Ria- Ria- Hungária, Gyurcsány takarodj!

Gõbl Györgyöt öt évig terjedõ szabadságvesztésre ítélhetik

Bíróság elõtt a 2006 október 23-án az õt üldözõ rendõröket

nemzeti zászlóval a vállán futva faképnél hagyó soproni ellenálló

2009. január 23-án megtelt a Pesti Központi Kerületi Bíróság II. emeleti tárgyalója: Gõbl György soproni ellenálló büntetõ perét rendkívüli érdeklõdés kísérte, az ország több pontjáról érkeztek hazafiak, közöttük feltûnt Morvai Krisztina büntetõjogász és Papp Lajos szívsebész professzor alakja. Gõbl Györgyöt 2006. október 23-án csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettének elkövetésével vádolja a Bíróság.

Gõbl György büntetõ pere rendkívül érdekes módon kezdõdött, Gaudi-Nagy Tamás, a vádlott védõje, a Nemzeti Jogvédõ Szolgálat ügyvezetõje ugyanis azzal a kéréssel fordult az ügyészséghez, fontolja meg és ejtse el a vádat, az ugyanis nem tekinthetõ törvényesnek. A nyomozati szakaszban Gaudi szerint már ismertté vált, hogy koncepciós ügyrõl van szó, mivel a vádlott testvérén kívül a vádhatóság nem hallgatott meg és meg sem kísérelt felkutatni Gõbl György bûnösségét cáfoló tanúkat, nem hallgatta meg a terhelt (Gõbl György) által már a nyomozati szakban bejelentett mentõ tanúkat, kivéve egyet, a testvérét, s semmiféle más olyan bizonyítékot nem értékelt, amely a bûnösség koncepcióját esetlegesen cáfolta volna. Nem kísérelte meg továbbá az Ügyészség beszerezni a cselekmény idején az eljáró rendõri egység által készített videó-felvételeket, illetve a térfigyelõ kamerák felvételeit.

A védõügyvéd szerint összességében a lefolytatott eljárás során nemcsak a rendõrség, hanem az ügyészség is úgy járt el, mintha feladatuk abban merülne ki, hogy az október 23-i eseményekkel kapcsolatban alátámasszák a kormány és a kormányközeli erõk által hirdetett „a csõcselék rátámadt a rendõrökre, ezért kellett durva kényszerítõ eszközöket alkalmazni a civil emberekkel szemben” koncepciót. Ezzel szemben a magyar jog világosan elõírja, hogy mind a rendõrségnek, mind az ügyészségnek kötelessége az ártatlanságot, a felelõsség alacsonyabb fokát, illetve az enyhítõ körülményeket alátámasztó tények alapos feltárása. Ebben az ügyben ennek a leghalványabb nyoma sem látható – mondta Gaudi-Nagy Tamás. Horváth Ágota bíró és az ügyész a védõ felvetésére bejelentette: a vád törvényes, ezért a büntetõ per tárgyalását megkezdik.

Gõbl György 45 éves, fõiskolai végzettségû földrajz-biológia szakos tanár. Nõs, négy gyermek édesapja, a legkisebbek csupán néhány évesek. Édesapaként GYED-rõl visszatérve szeretne újra munkába állni, állást keres, de a már csaknem két és fél éve folyamatban lévõ büntetõeljárás miatt ez eleve reménytelen.

Gõbl György a bíróság elõtt kijelentette: mivel nem követte el a cselekményt, amellyel a vádhatóság vádolja, a vádat nem fogadja el. Vallomásában elmondta: A magyar társadalom súlyos válságban van. A miniszterelnök elhíresült õszödi beszédének napvilágra kerülése óta rendszeresen szervezi a soproni – jelenleg is folyó – kormányellenes demonstrációkat. Ezért figyelt fel rá már korábban a rendõrség és vonták eljárás alá.

