Újjáalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Vásárhelyi Találkozó, 2009. április 18.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Sajtószolgálata és Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. április 18-án Marosvásárhelyen: „Felszabadultunk a cselekvésre” – Tõkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének szavait idézve tömören így foglalhatjuk össze a marosvásárhelyi Deus Providebit Ház nagytermében 2009. árpilis 18-án 12 órától kezdõdõ Vásárhelyi Találkozó munkálatait. Az erdélyi magyarok európai képviselõje ennek szellemében bejelentette az EMNT újjászervezésének szükségességét.

Az EMNT plenáris ülését kiváltó nyílt fórumot megelõzõ kétórás munkaértekezleten az EMNT Választási Bizottsága „elsõ olvasatban” vitatta meg a Toró T. Tibor EMNT-alelnök által ismertetett, az EMNT jövõjét illetõ elképzeléseket, valamint konkrét javaslatokkal egészítették ki a Demeter Szilárd kommunikációs igazgató által vázolt kampánystratégiát.

Az ugyancsak e kettõsség jegyében telt találkozó kezdetekor Csintalan László római katolikus és Ötvös József református esperesek „imádságos köszöntõjét” követõen Toró T. Tibor felolvasta Markó Bélának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének üdvözlõ levelét. Az RMDSZ elnöke jelezte: a júniusi EP-választásra összeállt közös jelöltlista csak az elsõ próbaköve a magyar összefogásnak, az RMDSZ a hosszú távú együttmûködésben gondolkodik.

Levélben köszöntötte az egybegyûlteket Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) tiszteletbeli elnöke, valamint Bardócz Csaba, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke. Az ülésvezetõ Toró T. Tibor továbbá tolmácsolta Németh Zsoltnak, a Fidesz-MPSZ alelnökének, Lászlóffy Pálnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) elnökének és – a Választási Bizottság munkálatain még részt vevõ – Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnökségének szóbeli üdvözletét.

Tõkés László nyitóelõadásában visszatekintett az EMNT 2003-tól kezdõdõ történetére. 2003-ben a frissen alakult EMNT-nek és a Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT) köszönhetõen az autonómia ügye ismét felkerült a politikai közbeszéd napirendjére. A továbbiakban okadatolt kronológiájában a párbeszédre, illetve az együttmûködésre irányuló törekvés folyamatát mutatta be, amely többszöri kudarc után 2009 februárjában végre eredményre vezetett. Ennek köszönhetõen született meg a júniusi EP-választásokra a Magyar Összefogás Listája, amely ugyan nem a legteljesebb, mondta az EMNT elnöke, de az nyújtsa a kezét, aki jelen pillanatban jobbat tudna. Az elégedetlenkedõknek feltette a kérdést: azt kell kárhoztatni, aki tetõ alá hozta az erdélyi magyar közösségünk kimutatható megegyezés-igényének megfelelõ összefogást, vagy akik útjában álltak ennek? A „nemzeti lista” kudarcában meghatározó szerepe volt az SZNT és az Magyar Polgári Párt (MPP) vezetõségének – jelentette ki Tõkés László. Elõbbi látványos „függetlenedési nyilatkozatát” a lehetõ legrosszabb pillanatban tette meg. Az SZNT-nek nem kellett kiválnia az EMNT-bõl – summázott az EP-képviselõ –, hiszen már évek óta nincs is benne, a székely ÁB-tagok gyakorlatilag régóta bojkottálják az EMNT munkáját. Az MPP kapcsán megjegyezte: „Hiába haragszik rám Szász Jenõ elnök úr, helyettük én nem tudok megegyezni”, úgy kellett volna politizálni, hogy az MPP megkerülhetetlen tényezõ legyen az erdélyi magyar belpolitikában, és folytatta: az ellenséges hozzáállással ezek a vezetõk taszítják személyesen õt, valamint az EMNT-t az RDMSZ közelébe, egyben a nemzeti oldal tárgyalási pozícióját gyengítik. Mert az EMNT ezzel a cselekedetével elérte, hogy a pályán maradt, és nem a szélrõl kiabál be, hogyan is kellene csinálni, továbbá megnyerte az esélyt a romániai magyar belpolitika belsõ korrekciójára. Az RMDSZ-nek sem lehetett könnyû a döntés, mutatott rá a képviselõjelöltek listavezetõje, hiszen többéves politizálásukat kellett felülvizsgálniuk. Ennek köszönhetõen nem a „kiszorító pártegységrõl” beszélünk most, hanem a plurális összefogásról: mindkét fél megtartja „saját arcát”, saját politikai jövõképük alapján cselekszenek, de – és ez mindennek az alapja, hangsúlyozta Tõkés László – léteznie kell az erdélyi magyar nemzeti minimumnak, amely felülírja a személyi- és pártérdekeket. Az összefogás egyetlen „szépséghibája”, zárta ezt a kérdéskört az elnök, hogy a választási lapokon csak a „tulipán” szimbóluma szerepel majd, de ennek ez volt az ára.

