Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2009. április 8-án Nagyváradon: – 2009. április 7-én délelõtt a közösségi és kisebbségi jogok kérdéskörének és az ezen a téren fennálló helyzetnek a megbeszélésével folytatódott Pristinában az Európai Parlamenti-Koszovói Interparlamentáris Találkozó. Az EP Dél-Kelet-Európai Kapcsolatokért Felelõs Delegációjának, valamint a Koszovói Parlamentnek a nevében Doris Pack küldöttségvezetõ és Jakup Krasniqi házelnök Közös Nyilatkozatot tettek közzé, mely a tárgyalások és a helyzetfelmérõ vizsgálatok következtetéseit foglalta össze.

A koszovói kisebbségi közösségek helyzetérõl a pristinai Parlament képviselõi nyújtottak tájékoztatást – köztük a szerb és a bosnyák kisebbségek küldöttei. Ibrahim Makolli képviselõ – egyebek mellett – rámutatott arra, hogy sok szörnyûségre nem került volna sor, hogyha a volt Jugoszláviában, a Milosevics uralma alatt sínylõdõ Koszovóban az emberi és kisebbségi jogokat biztosították volna. Ezt szem elõtt tartva, a demokrácia és az európai integráció útjára lépett Koszovói Köztársaság kisebbségi közösségei helyzetét a pozitív etnikai diszkrimináció és a közösségi önrendelkezés elvei alapján, alkotmányos úton igyekszik rendezni.

Mind a koszovói képviselõk, mind az EP-küldöttek egyetértettek abban, hogy a szintén az Európai Unióba igyekvõ Szerbiának be kell szüntetnie a Koszovó északi részén élõ szerbek manipulálását, illetve az új állami berendezkedéssel szembeni felhasználását. „Az illegális intézmények, vagyis az ún. párhuzamos intézmények mûködtetése a szerb közösség integrációjának, valamint az Alkotmány életbe léptetésének az egyik legfõbb akadályát képezi; ezenközben pedig Koszovó északi vidéke a szervezett bûnözés gócpontjává válik” – állapította meg Jakup Krasniqi. Ameddig ezen a téren nem történik gyökeres változás, az Ahtisaari-tervnek megfelelõ kisebbségügyi rendezés, valamint az albánok és a kisebbségi közösségek közötti megbékélés aligha valósítható meg.

Hozzászólásában Tõkés László mélységes együttérzését fejezte ki a tömeggyilkosságokat, háborús bûntetteket elszenvedett koszovói albán közösség iránt, mely – íme – Szerbia legnépesebb kisebbségébõl államalkotó – többségi – nemzetté lépett elõ.

Becsey Zsolt EP-képviselõ a koszovói albánok és a vajdasági kisebbségek helyzete között vont párhuzamot – egyenlõ mérce alkalmazását igényelve valamennyi kisebbség esetében.

Tõkés László nemes „irigységgel” mutatott rá, hogy miközben Koszovó kisebbségeinek „közösségi jogokat” és messzemenõ autonómiát biztosítanak – ezzel szemben Romániában és európai szinten kizárólag „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogairól szól a politikai diskurzus. Ennek kapcsán Doris Pack képviselõasszonyt és az EP-küldöttséget felkérte, hogy – a kettõs mércét kiiktatva – járjanak közben a kollektív kisebbségi jogok európai elismertetése érdekében. Európai képviselõnk ezzel együtt javasolta egy európai szintû kisebbségi konferencia megszervezését Koszovóban. Ugyanakkor Erdélybe hívta a tanácskozáson résztvevõ albán és kisebbségi parlamenti képviselõket, azzal a céllal, hogy egyfelõl jelenlétükkel járuljanak hozzá kisebbségi magyar közösségünk sorsának rendezéséhez, másfelõl pedig hogy ezáltal segítsék elõ Románia álláspontjának megváltoztatását Koszovó függetlenségének elismerése vonatkozásában.

Az EP-delegáció elnökasszonya éles hangon utasította vissza az erdélyi és a koszovói kisebbségi viszonyok párhuzamba állítását. Annak ellenére, hogy európai képviselõnk leszögezte, hogy az erdélyi magyarság nem függetlenségre törekszik, hanem beéri az autonómiával – Doris Pack kikérte, hogy Erdély ügyét „ne keverjük össze” Koszovó helyzetével, mivel ez utóbbi „teljességgel sajátos és egyedi esetnek számít”. Gisela Kallenbach EP-képviselõ ezen a ponton maga is fontosnak tartotta közbelépni és az erdélyi magyarság ügye mellett jóhiszemûen kiálló képviselõnknek pártját fogni.

Az eleven vitának és a nyílt probléma-felvetéseknek már-már humoros csattanójaként szolgált Eric Meijer EP-képviselõ hozzászólása és egyik albán képviselõ erre adott válasza. A delegáció holland tagja amiatt méltatlankodott, hogy – tapasztalata szerint – a koszovói albánok nem szívesen szólalnak meg szerb nyelven. Sabri Hamiti koszovói képviselõ az értetlenkedõ bírálatra kérdéssel válaszolt. Fordítsuk meg a kérdést – mondotta: „Inkább a koszovói szerbektõl kellene megkérdezni, hogy õk miért nem tanulnak meg albánul!” – Ebbõl a megközelítésbõl nézve, a koszovói albánok csak elismerést és együttérzést érdemelnek azért, hogy a szerb nacionalizmusnak áldozatul esett, mintegy tizenötezer lelket kitevõ veszteségük ellenére a békés rendezés s a megbékélés útját keresik.

Továbbította: Frigyesy Ágnes