Magyar értékek védelmében

Kárpát-medencei palóc találkozó a Budai Várban

– Ahogy a növénynek fontos a gyökere, az embernek is szüksége van arra, hogy ragaszkodhasson hagyományaihoz. Az elmúlt évtizedekben elvágták gyökereinket, szétzilálódtak közösségeink, családjaink. Szembe kell szállnunk minden romboló erõvel – mondta Harrach Péter, az Országgyûlés alelnöke a Kárpát-medencei palóc találkozón 2009. április 25-én Budapesten. A Magyar Kultúra Alapítvány patinás székházában megtartott konferencián bemutatkoztak a rimóci-, a felvidéki százdi-, valamint a délvidéki kupuszinai palócok.

Prószéky Gábor nyelvész az egyik legmarkánsabb magyar nyelvjárásnak nevezte a palócot, akik mindmáig megõrizték tájnyelvüket, noha az elmúlt évtizedekben hátrányos megkülönböztetés érte általában a nyelvjárásokat. Bél Mátyás 1742-ben kiadott terjedelmes munkájára utalva kijelentette: a palóc tájegységen „mindenki kiválóan magyar, itt a latin nyelv nem tudott lábra kapni, itt a nemzeti érzéshez, a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás mindig erõs volt. Ennek a megyének (Nógrád) a népe, legsúlyosabb politikai üldözések közepette is, hûségesen ápolta a nemzeti törekvéseket”.

De hol is élnek a palócok? A palóc terület a Duna-Tisza közétõl, az ország kellõs közepétõl fölfelé, délnyugattól északkeletre hosszú vonalban húzódik az Alföld és a szláv nyelvhatár között. Az út a délibábos Alföld felsõ rónaságán halad keresztül, csak fönt, a Közép-Kárpátok nyúlványainál szakad meg.
Elõször is a Pest megyével szomszédos Nógrádot nézzük. E megye hazánk egyik legérdekesebb része; izzó itt még a magyarság büszke faji érzése, lángol még a hagyományos hazaszeretet. Ez a szeretet ebben az egy megyében is egész sereg várral védte hajdan a magyarságot – írja tanulmányában Szabó Diána. Majd így folytatja: – E szép megyében született Madách Imre, Lisznyay Kálmán; innen származott a nagy Mikszáth Kálmán, aki ennek a népnek szentelte A jó palócok címû kötetét, melynek bája, csillogó humora, pompás sok megfigyelése nemcsak szerzõje nevének hírét alapozta meg, hanem a palócoknak is egyszerre népszerûséget szerzett. Jerney János 1855-ben írt tanulmánya Borsodban 11, Gömörben 4, Hevesben 18, Nógrádban pedig 15 községet sorol fel tõsgyökeres palóc-helységnek. Megjegyzi azonban maga is, hogy lajstroma hiányát igenis érzi. Hisz – tegyük hozzá, noha alig ismert –, élnek palócok Délvidéken, Kupuszinán is.

Limbacher Gábor néprajzkutató Vallás a palócoknál címmel a hit jelentõségérõl szólt elõadásában. Hangsúlyozta: 25 éves gyüjtõmunkája során feltárult elõtte mindaz a határtalan mûveltség, mely jellemzõ a palócokra. A szakrális dolgokat fenn ábrázolják mûvészi alkotásaikban, mint ahogy a templomokat általában dombra vagy hegytetõre építették, hogy felfelé kelljen menniük az Isten házához. A szakralitás és a természet szétválaszthatatlan, így például a Nap és az Oltáriszentség, vagy a Boldoganya és a Boldogasszony fája. A szent tér, a szent tárgy és a szent idõ jelentõségére hívta fel a figyelmet. Jézus születése, a 2000 évvel ezelõtti Betlehem jelenné válik a palóc családoknál minden Karácsonykor, s ez isteni élménnyel tölti fel õket egész évre.

De honnan származnak a palócok – tehetjük fel a kérdést. Legelterjedtebb az a vélemény, hogy az Árpád-házi királyok alatt beköltözött kunok ivadékai. A National Geographic tanulmányírója szerint mások kételkednek a palócok kun vagy egyéb idegen eredetében. Szeder Fábián, a Tudományos Gyûjtemény 1821. évi kötetében históriai adatok alapján azt állította például, hogy a palócok a magyarokkal érkeztek Pannóniába és közös az eredetük. Szerinte: ha a palócok késõbb jöttek volna, mint a többi magyar, arról, mint nevezetes dologról nem hallgattak volna a hazai vagy a külföldi krónikások.