A jelenleg is folyó büntetõeljárásban csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak miatt emeltek vádat Gõbl György ellen 2007. április 12-én, fél évvel az október 23-i vádbeli cselekményt követõen. Büntetésként 5 évig terjedõ szabadságvesztésre ítélhetik. A vádirat szerint 2006. október 23-án 13.30 és 13. 50 perc közötti idõben a Bp. V. Alkotmány utca Bajcsy Zsilinszky út keresztezõdésénél „….rendõrökkel szemben erõszakosan fellépõ tömegbõl kiválva legalább egy alkalommal kb. 20 m távolságból követ dobott a rendõrségi sorfalba.” A vád képtelenségét az a köztudomású tény is alátámasztja, hogy, a Kossuth térre visszatérni szándékozó békés tüntetõk csak délután három óra körül értek az Alkotmány utcához, a vád szerinti idõben Gõbl György a Corvin köz környékén tartózkodott sokadmagával.

A nyilvánosság számára úgy vált ismertté Gõbl György esete, hogy fényképeken és TV dokumentumon jól látható módon feltett kézzel, nemzeti színû zászlóval a hátán békés szándékkal megközelítette a Parlament irányában lezáró rendõri sorfalat. Elmondása szerint, szerette volna megkérdezni a rendõröket, mikor lesz megközelíthetõ a Kossuth tér és a Parlament, amelyet – minden magyarázat nélkül – az ünnepnap reggelén lezártak az ünnepelni vágyó magyar emberek elõl, megakadályozva ezzel, hogy megnézhessék a zászlófelvonást, vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire emlékezhessenek a Magyar Parlament elõtt. Eszébe sem jutott, hogy 160 rendõrrel szemben õ veszélyt jelenthetne bárkire nézve is. Válaszképp a REBISZ kiemelõ rendõrei megkísérelték elfogni, azonban Gõbl György olyan sebességgel futott el elõlük, hogy a jelenetet TV-n látók számára emlékezetes módon elõzte és ezzel szégyenítette meg a csúfosan lemaradó rendõröket. Tragikomikus, hogy a vád által hivatkozott rendõrök azt vallották a nyomozás során, hogy a Gõbl Györgyöt üldözõ rendõrök a rájuk zúduló „kõzápor” miatt nem tudták elkapni a soproni mozgalmárt.

Gõbl György tanúvallomásában utalt rá, hogy megkergetése elõtt már látott egy embert, akit elkaptak a rendõrök és a földön ütlegelték, csontját törték. Õt két hete mentette fel a bíróság jogerõsen, miután a Gõbl ügyben felhozottal egyezõ, vele szemben emelt vád teljesen megalapozatlannak minõsült. Másik esetben még délelõtt a rendõrség a békés tömeget bántalmazta, köztük Papp Lajos szívsebészt, aki megõrizte emberi méltóságát és az ütlegelésre imával válaszolt.

Gõbl György két és fél éve nem mondhatta el, amit akart. Tanúvallomásában rámutatott: a rendõrök viperát használtak a közelben az egyik elfogott tüntetõvel szemben, azonosítóik „leestek” vagy nem voltak, illetve az állományjelzõ is több hivatali személyrõl hiányzott. Véleménye szerint számtalan koncepciós eljárás született a Kádár-diktatúra idején is. Az õ perét is annak tartja. De, mint mondta, három dolgot nem lehet sokáig eltakarni: a Napot, a Holdat és az igazságot.

Gõbl György felhívására 11 tanú jelentkezett, akiknek többségét a pénteki tárgyaláson a bíróság meghallgatta. Õk egybehangzóan megcáfolták azt az állítást, hogy Gõbl György vagy a tömeg köveket dobált volna – úgymond kõzápor zúdult volna a rendõrség felé – valamint többen állították: Gõbl Györgyöt noha látták futni a rendõrök elõl, õ azonban senki felé nem dobott semmit.

