Itt a nagy világosság, a szellemi honfoglalás ideje

Tormay Cécile írói hagyatéka 90 esztendõs

agyonhallgatás után ismét felfedezésre vár

Tormay Cécile-re, a századforduló legnagyobb magyar írónõjére emlékeztek 2009. február 23-án Budapesten, a Pilinszky János Irodalmi Kávézóban. Az évek óta magánlakásokban „bujdosó” Tormay Cécile Kör kilépett a nyilvánosság elé, hogy feltárja és rehabilitálja a neves, ám tudatosan elfeledett írónõ hiteles életmûvét, valamint az általa indított Napkelet folyóiratot.

Oberfrank Pál, a Pilinszky Kávézó mûvészeti vezetõje rámutatott: – Tormay Cécile életútját meg kell tisztítanunk a hamis vádak alól, helyére kell tennünk irodalmunk történetében. Az állandó hazugságok és tiltás következtében ugyanis nem ismerhettük meg õt méltóképp.

– Épp kilencven esztendeje üldözik a kitûnõ írónõt, korának krónikását, aki megvesztegethetetlen ember hírében állt – kezdte méltató beszédét Jobbágy Éva újságíró, a Tormay Kör alapítója és vezetõje, aki rámutatott: – A vele kapcsolatos tények ma is zavarják a kommunistákat, holott õ az egyik legnagyobb írónk. Nem hátrált meg sem rágalmazásra, sem ellene indított koncepciós perre. 1945-ben Faludy György költõ döntötte le szobrát, amikor betiltották mûveit.

Tormay Cécile 1876-ban született Budapesten, nemesi õsök leszármazottjaként, csodagyermekként tartották számon, aki négy nyelven folyékonyan beszélt, öt nyelven írta novelláit. A firenzei és párizsi szalonok kedvelt szereplõjeként megismerkedett Gabriel D’Annunzio költõfejedelemmel, aki lefordította az írónõ két novelláját, amit megküldött a Revue Paris szerkesztõjének. 1914-ben elnyerte az Akadémia Péczely-díját, Apponyi Albert gratulált az elismeréshez. Anatole France író páratlan jövõt jósolt az írónõnek.

Az elsõ világháború kitörésekor a világ számos pontján várták, biztosították neki a védelmet, õ azonban itthon maradt, mert a harctérrõl hazatérõ sebesült katonáknak kellett a segítség. Hamarosan Vöröskeresztes ápolóként szolgálta a magyarságot.

Amikor 1918. október 31-én meggyilkolták Tisza Istvánt, naplójában elkeseredetten írt az eseményekrõl, s a nemzet sorsát „politikai kalózok” kezében látta süllyedni. Hazánk talpraállítása érdekében ekkor szervezte meg a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (MANSZ). Hívó szavára mintegy 480 vidéki szervezet állt mögé, s hamarosan elérték az egymilliós tagságot. Céljuk volt, hogy a szétesõ világban lelkileg erõsítsék a magyar férfiakat, és fiakat.

Rothermere lord Trianonnal kapcsolatos állásfoglalását a Bujdosó könyv alapozza meg. Menken szenátor Tormay hatására nem kevesebb, mint 600 amerikai lapban leplezte le Károlyi Mihályék hazaáruló mesterkedéseit. A MANSZ erején felül mindent megpróbált, hogy Trianon kérdésében a magyarok mellé állítsa a világot. Ez a történet önmagában külön tanulmányt érdemelne. Küldöttség jár Horvátországban és Olaszországban. Tormay a vész elsõ percétõl kiáltványokat juttatott el kilenc nyelven tíz ország asszonyaihoz. Ime belõlük pár gondolat „Minden mesénk és minden szomorú dalunk és minden könnyünk és minden sóhajunk arra fogja lázítani Magyarország gyermekeit, hogy ne nyugodjanak meg hazánk tébolyító sorsában. Ne nyugodjanak, ne álmodjanak, ne enyhüljenek, ne pihenjenek, ne legyenek egy pillanatig se fiatalok és boldogok és gondtalanok, ne legyen addig béke a földön, amíg õsi honunk valamennyi rögét, melyen magyar bölcsõ ringott, valamennyi rögét, melybõl magyar sír hantolódott vissza nem szerezték. Anyák, asszonyok, – testvéreink, az igazság és a világ nyugalma nevében emeljétek fel tiltakozó szavatokat, amíg nem késõ. És követeljetek számunkra népszavazást, melyet mi nyugodt öntudattal kérünk, melytõl azok félnek, akik véreinket és ezeréves földünket tõlünk elragadni akarják!”

