberekbõl állt, és mindig nagyon-nagyon fontosnak tartották az egyházak támogatását…Vasárnap a nõk mentek a katolikus templomba, a férfiak a református templomba. Ez nem volt kérdés. Megvolt édesapámnak a padja, ahol ült, és mi mindig ott voltunk mellette.

A család összetartó ereje szintén meghatározó erõt jelent Bethlen Farkas életében, így amikor elsõ házassága tönkrement két gyermekével, gyermekotthon alapításán törte a fejét, ám a Gondviselés jóvoltából megismerkedett második felségével, aki négy gyermekkel érkezett az új családba. Így Bethlen Farkas a gyermekotthon felépítése helyett jelenleg a Kárpát-Haza templom felépítésén fáradozik.

Az életút harmadik pillére a segítségnyújtás. E célból hozta létre többedmagával a Julianus Alapítványt, s kezdett segítséget nyújtani erdélyi, kárpátaljai iskoláknak, templomoknak. Amíg élt, Édesanyjával járta Erdélyt és vitt adományokat oda, ahová kellett. Például az egyik alkalommal Erdélyben a tiszteletes úr fogadta Ilona asszonyt, aki humorosan megjegyezte, „ha engem ilyen kedvesen fogadnak, én is hozzájárulok a vacsorához. És odatette a tiszteletes úr tányérjára a becsomagolt szendvicset. Õ illendõen kicsomagolta, és akkor vette észre, hogy bizony súlyos százezrek vannak benne.”

Bethlen Farkas a beszélgetõkötetben úgy beszél családja drámai életútjáról, fordulatairól, ahogy megtanulta õseitõl. Egyszerûen, pátosz nélkül, ugyanakkor méltósággal. Például megtudhatjuk, a Nagyapa, Bethlen Béla, Erdély utolsó kormánybiztosa miért aludt úgy, hogy este ima után összekulcsolta a hasán a két kezét, és ugyanúgy ébredt fel reggel. Ez feltûnt a gyermekeknek. Késõbb megtudták: „több évet töltött éjszakánként egy priccsen egy másik fogollyal, és ha az egyik megmozdult, leesett a másik. Tehát megtanult fegyelmezetten, mozdulatlanul aludni.”

Verõce polgármestere beszél a pénzvilág urairól is, akiket nem irigyel, „mert állandóan remegnek a pénzért. S szerintem semmi produktum nincs mögöttük. Nincs annál szebb dolog, mintha az ember egy sort végigkapál, visszanéz, és látja, hogy jól végezte el a munkát. Ezt az érzést õk nem ismerik. Az építkezés öröme számukra ismeretlen.”

Végezetül e tanulságos kis könyvbõl megtudhatjuk: Bethlen Farkas, egyik történelmi nemesi családunk sarja vágyakozik arra, hogy még többet tehessen Hazájáért, mint eddig: „nagyon sokszor imádkozom azért, hogy többet dolgozhassak az országért…” Bethlen Farkas ugyanis úgy látja – aki hatéves kora óta lovagol –, hogy politikusaink jelentõs része fordítva ült fel a lóra. S ezt nem tartja jónak: „Én szeretnék egyenesen fölülni a lóra, a két füle között elõre nézni, és egy szebb jövõ irányába ellovagolni, s magammal húzni az országot, vagy egy közösséget.”

Legyen áldott Bethlen Farkas küldetése!

(A kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg, ára: 1500 Ft)

Frigyesy Ágnes