Gõbl Gábor tanú szerint a rendõrség tagjai közül többen úgy forgatták gumibotjaikat, mint akiknek dolguk lesz. Többen állították, hogy a Nemzeti Himnusz eléneklése után vagy a végén megkezdõdtek a kiemelések a tömegbõl és könnygáz-sprayvel fújták le a békésen ünneplõket/tüntetõket. Gõbl Gábor bejelentette, hogy testvérét, Gõbl Györgyöt az események után egyik rendõr-ismerõse figyelmeztette, vigyázzon magára, mert könnyen lehet, hogy a soproni tüntetések szervezése miatt rávernek egy balhét.

Kollár Tibor tanú elmondta, a békés tüntetõk összekapaszkodva álltak és farkasszemet néztek a rendõrökkel. Ha lett volna kõdobálás, õt is eltalálták volna, hisz elõl állt. Õt személy szerint leütötték, majd megkötözték és elõállították a rend õrei. Utóbb õt jogerõsen felmentették az ellene rendzavarás miatt indított szabálysértési eljárásban, majd pedig szintén jogerõsen egymillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg neki a bíróság az alaptalan meghurcolás miatt. (Õt és a korábban említett ártatlanul megvert és felmentett fiatalembert a szintén a Nemzeti Jogvédõ Szolgálat ügyvédei képviselték. (Ezekrõl és a többi 2006-os õszi koncepciós ügyrõl, illetve a kártérítési perekrõl további részletek a www.nja.hu honlapon olvashatók). Elmondása szerint a rendõrsorfal mögött vérbefagyott embert rugdosott egy rendõr, akit felismerni vélt az egyik tárgyaláson megjelent rendõr-tanúban. Vass István tanú kijelentette: vagy õt vagy a rendõröket ítéljék el hamis tanúzásért, mert szerinte a rendõrök nem mondanak igazat.

Kalmár László újságíró tanú hangsúlyozta: a REBISZ mindig, minden eseményrõl készít felvételeket, tehát nem igaz az az állítás, mely szerint a 2006. október 23-i események ne lennének rögzítve. Tanúja volt annak, hogy az Alkotmány utca és Bajcsy-Zsilinszyky út környékén több rendõr is kamerázott, ezt felvételek is igazolják.

Gaudi-Nagy Tamás védõ kérte a vádhatóságtól a rendõrségi filmfelvételek beszerzését, hogy tisztázhassák: jogszerûnek minõsíthetõ-e a csapaterõs rendõrök eljárása az adott helyen és idõpontban. Vagy teljesen jogszerûtlen és szabálytalan módon hajigáltak könnygázgránátokat a tömegbe, s védtelen, magatehetetlen embereket csoportosan és brutálisan ütlegeltek a földön? Szerinte megengedhetetlen, hogy ha nincs terhelõ felvétel, akkor a rendõrségi felvételek nem kerülnek elõ, ellenkezõ esetben azonnal megtalálják azokat.

Az eljárás Gaudi szerint önmagában a rendõri fellépés jogszerûsége-jogszerûtlensége kérdésének teljes felderítetlensége miatt is törvénysértõ.

Az egésznapos kihallgatás végén Gõbl György vádlott kritikával illette a Bíróság eddigi munkáját, melyet a nyílt ülés hallgatósága hangosan megtapsolt. A bírónõ válaszként a munkaidõ lejárta elõtt 15 perccel berekesztette az ülést és bejelentette: a tárgyalást 2009. április 1-én folytatják az öt rendõr tanú – Nagy Márk, Magyar Péter, Nándorhegyi Róbert, Bacsó Tamás és Udvardi Béla –kihallgatásával. A vádhatóság kizárólag rendõrtanúkkal kívánja alátámasztani a vádat, miszerint Gõbl György megvalósította a hivatalos személy elleni erõszak minõsített esetét. Vádlott és védõje mindezt cáfolja. Folytatás két hónap múlva! Vajon gyõz-e az igazság 2009 tavaszán Magyarországon?

Frigyesy Ágnes

(Megjelenik a Kapu 2009. februári számában)