A csángómagyarok védelme nemzetstratégiai ügy

„Minden magyar felelõs minden magyarért" (Szabó Dezsõ)

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Sajtószolgálata az alábbi nyilatkozatot tette közzé 2009. február 20-án a Csángó nap után Nagyváradon. A tanácskozást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának Bolyai termében tartották:

Emberi méltóságunk és nemzeti önazonosságunk tudatában az európai demokrácia és jogállamiság, az emberi- és a kollektív kisebbségi jogok világában tûrhetetlennek és tarthatatlannak ítéljük, hogy egy európai uniós országban, Romániában a csángóknak még a puszta nemzeti hovatartozását is tagadják, és ezt a magyar népi közösséget erõltetett asszimilációnak vetik alá.

A nemzeti közösségek védelme európai ügy. „Európa különbözõ országaiban és régióiban a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése fontos hozzájárulás egy olyan Európa felépítéséhez, amely a nemzeti szuverenitás és a területi integritás keretei között a demokrácia és a kulturális sokrétûség elvein alapul” – áll a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában. Ugyanezen aggodalomtól vezettetve például nemrégiben Alexandru Nazãre és Marian Jean-Marinescu EP-képviselõk két írásbeli nyilatkozatot terjesztettek elõ a szerbiai, Timok-völgyi románok védelmében. Írásbeli nyilatkozataikban aggodalmukat fejezik amiatt, hogy a szerbiai Timok-völgyben élõ román kisebbségtõl megtagadják egyik alapvetõ jogát, vagyis azt, hogy saját anyanyelvén tanuljon, és kérik az Európa Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet a román tanítási nyelv védelme érdekében.

A román európai parlamenti képviselõk sem kérnek kevesebbet, mint amit mi kérünk! A nemzetiségi közösségeink iránti aggodalom és felelõsség lehetne az a híd, amely összeköthet bennünket az egész Kárpát-medencében, a sorsközösség vállalása teheti érzékenyebbé a társnemzeteket egymás problémái iránt. Jó alkalom mutatkozik arra is, hogy felhívjuk a többségi nemzet figyelmét arra: ne alkalmazzunk kettõs mércét!

A csángómagyarok védelme ugyanakkor nemzetstratégiai ügy is. A csángó-ügynek nemzetpolitikai szempontból éppen olyan fontosságot kell tulajdonítanunk, mint – példának okáért – az erdélyi magyar egyetem létrehozásának vagy Székelyföld területi autonómiájának – és érdekükben cselekvõ módon kívánunk fellépni. Domokos Pál Péter írja: „Ha csak annyit gondolkoztok a csángókról, míg elég egy gyufaszál, már sokat tettetek.” A csángómagyarok gondjainak orvoslását nem várhatjuk csak és kizárólag az Anyaországtól – nekünk is mindent meg kell tennünk.

Üdvözöljük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2008-as, Jubileumi Ülésén a nemzeti önvédelem és a közösségi önrendelkezés szellemében elfogadott határozatát. A „csángómentõ mozgalom” azonban nem merülhet ki adományok gyûjtésében, és eseti segítségnyújtásban – az ezelõtt tíz évvel megfogalmazott Csángó Cselekvési terv alapján stratégiai tervet dolgozunk ki.

Alapvetõ fontosságúnak tartjuk – az asszimilálódó csángómagyarság revitalizációja érdekében is –, hogy a csángómagyar közösség számára életbe léptetett és jó eredménnyel szolgáló anyanyelvi oktatási program tovább folytatódjon, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a most már mintegy 1500 magyarul tanuló csángómagyar gyermek létszáma a lehetséges mintegy 9.000-10.000-re emelkedjék.

Szükségesnek tartjuk, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és az EMNT közösen dolgozzon ki oktatási segédanyagot a csángómagyarok történetérõl és jelenlegi helyzetérõl annak érdekében, hogy erdélyi ifjúságunkat megerõsítsük a nemzeti szolidaritás érzésében és a közös felelõsségvállalásban.

Külön felhívjuk a figyelmet az Erdélybe származott csángómagyarok helyzetére, és szorgalmazunk egy számukra készítendõ oktatási és kulturális programot.

Azzal a megkereséssel fordulunk a hazai és külföldi egyházakhoz, hogy az ökumenikus kapcsolatok keretében az evangéliumi szeretet és a bibliai jogosság szellemében tevékeny módon támogassák a csángómagyarok nemzeti kisebbségi, vallási- és anyanyelvi jogainak az elismertetését.

Közismert, hogy a vallás, a hit rendkívüli jelentõséggel bír a csángók életében – meggyõzõdésünk viszont, hogy ezzel a kinccsel nacionalista egyoldalúsággal nem szabad visszaélni.

A csángók nagy barátja, Domokos Pál Péter elõtt tisztelegve idézzük zárásként az õ, 1931. június 23-án, Csíksomlyón elhangzott hitvallását: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó fõt, csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100.000 ma is élõ magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.”

A Tanácskozás Résztvevõi

Továbbította: Frigyesy Ágnes