Ezután az EMNT elnöke beszámolt az eddigi konkrét megvalósulásokról. Az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum (EMEF) megalakulása kapcsán jelezte: az EMNT nem személyeket, hanem képviseleteket jelölt a nemzeti oldalt megilletõ helyekre, amelyeket az EMI, a MIT, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) el is fogadott, az SZNT elutasította a részvételt, az MPP pedig – miután Szász Jenõ elnök önhatalmúlag felülírta az elnökség döntését – megfigyelõként vett részt. Hangsúlyozta: nem az SZNT és az MPP tagságát kritizálja, hanem a vezetõik hibás döntéseire mutat rá a tényközlések során: az MPP a sajtó útján példának okáért egy Memorandumot intézett az EMEF alapító tagjaihoz, viszont amikor a jelen lévõ Farkas Csaba alelnök úrnak szót adott az EMEF egyik elnökeként, akkor az MPP delegáltja egy szót sem ejtett errõl. Az SZNT pedig levélben közölte kifogásait, ahelyett, hogy személyesen képviselte volna álláspontját.

Az utolsó fontosabb témakör a „hogyan tovább” kérdése volt. Tõkés László kifejtette: a magyar összefogás paradox módon az EMNT belsõ válságát okozta. Azért váltja ki a Vásárhelyi Találkozó a tervezett plenáris ülést, mert a 2003-ban elfogadott alapszabályzat értelmében mind az Állandó Bizottság, mind pedig a küldöttek felét a székelyek delegálták, az SZNT kivonulásával tehát formálisan ellehetetlenült az EMNT mûködése.

Épp ezért szükséges az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács újjáalakítása, vonta le a következtetést. Fel kell erõsíteni a mozgalmi jelleget, konkrét lépéseket kell tenni az autonómia megvalósulásáért, olyan egészen aprónak tûnõ megvalósítások sorát kell elindítani, amelyek nem a politikai széljárástól, vagy a pénztõl függenek elsõsorban, hanem az erdélyi magyarok cselekvõ részvételétõl.

Székelyföld belsõ anyaországunk, mondotta, csak onnan is elindulhatna az összmagyarság rendszerváltozása, de elszigetelten, egymagában ez nem fog menni. Ha Székelyföld területi autonómiájáért harcolunk – és amikor az Európai Parlamentben e tárgyban szólal fel, akkor nem érzi szükségét annak, hogy erre engedélyt kérjen valakiktõl, hiszen ez a természetes! –, akkor egyben kérjük az érmelléki autonómiát is, a szilágysági önrendelkezést, a határmenti régiók tényleges „eurorégiókká” való alakítását, a személyi elvû és a kulturális autonómiát.