Koleszár Olga, egy fiatal palóc leány megható lírai vallomást tett arról, mit is jelent neki személy szerint palóc mivolta. Bemutatta az alig ismert délvidéki Kupuszina nevû magyar falut, ahol a sokszoknyás egyedi népviselet még ma is a mindennapok tartozéka, a vallásos népénekekkel együtt. Kupuszinán 21 kereszt, szobor, kápolna áll, az egyik legrégebbi az 1833-as Nepomuki Szent János színes szobra, mely utal a palócok vallásosságára. Olga legnagyobb kincsnek nevezte a népviseletüket és az anyanyelvüket, s Ravasz László református püspökkel hiszi: „Nem a nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk.”

A Kárpát-medencei palóc találkozó része egy konferencia-sorozatnak, mely a kárpát-medencei értékek felmutatására vállalkozott – jelentette ki Molnár Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke, a konferencia-sorozat megálmodója és fõszervezõje. Hangsúlyozta: – Össze kell gyüjtenünk a Kárpát-medence értékeit, legyen az természeti kincs, (Nemzeti parkjaink) építészeti alkotás, templomaink, elfeledett irodalmi mûveink, állataink, kiveszõ félben lévõ madaraink stb. E cél érdekében hozták létre Kárpát-medence értékei elnevezésû honlapot www.hungaricum.info.hu címmel, ahol veszendõ értékeinket leltározzák fel az Info 13 Egyesület közremûködésével. Minél több civil szervezet jelentkezését várják, akik készen állnak értékeink feltérképezésére, hogyha unokáink kérdéseket tesznek fel nekünk, tudjuk rá a választ, s értékeink ne mehessenek veszendõbe – hangsúlyozta Molnár Béla.

Kiemelkedõ kulturális értékünk Feszty Árpád, jelenleg Ópusztaszeren látható Feszty-Körképe. Feszty Zsolt, a neves festõmûvész dédnagybátyja felvidéki református lelkész villantotta fel neves elõdje életútját, felidézve azt a pillanatot, amikor Kuncze Gábor, a politikai hatalom (SZDSZ) képviselõjeként a Feszty- Körképet cirkuszi látványosságként minõsítette le, s kijelentette: a festmény nem képvisel kulturális értéket. Feszty Zsolt rámutatott: – A festményt évente 6-800 ezer ember tekintette meg, idén ez a szám kétszázezerre csökkent, de még így is a legtöbbet látogatott emlékhely és múzeum, mégis egyetlenegy fillér állami támogatást sem kap!

E cikk írójának megjegyzése: természetesen mi, magyarok kiemelkedõ, pótolhatatlan kulturális, mûvészeti kincsként tekintünk Feszty Árpád monumentális festményére, és várjuk a megfelelõ új magyar, nemzeti kormány felállását, akik fontos kormányzati lépésként védelmükbe veszik majd népünk honfoglalásáról készült történelmi festményt és emlékhelyet, s támogatás által is méltó helyre kerül majd megítélése.

– Jót, s jól – ebben áll a nagy titok – idézte a Kazinczy Emlékév jelmondatát Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója, aki szerint jól tesszük, hogy ápoljuk és éltetjük – jelen esetben ­ ­– a palóc hagyományt. A Magyar Kultúra Háza a magyar-magyar párbeszéd székháza, ahol évente mintegy 300 találkozóra, konferenciára, tanácskozásra kerül sor, ezáltal is biztosítják a magyar értékek felmutatását. Koncz Gábor egy új turisztikai programról szólt, mely Picinyke csodákra hívja fel a látogatók figyelmét, illetve beszámolt egy internetes televízió beindításáról, mely a világban bárhol nézhetõ lesz.

Palócföldön a néprajzi gyûjtések gazdag folklórt hoztak felszínre. Kiemelkedõen gazdag a hiedelemvilág, a lakodalomhoz és a jeles napokhoz kapcsolódó szokásanyag. Jellegzetes palóc szokás volt a kiszehajtás: virágvasárnap a lányok menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut vittek végig a falun, majd a határba érve levetkõztették, és a folyóba dobták vagy elégették. Ezzel szimbolikusan megszabadították a falut a téltõl, minden bajtól, betegségtõl. Az ünnepi nõi viselet Rimócon, Százdon vagy épp Kupuszinán különösen színpompás. A tanácskozás résztvevõi megcsodálhatták e népviseletet, rimóci, kupuszinai palóc dalokat hallhattak, a rimóci népitánc hangulatába is belekóstolhattak, ahol fiatal és idõs egyszerre táncolt, sõt táncra perdült Bába Iván volt külügyi államtitkár, aki Palócföld neveltje, illetve Koncz Gábor, a MKA igazgatója. A százdi citerazenekar produkciójával többször elkápráztatta hallgatóságát. Végezetül a kupuszinai, százdi és rimóci palóc énekesek és táncosok közös énekével zárult a színes, jóhangulatú találkozó.

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételeivel