Oltalmad alá futunk, Ó dicsõséges és áldott Szûz!


Többszázezer zarándok a Csíksomlyói búcsún


– Itthon vagyunk Szûz Mária õsi kegyhelyén, a magyar nemzet szíve itt dobog most ebben az ünnepi órában. Égi Édesanyánk összefog bennünket, a világ különbözõ tájairól érkezett magyarokat – e szavakkal kezdte Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek a Pünkösdi Nagybúcsút 2009. május 30-án Csíksomlyón. A Szent Koronát hozó Asztrik érsek 90. utódaként köszöntötte zarándok testvéreit a szónok, aki hálát adott Istennek az ezeréves egyházmegyéért, valamint a nyolcszáz éves ferences rendért. A csíksomlyói búcsún az idén is többszázezren vettek részt, a Székely gyors ismét külön vonatot indított, immár 850 fõvel Budapestrõl.


Bábel Balázs érsek szentbeszédében utalt a 2004. december 5-i szavazás eredményére és kérte: akik nemet mondtak a nemzet összetartozására, vagy közömbösek maradtak, bánják meg bûneiket! Hangsúlyozta: – Összetartozunk azokkal, akik elõttünk jártak, akik keresztényeknek, magyaroknak, székelyeknek, csángóknak vallották, vallják magukat.


– Ki a bölcs? – tette fel a kérdést, majd így válaszolt rá: – Aki mindent a legmagasabb szempont szerint ítél meg. Nem csupán néhány esztendõre tekint elõre, vagy a múltba hátra, hanem az örökkévalóság fényénél tudja áttekinteni a történelmet, benne felismeri Isten vonalvezetését, mert õ egyenesen ír görbe vonalakon. Egy francia származású nagy amerikai történész Jacques Barzun írja: „Aki pedig a történelmet a maga teljességében szeretné megismerni, annak Istennel kell társalkodnia.”


Bábel Balázs beszédében rámutatott: – Ha mi ezeréves történelmünkre gondolunk ezen a tájon, Szent István korától napjainkig, az „ember-katedrálisokig”: Márton Áron, és Jakab Antal püspökig, akkor látjuk, mennyi megpróbáltatás érte, s már-már a pusztulás szélére sodorta az ellenség ezt az országrészt. A sokszoros tatár és török pusztítások, majd a 150 évig betöltetlen gyulafehérvári püspökség, a háborúk harcai, országfeldarabolások, a falurombolás már a megsemmisülés vízióját vetítette elõ. A török hódoltság ideje alatt már csak a ferencesek maradhattak meg, akik a katolikus hit õrzõi voltak és ebbõl a kicsiny magból újra tudtunk kezdeni, mostani ittlétünk is ennek bizonyítéka. Számunkra a múlt erõs gyökér, jelen és a jövõ belõle él. A múlt azért reményünk, mert bizonyítja Isten gondviselését. Akik azonban nem tanulnak a történelembõl, arra ítéltetnek, hogy megismételjék.


A szónok kitért a világ magyarságának helyzetére is: – A mi világunk benne a magyarság sorsa különösen is nagy válságban van. A magyarországi gondjainkat azért hozom elõ, mert az ottani életünk visszahat a világon élõ összes magyarra, és a mindent megosztó szándék ellenére mi egy nemzet vagyunk. A legtöbb ember csak a gazdasági bajokat érzékeli, hogy drágább lett az élet. Némelyek mélyebbre tekintenek, s azt mondják, mindez az erkölcsi válság miatt van. Az igazi okot kell keresnünk. Az európai ember az újkor óta elveszítette Istenbe vetett komoly hitét. Egy darabig még az erkölcsi érzéke megmaradt a jó és a rossz iránt, de hit hiányában ez is megszûnt. Az erkölcs támaszt kíván. Már Dosztojevszkij megállapította: – Ha nincs Isten, mindent szabad.


Az istenhit hiánya magával hozta az erkölcsi válságot: a korrumpálódást, a bûn botrányig való fokozódását. Ezt követte az értékválság, amikor minden a pénz szerint ítéltetik meg és az emberi munka nem kapja meg az igazi értékét. Áldozatos munkakörökben dolgozó emberek egy hónap alatt sem tudnak annyi jövedelemhez jutni, mint a mai világ gazdagjai sokszor egy óra alatt. Az erkölcsi válságban még az is fájó seb, hogy az emberiség õssejtjét, a családot rombolják és vele szemben mindenféle más együttélést a család rangjára emelnek.