A választási összefogás során mozgósítani kell az erdélyi magyarokat, elõlegezte meg a további napirendi pontokat az elnök, és idézte az EMNT választási üzenetét: legyen négy képviselõnk Brüsszelben. Jó mozgósítással ez elérhetõ, és akkor a néppárti frakción belül egy fajsúlyos magyar delegáció küzdhet a kárpát-medencei magyar ügy érdekében. Ehhez kapcsolható a hiteles, önálló erdélyi magyar külpolitika megteremtése. Ennek kapcsán az erdélyi magyarok európai képviselõje vázolta: többrõl van szó, mint az EMNT külpolitikájáról – ez nemzetpolitikai kérdés is. Hiszen, utalt vissza az ezt megelõzõ napi, április 17-is fideszes programalkotó gyûlésére, meggyõzõdése szerint (nem naptári évben számolva) a változás évében vagyunk, legkésõbb 2010-ben új, nemzeti magyar kormány felállása várható, amelynek külpolitikáját erõsítheti az európai parlamenti képviselõk együttese Felvidéktõl az anyaországon át Erdélyig. Nincsenek külön magyar ügyek, Európában akkor vagyunk sikeresek, ha a magyar ügyet tudjuk képviselni, ha egy erõs Magyarországhoz erõs nemzetrészek hálózata csatlakozik – mert akkor egy tizenötmilliós nemzet hallatja szavát, és ez közép-kelet-európai szomszédaink viszonylatában számottevõ lélekszám.

Ennek érdekében kell dolgozni tovább az EMEF-ben is, ki kell egészíteni a résztvevõk körét, minél hamarabb meg kell alakítani a szakbizottságokat és munkájuk elõirányzásában mihamarabb konszenzusra kell jutni. Fontos hozadékként tudatta a jelenlévõkkel, hogy az SZNT régóta szorgalmazott javaslatát, a székelyföldi önkormányzati tisztségviselõk nagygyûlésének összehívását az EMNT kezdeményezésére az EMEF-en belül az RMDSZ vezetõsége is elfogadta.

A Vásárhelyi Találkozó ünnepi pillanatai következtek: bemutatkoztak az EMNT jelöltjei. A sort Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke, Tõkés László európai kabinetvezetõje nyitotta, aki annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy konszolidált belpolitika nélkül nem lehetséges hiteles külpolitika. Szilágy Zsolt 1990-tõl aktív politikus, RMDSZ-es képviselõként is a Külpolitikai Bizottság sorait erõsítette, a késõbbi Magyar Polgári Szövetséges szerepvállalása során is a külpolitika tartozott hozzá. Ha politikai szempontból Tõkés László az iránymutató számára, mondta Szilágyi Zsolt, akkor a családmodellt a szintén EMNT-jelölt Ábrám Noémi és „nagycsaládja” jeleníti meg számára.

László János székelyudvarhelyi vállalkozó a gazdasági szférát képviseli az EMNT jelöltjei közül. Rámutatott: az erdélyi magyarság jövõje épp annyira legalább annyira összefügg a gazdasági állapotával, mint kultúrájával és az anyanyelvével, épp ezért két évtizedes szakmai tapasztalatát ajánlja fel a köz érdekében.

Dávid László, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora a „hely szellemétõl” vezettetve arról a hitrõl beszélt, amelynek alapján ugyanebben a teremben tíz évvel ezelõtt elhatározták a Sapientia-EMTE megalapítását, és amelynek eredményeként most magyar nyelvû egyeteme van Marosvásárhelynek, Csíkszeredának és Kolozsvárnak is. Meggyõzõdése, emelte ki a Sapientia rektora: mûvelt fõk nélkül elveszik ez a föld, ám ennek lehetõségét csak közösen tudjuk megteremteni, hiszen nem lehet úgy tanítani, hogy nincs biztonság, nincs jövõ. És ezt biztosítja az autonómia: a létbiztonságot, és a jövõképet, minden más ebbõl vezethetõ le. Nem azt fogják kérdezni utódaink, hogyan harcoltuk ki az autonómiát, a magyar egyetemeket, hanem hogy mire használtuk õket, zárta bemutatkozóját a professzor.

Ábrám Noémi a nõk, az édesanyák szerepébõl indult ki. Válságban – és véleménye szerint most politikai válságban is vagyunk, hiszen láthatjuk, hogy a kivívottnak tudott jogaink mennyire tiszavirágéletûnek bizonyulhatnak – a nõk, édesanyák mindig odaállnak férjeik, gyermekeik mellé, hogy utat mutassanak nekik. Mindannyian felelõsek vagyunk mindazért, ami velünk történik – mondta, és árnyalta is kijelentését: a cselekvõ felelõsségrõl beszélt. Öt gyermek édesanyjaként öt külön világ birtokosa, vallotta büszkén.