Több igaz történet maradt fenn arról, hogy az írónõ milyen frappánsan védte meg hazája igazát: „...egy magasrangú antant-diplomatával teázott, (aki) ...bizonyítgatni próbálta, hogy a trianoni béke helyénvaló volt... Tormay ... az asztalon álló kannából teát öntött a bal tenyerébe, fölvett egy kést s odanyújtotta a diplomatának.

– Próbálja meg ezt a tenyeremben levõ teát késsel úgy elosztani, hogy négy részt vágjon le belõle.

A diplomata azt felelte, hogy ez lehetetlen...

– Látja – mondta neki Tormay – amíg Nagymagyarország folyói nem a szomszédos ... országok felé, hanem ide, a mi hazánk szívébe torkollanak, addig hiába szakítanak el maguk országrészeket a mi hazánk testébõl. Amit a Természet egységes és összefüggõ területnek alkotott meg, azt nem lehet békeszerzõdések papírra írt rendelkezéseivel szétszaggatni.”

Tormay 1918-1920-ban felismerte a kommunizmus igazi arcát, legmagasabb politikai körökben mozgott. Ám a kommunistáknak annyira útjában állt, hogy már 1919-ben halállistájuk élén szerepelt. Fényképpel a kézben vadásztak rá, kis híján egy pribék kezébe került, amikor Balassagyarmatra szökött, ahol a MANSZ asszonyai bújtatták 133 napig.

1920-ban egy zsaroló a baloldali írók ultimátumát vitte hozzá: – Azt követelték, hozza vissza a Bujdosó könyvet a nyomdából, és hallgasson el örökre, különben eltiporják. Ekkor már lehallgatták lakását, késõbb pedig cselédje is beépített ember lett. Jobbágy Éva szerint az írónõ vesszõfutása a nemzeti ellenállás megszervezõdésével kezdõdött, mert „fõfoglalkozása” volt a hazaszeretet és magyar szemmel látta történelmünket.

1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, ám 1937-ben meghalt (Mátraházán) az Õsi küldött trilógia befejezése elõtt.

Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére alapította a szintén agyonhallgatott Napkelet folyóiratot, melynek indulásakor a következõ gondolatokat mondta: „Egy népnek, amelytõl elvették határait, hogy ne védhesse magát, amelytõl elvették fegyvereit, hogy ne támadhasson — nem marad egyebe, mint az irodalma... De mi csak szétszórt õrszemek vagyunk. Szegény, magányos õrszemek, akiket a vártán lassan befúj a hó. Pedig ha összehordanók a fegyverünket, sok magányos õrtüzünk zsarátnokát, nagy világosságot tudnánk teremteni, — szellemi honfoglalók tudnánk lenni.” A Napkeletben kezdte pályafutását Pilinszky János, Németh László, de a lap állandó szerzõje között szerepelt Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Kodály Zoltán, Herczeg Ferenc és Tamási Áron. Hamvas Béla állandó kritikai rovattal jelentkezett.

1945-ben a budapesti Kõfaragó utcai otthonának házfaláról leverték a róla elnevezett utca tábláját, s üldöztetése mindmáig tart. Aki magyar, annak Tormay Cecile könyveit ismernie kell – mondta Jobbágy Éva. Tormay Cécile írói hagyatéka 90 esztendõs agyonhallgatás után ismét felfedezésre vár!

A Tormay Cécile Kör örömmel hívja és várja az érdeklõdõket, lépjenek soraik közé! Az összejöveteleket részben a II. Felsõ Zöldmáli úton részben a Pilinszky János Irodalmi Kávéházban tartják. Következõ idõpont: 2009. március 30-án 18.30 óra.

Frigyesy Ágnes