Tolnay Tibor Nagyvárad ihletett festõjének kiállítása Budapesten



Partium világát, az ott élõ emberek életét mindig azok a tehetséggel megáldott alkotók – festõk, írók, költõk – voltak képesek kétségbevonhatatlan erõvel ábrázolni, leírni, akik belõle vétettek, benne eszmélkedtek, nevelkedtek. Így van ez az élõkkel is. Tolnay Tibor Várad és a környék ihletett festõje. Képei – mindmegannyi õszinte vallomás. Mély érzések, tiszta érzelmek és felelõs gondolatok, impozáns magasságokba röpített mûvészi konfessziók egy városról, mely tán Vitéz János és Janus Pannonius, nagy királyunk, Corvin Mátyás korában élte igazán fontos, virágos éveit, de Várad – ha voltak is kudarcai a históriában a túlerõvel szembeni viaskodásaiban, ha végvárként sokat szenvedett is, elõbb-utóbb mindig talpra állt. Nagyvárad sohase adta fel. Miért tenné ezt épp most!? – mondta megnyitó beszédében Aniszi Kálmán író, szerkesztõ, egyetemi adjunktus 2009. április 20-án Tolnay Tibor, nagyváradi életmûdíjas festõmûvész kiállításának megnyitóján Budapesten, a Magyarok Házában.


Majd méltatását így folytatta: – A táblaképek tanúsága szerint Tolnay Tibor együtt lélegzik a várossal, a régió varázsos tájaival, amelyeket teljességgel a magáénak is érez, szeret és félt. Tolnay Tibor szereti és joggal félti Váradot, Nagyvárad épített örökségét, mert a mi õseink tették azzá és olyanná, amilyen. Mondjanak bármit is a hatalom aktuális birtokosai, nekünk jussunk az a föld és az az épített örökség. Érthetõ tehát, hogy a sokat látott, tapasztalt festõmûvész szeretné múlhatatlannak tudni, maradékainknak megõrizni az õseink lelkébõl fakadt pótolhatatlan kincseket. Tolnay Tibor épp úgy hozzánõtt Váradhoz és vidékhez, mint nem is oly rég még Nagyvárad utcáit, sétányait rovó néhai Horváth Imre, Várad költõje, akinek aforisztikus tömörségû verseivel, gondolataival gyönyörûség gyakorta élnünk.


Az itt kiállított képek is tanúsítják, hogy Tolnay Tibor kifejezõ erõvel mutatja be Nagyvárad ezernyi arculatát, népének apáról fiúra hagyományozott szokásait, életvitelét, karakterét… Hõseit nem emeli elképzelt piedesztálra, nem röpíti vizionárius magasságokba, de csillapíthatatlan kíváncsisággal fáradhatatlanul faggatja, vallatja õket s a várost körülölelõ folyton változó természeti tájat. Tolnay Tibor mesteri tudással örökíti meg vásznain a természet tûnõ szépségeit. Emitt a végtelenbe nyúló róna háborítatlan csendje ragadja meg a figyelmet, amott szellõs fészkükre igyekvõ madarak rikoltanak takarodót, itt-ott vizek tükrét borzolják apró fuvalmak... Valóban, az élet öntörvénye szerint folyó örök mozgás. Csakhogy mára szinte elviselhetetlenül felgyorsult az üteme…


Aniszi Kálmán köszöntõ beszédében rámutatott: – Tolnay Tibor mûvei egy mélyen érzõ lélek õszinte kitárulkozásai, egy tisztultabb világ életre hívására irányuló alkotóélet nagyszerû képi lenyomatai. Alkotóvilágát, értékteremtõ szellemiségét egyféle jobbító szándékú életigenlés hatja át, ami újabb és újabb kifejezési lehetõségek keresésére is serkenti õt. Erre vall, hogy jóllehet gazdag nyitott életmûvének meghatározó hányadát az olajfestmények teszik ki, képességeit, tehetségét a mûvész a grafika, az akvarell és más mûfajokban is próbára tette, és mindegyikben figyelemre méltót, sok jelentõset alkotott.


A kiállítás megtekinthetõ 2009. május 8-ig hétköznap délután 14-18 óra között. Cím: Magyarok Háza, 1052 Budapest, Semmelweis u 1-3.



Frigyesy Ágnes