Sylvester Lajos közíró, a Háromszék napilap munkatársa „korelnökként” szólt az egybegyûltekhez. Az elmenésrõl és az itthonmaradásról beszélve tapasztalatai alapján kijelentette, a menni vagy maradni dilemma igazi tétje abban áll: bárhol a világon arra kell törekednünk, hogy hasznára legyünk nemzetünknek. Mondanivalóját hat kötet és öt dokumentumfilm, valamint állandó rovatai hitelesítik.

Lakatos Róbert filmrendezõ, több filmfesztivál díjazottja az erdélyi magyar audio-vizuális kultúra állapotából kiindulva a vizuális kultúra fontosságát emelte ki bemutatkozójában. Amely régiónak nincs fejlett vizuális kultúrája, az a mai világban provinciának minõsül – és ebben az erdélyi magyar képírókat az európai uniós jogszabályok sem segítik, ráadásul mind a magyarországi, mind a romániai törvénykezés hátrányos helyzetbe hozza az egyébként európai színvonalú alkotóinkat.

Három jelölt „igazoltan hiányzott”, õk írásban küldték el bemutatkozójukat. Sándor Krisztina, a Tusványosi Szabadegyetem erdélyi fõszervezõje (akit a MIT volt elnökeként ismer inkább a közvélemény) ifjúsági tevékenysége miatt nem tudott részt venni a Vásárhelyi Találkozón. Levelében a cselekvés mellett érvelt, és – mivelhogy a megegyezés körüli idõkben Tõkés László brüsszeli irodájának gyakornokaként dolgozott, így közelrõl figyelhette a tárgyalások menetét – a felelõsségvállalás fontosságát emelte ki. Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, aki aznap épp harmadik gyermekét keresztelte, a csángómagyarok melletti tevékeny kiállást szorgalmazta, hogy ne az legyen a csángó-ügy fokmérõje, ki mennyit nyilatkozik e tárgykörben, hanem az, hogy ki mit tesz érte. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár egy, a székely autonómiáról szóló angol nyelvû könyv kézirata leadásának határideje miatt kért és kapott felmentést a személyes jelenlét hiánya miatt, viszont stílusosan egy egész, az autonómia tárgykörben íródott könyvet küldött maga helyett. Végezetül Toró T. Tibor beszélt a pár napos élményérõl, amikor is egy interjúban a Magyar Összefogás Listáját, illetve az EMEF létrehozását az õ politikai karrierjének végeként értelmezte egy újságíró. Bár nem értett egyet már magával a kérdésfelvetéssel sem, fontosnak tartotta tudatosítani a jelenlévõkben: a közös cselekvési tér kialakítása nem személyi kérdés, hanem az erdélyi magyarság jövõje szempontjából döntõ fontosságú.

Tõkés László listavezetõ Ábrám Noémit parafrazálva megállapította: ahány EMNT-jelölt, annyi külön világ, és maradva a sport-analógiánál: kijelentette, büszke arra, hogy ebben a csapatban szerepel csapatkapitányként.

A szünet elõtt az erdélyi magyarok képviselõje a jelenlévõk figyelmét felhívta az elõtérben látható plakátkiállításra, amely jelzésértékûen az õ másfél éves európai parlamenti munkásságát hivatott bemutatni. Méltatta a plakátok alkotóját, Mohácsi László Árpád grafikus tervezõt, aki – és ezt nem kis büszkeséggel emelte ki – a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem végzettje, és az EP-irodái arculattervezõjeként kitûnõ munkát végzett.

A sajtótájékoztatóval tarkított szünet után a Vásárhelyi Találkozó résztvevõi szabad vitában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jövõjérõl, a magyar összefogás lehetõségeirõl és nemzetpolitikai aktualitásokról fejtették ki nézeteiket. Az elhangzottakra Toró T. Tibor és Tõkés László válaszolt. Az EMNT elnöke összegezte a Vásárhelyi Találkozó eredményeit, majd az érdemi döntések megalapozása érdekében felkérte a tanácskozókat, konkrét javaslataikat írásban kidolgozva juttassák el az EMNT elnökségéhez, hogy egy majdani „alkotmányozó” gyûlésen immár ezek birtokában lehessen az EMNT jövõjérõl és a konkrét cselekvési tervekrõl dönteni.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes