Jakab Antal a székely föld, a székely nép fia

Emlékkonferencia, szoboravató, vándorkiállítás és könyvbemutató
a 100 éve született gyulafehérvári püspök tiszteletére

A száz évvel ezelõtt született Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspökre emlékeztek Kilyénfalván 2009. március 12-én és 13-án. Az emlékkonferencián neves elõadók idézték fel „a székely föld, a székely nép fiának” életútját. Elsõként Kolumbán Csilla hittanár, Jakab Antal unokahúga szólt a sokáig elfeledett egyházfõrõl. Kolumbán Csilla szerint – aki diplomamunkáját két éves kutatómunkát követõen írta meg –, Jakab Antal a legnehezebb kommunista diktatúra éveiben vezette egyházát, mint püspök, amikor emberpróbáló nagy feladat volt megmaradni hívõ kereszténynek és népét szeretõ székely-magyarnak.

Jakab Antal Kilyénfalván született Jakab Antal és György Rozália gyermekeként. Szülei nem féltek a gyermekáldástól. Elõtte három leány, születése után még három gyermek született. Egy súlyos járványos betegség következtében azonban egy hét alatt három gyermeküket temették el. A gyermek Antal is csak úgy kerülte el a halálos kórt, hogy nagyanyja magával vitte az erdõbe. Az elemi iskolát Kilyénfalván végezte, majd Gyergyószentmiklósra járt gimnáziumba, kezdetben gyalog, majd kerékpárral. Az érettségi sem zajlott nehézségek nélkül. Az akkori román tanügyi rendelet szerint a tanulók 40 %-át el kellett buktatni, s ez rendszerint a magyar származású diákokból került ki. Néhai Jakab László kanonok vallomása szerint a csíkszeredai gimnáziumban néhány évig csak egyetlen magyar diákot engedtek át a vizsgán. Ezért az elõbb említett Jakab Lászlóval együtt Déván, román nyelvû gimnáziumban érettségizett. 1929 õszén kérte felvételét a gyulafehérvári Hittudományi Fõiskolába, ahol megkezdte teológiai tanulmányait. A székely diák vasszorgalommal tanult, s szerette a lelki életet. 1934. június 29-én szentelték pappá a gyulafehérvári székesegyházban. Ditrói káplán, majd Gyulafehérváron káplán és zárdalelkész. 1936-ban került Kolozsvárra, ahol a Szent Mihály templom káplánja lett. Plébánosa, Márton Áron itt figyelt fel lelkiismeretességére és szorgalmára a lelkipásztori munkában. 1939-42 között a római Pápai Magyar Intézet bentlakója. Megszerezte a doktori címet, majd Kolozsváron levéltáros, jegyzõ és püspöki titkár Sándor Imre püspöki helytartó mellett. 1946-tól a gyulafehérvári Hittudományi Fõiskola tanára.

Az üldözések kora: Tizenkét évet, hat hónapot

és 23 napot töltött rabságban

A fennmaradásért vívott néhány év után következett az üldözések kora. 1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt. Ez a sors várt a titkos ordináriusokra: Sándor Imrére, Jakab Antalra, Boga Alajosra, Gajdátsy Bélára is. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én tartóztatták le, és megkezdõdött a 13 esztendeig tartó szenvedések és megaláztatások sora, a súlyos börtönévek. Vállalta a kereszthordozást, de nem tüntetett vele. 1964. április 16-án szabadult. Tizenkét évet hét hónapot, és 23 napot töltött rabságban. Sokat éhezett, verték, vallatták, de hûségét megtörni, hitét elvenni nem tudták. Szabadulása után egy esztendeig bujdosó pap, majd Görgényszentimrén, Búzásbesenyõn, Kerelõszentpálon plébános. Innen hívta vissza püspöke Gyulafehérvárra és nevezte ki az egyházjog tanárává. 1971. december 23-án segédpüspökké nevezte ki a Szentszék, utódlási joggal. VI. Pál pápa szentelte püspökké Rómában 1972. február 12-én. 1980 április 2-ig segédpüspök Márton Áron mellett, majd 1990. március 14-i visszavonulásáig megyéspüspökként szolgálta Istent, egyházát és népét. Márton Áron méltó utóda és az egyházmegye nagy püspöke lett. 1993. május 5-én hunyt el. Teste a gyulafehérvári székesegyház kriptájában pihen. Püspöki jelmondata:

Dominus meus et Deus meus, vagyis Én Uram, Én Istenem.