Az ifjúságot pedig elbizonytalanítják és megrontják a különbözõ Gender programokkal, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a mai ember szabadon döntse el, hogy férfi vagy nõ, heteroszexuális, vagy homoszexuális, vagy épp transzszexuális lesz-e. Aztán ajánlják, hogy legálisan fogyasztható legyen a kábítószer, mert az nagy bevételt hozhat az államnak. A szenvedélyeknek kiszolgáltatott ifjúság céltalanul sodródik, depresszióssá válik és nagyon sokszor öngyilkosan végzi az életét. Az ifjúság és a család tudatos rombolásának ellent kell állnunk. A bajok elviselésében Szûz Máriától tanuljunk, aki maga is megtanult Krisztus módján szenvedni – mondta a szónok.


Bábel Balázs kijelentette: – Olyan mély depresszióban van népünk, s olyan a magyar lelkiállapot, hogy már szinte nem is hisz semmiben és nem reménykedik. Ilyenre nem volt még példa nagy háborúk után sem. Évekkel ezelõtt hallhattuk az eget verõ gõgös kijelentését egy politikusnak: „Magyarok Nagyasszonya levette rólunk a kezét, majd mi gondoskodunk ezután a magyarokról”. Másvalaki pedig azt mondta: „jóléti rendszerváltást hozunk”. És mi a valóság? Kisemmizettek lettünk és kifizethetetlen adósság jármában nyögünk. Az egyre növekedõ munkanélküliség, a hadisarc szintû adózás milliókat dönt mély szegénységbe. A gátlástalanul gyorsan meggazdagodóknak természetesen ez nem jelent lelkiismereti problémát. A legtehetségebbek közül sokan kilátástalanságukban külföldön keresnek megélhetést. A demoralizált iskolákról és katasztrofális helyzetben lévõ egészségügyi intézményekrõl már ne is szóljunk. Emberileg nincs már remény. És mégis! Társadalomlélektani kutatások bizonyítják, hogy az elkötelezetten vallásos emberek jobb testi, lelki egészségnek örvendenek az õ családjukban nagyobb a gyermekvállalás és még várható földi élettartamuk is hosszabb.


A Kalocsa-kecskeméti érsek hangsúlyozta: –Nem vette le rólunk kezét a Magyarok Nagyasszonya, a csíksomlyói Szûz Mária. Abban is remélhetünk, hogy Európáról sem, hiszen Európa zászlaja kék mezõben 12 csillaggal Szûz Máriára utal.


A zarándokok az ünnepi órában, a nagy jubileumi évben hálaadással Istennek, mint gondviselõ Atyának, megváltást hozó Fiúnak, és megújító Szentléleknek, Szent István király felajánlását mintegy megismételve imádkozták a zarándokok a legõsibb Szûz Mária imádságot: Oltalmad alá futunk Istennek szent szülõje, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtõl, Ó dicsõséges és áldott Szûz!


Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, aki „házigazdaként” köszöntötte a zarándokokat, utalt a 443 évvel ezelõtti hit védelemre, amikor a katolikusok ugyanezen a helyen kérték Szûz Mária segítségét. „Isten, tarts meg minket õseink hitében és erényeinkben, ezt kérjük ma Tõled” – mondta Jakubinyi érsek.


Hagyományokhoz illõen idén is a világ számos pontjáról érkeztek zarándokok Csíksomlyóra. A Székely gyors, a tavalyi nagy sikerre való tekintettel 850 utassal, 13 kocsival második alkalommal indult útnak, a Kárpáteurópa Utazási Iroda és az Indóház szervezésében. A különvonat idén is befutott a Gyimesekbe, az ezeréves, történelmi Magyarország vasúti határállomásához, ahol megtekintették a Rákóczi vár romjait, a vár tövében álló 30. számú MÁV õrházat, valamint részt vettek a kontumáci kápolna elõtt Böjte Csaba által bemutatott szentmisén.


Egy csodálatos imádsággal búcsúzom olvasóimtól: „Óh, kegyelmek Anyja, Székelyek Nagyasszonya! Tekints kegyelmesen sokat szenvedett, sok szükséget megélt hû gyermekeidre!”



Frigyesy Ágnes