Nem testi szemmel, hanem Isten szemével látott – mutatott rá elõadásában Kolumbán Csilla. A rangos elõadók között szerepelt Vencser László, volt teológiai tanár Linzbõl, Rokaly József gimnáziumi tanár, Csíki Dénes pápai káplán, kanonok, Hajdu Gyula pápai prelátus, kanonok, Borsos Géza, a Borsos Miklós Mûvészetéért Alapítvány elnöke, valamint Tempfli Imre lelkész, történész Stuttgartból.

Házkutatás a Püspöki Palotában 35 elvtárs részvételével

Az e korról szóló bukaresti titkos dossziéból, melybõl egy izgalmas, szinte krimibe illõ momentumot ismertetett Tempfli Imre, megtudható: a Securitate házkutatást hajtott végre 35 elvtárs bevonásával, s az éjszaka leple alatt „megszállták” a gyulafehérvári püspöki palotát 1950. májusában. A helyrajzi terv elkészítése után megállapították, két kapun lehet behatolni a palotába, ahol a kapus beszervezett ember. A Securitate iratai szerint a 35 elvtárs vatikáni utasításokat, papok szerelmes leveleit, pornót, valamint valutát kerestek. Három elvtársnõ a nõi lakosokat motozta meg. A házkutatásnak hajnali 6 órakor vetettek véget, se fegyvert, se robbanószert, se más kompromittáló anyagot nem találtak. Boga Alajost Bukarestbe vitték, aki „úgy reszketett, mint a nyárfalevél” – áll a titkos jelentésben. Jakab Antal letartóztatásának körülményei egyelõre ismeretlenek.

A Jakab Antal emlékkonferencia másnap ünnepi szentmisével, szoboravatóval, vándorkiállítás megnyitóval valamint könyvbemutatóval folytatódott. – A papságtól a vértanúságig vezetett Jakab Antal sorsa, élõ tanú, vértanú, aki Krisztus követése során megtapasztalta a szenvedéssel teli életet Isten dicsõségére és az emberek késõbbi szolgálatára – mondta az ünnepi szentmisén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Püspökké szentelésének körülményeirõl elmondta: – A román államhatalom nem engedélyezte Jakab Antal Erdélyben történõ püspökké szentelését, mert magyar megmozdulástól tartottak, ezért Jakab Antalt Rómában szentelték püspökké. Jakubinyi érsek rámutatott: noha Jakab Antal felkérte társszentelõnek Márton Áront, õ ezt a kérést elutasította, ezzel fejezve ki ellenérzését a román diktatórikus hatalommal szemben. A Jakab Antal emlékmisén részt vettek a gyergyói medencében szolgáló paptestvérek.

– Szent Ambrus gondolatát idézte Tamás József segédpüspök a kilyénfalvi templomkertben tartott szoboravatón, ahol megállapította: – A gonosz állam céltáblája a szabadság és a vallás. Ám Erdélyben a gonosz uralmának idején is kiváló emberekkel, papokkal ajándékozta meg népét a Jóisten. Egyikük volt Jakab Antal, aki szenvedéssel teli életével védte népét. E kiváló emberek talpig állták a gonoszság sarát. Ám jogainkért való küzdelmeinknek ma sincs vége – hangsúlyozta Tamás József.

Borsos Géza, a Borsos Miklós Mûvészetéért Alapítvány elnöke által kezdeményezett, és Gyergyóújfalu Község Önkormányzatával közösen állíttatott Jakab Antal mellszobrot Dóczi András csíkszeredai szobrászmûvész alkotta kilyénfalvi andezit kõbõl. Borsos Géza beszédében utalt rá: egy erõs hitû, életét hite és népe szolgálatába állító nagy egyéniség emléke elõtt tisztelgünk. Gyergyókilyénfalva és egész Gyergyószék népének ezúttal van oka az ünneplésre – mondta. Mindannyian büszkén vagyunk, és szívünkben elégtétellel állunk itt, hisz Istennek tetszõ dolgot cselekszünk! Abból az adósságból törlesztünk, amellyel nem csak Jakab Antal emlékének, hanem azon értékeknek, erkölcsi magatartásnak és szellemiségnek is tartozunk, amit Jakab Antal képviselt, megvalósított és közösségünket gazdagította.

A szoborállítással a tisztelet és emlékezés mellett kötelezettséget is vállalunk, hisz a szobor emlékeztet, és késztet is mindarra, amiért Jakab Antal küzdött. A szobor emlékeztet és üzen, lelke van! A gondolatok, a szeretet erõvonalainak találkozása… A szobor jel; múlt, jelen és jövõ egysége. Lelkeinket, gondolatainkat köti össze térben, idõben és eszmeiségben, Linz, Csomafalva, New Jersey, Kiskunhalas, Budapest, Marosvásárhely, Nehoiu, Gyergyószentmiklós, Újfalu, Tekerõpatak és Kilyénfalván át. Összefogja mindazokat, akiknek akaratából és hozzájárulásával megszületett. A szobor a múltat a jövõvel, az égieket a földiekkel kapcsolja össze. Ha majd ránézünk, ennek szimbolikus jelét is láthatjuk!

Elmondhatjuk hát:

Székely szívek összefogásával született, és székely kéz
faragta a szülõföld termette kõbõl.

Fohászkodunk, hogy székely földben álljon az idõk végezetéig!

Végezetül Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal címû könyv bemutatójára került sor, valamint kísérõ rendezvényként a néhai püspök életét bemutató vándorkiállítást Borka Ernõ marosfõi plébános nyitotta meg. A vándorkiállítás késõbbi helyszínei: Ditró, Gyergyószentmiklós, Búzásbesenyõ, Kolozsvár és Gyulafehérvár. A vándorkiállítás 2009. december 31-ig tekinthetõ meg valamelyik helyszínen. A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent kötet két szerzõje, valamint a Jakab Antal ünnepségsorozat két lelkes megálmodója és szervezõje: Vencser László, aki 3 esztendeig tanítványa, majd 16 esztendeig munkatársa lehetett a gyulafehérvári egyházmegye püspökének, valamint Varga Gabriella újságíró, aki egyben a rendezvénysorozat háziasszonya is volt. Kettejük áldozatos munkája, valamint Gyergyóújfalu Község Önkormányzata, Egyed József polgármester támogató figyelme, a budapesti Határtalanul Alapítvány, és a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Mûvészetéért Alapítvány hathatós támogatása kellett a sikeres megvalósuláshoz. Mint ismeretes, a Gyergyóditróban született Vencser tanár úrnak, linzi egyházi vezetõnek köszönhetõ, hogy áll Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi Ház.
E cikk szerzõje, aki jelen lehetett a Jakab Antal-centenárium ünnepi eseménysorozatán, s láthatta a zsúfolásig megtelt kilyénfalvi kultúrotthont, templomot, és templomkertet, bátran kijelentheti: néhai Jakab Antal püspök, akit kevésbé ismertünk ezidáig, valóban méltó utóda Márton Áron püspöknek, s a ma élõ hívek, a Jakab család tagjai, a falu apraja és nagyja, valamint a környezõ vidék lakói áldozatos szeretettel ápolják nagy szülöttjük emlékét. Jakab Antal vallotta: „A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektõl válik el: az a halál.” Egy másik nemes gondolata pedig így szól: „Istennél a belépõjegyen az kell, hogy álljon: mindent megtettem önmagamért, felebarátom és népem javára és épülésére.”

Frigyesy Ágnes