Világszínvonalú európai kutatási rendszer


létrejöttét szorgalmazza Tõkés László


Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt tette közzé 2009. január 20-án Brüsszelben: – Az Európai Parlament tevékenységének jelentõs részét az EP húsz állandó szakbizottsága készíti elõ. Elnökségi javaslat alapján minden bizottság tagjai és póttagjai közül egy jelentéstevõt jelöl ki a jelentések, valamint vélemények elkészítésére. A folyamat, amely során a tagok módosító indítványokat fogalmazhatnak meg, néhány hónapig is eltarthat. A módosítók megvitatása, illetve ezek megszavazása a bizottságok havonkénti ülésszakain történik. Ezt követõen a képviselõcsoportok is megvitatják az elkészült munkadokumentumokat, majd az EP havi plenáris ülésén végsõ szavazásra kerül sor. Az EP eljárási szabályzata szerint minden EP-képviselõ tagja, illetve póttagja lehet legalább egy bizottságnak.


Tõkés László EP-képviselõ tagja a Mezõgazdasági Bizottságnak, melynek fõ hatáskörei közé tartozik a közös agrárpolitika mûködése és fejlesztése, a vidékfejlesztés és erdészet, valamint állandó póttagja a Kulturális és Oktatási Bizottságnak. Ez utóbbinak alapvetõ feladatai a tudás és a kultúra terjedésének és fejlõdésének elõmozdítása, valamint a kulturális és nyelvi sokszínûség védelme es támogatása.


Az Oktatási Bizottságban a mai szavazás alkalmával véglegesítették a Jobb szakmai elõmeneteli lehetõségek és több mobilitás: európai kutatói partnerség címet viselõ jelentést, melynek jelentéstévõje Tõkés László, árnyékjelentéstevõi pedig Nina Skottova szlovák és Christa Prets német EP-képviselõk voltak. A kutatók mobilitásáról szóló tervezetet Tõkés László képviselõ 2008 novemberében nyújtotta be, vitáját és a javasolt módosítókat pedig decemberben ejtették meg a bizottságban.


A napirenden szereplõ munkadokumentum a növekedést és a foglalkoztatást zászlajára tûzõ megújult lisszaboni stratégiával van összefüggésben, ugyanis az Európai Tanács 2008. tavaszi ülésszaka újból elsõbbségi területként jelölte meg a tudásra és az innovációra irányuló beruházásokat. Ennek kapcsán említésre méltó az EP „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” címû, 2007-ben elfogadott zöld könyve, mely széles körû nyilvános vitát indított arról, hogy miképpen lehetne nyitottabbá és versenyképesebbé tenni az európai kutatási térséget. A dokumentum közreadását követõen több olyan kulcsfontosságú területet sikerült kijelölni, amelyek terén jelentõsen javítható az európai kutatási rendszer, és elõsegíthetõ az „ötödik szabadság”, a tudás szabadságának létrejötte.


Ezen törekvések szellemében, Tõkés László képviselõ véleménytervezetében hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok közötti átfogó partnerség révén világszínvonalú európai kutatási rendszer jöjjön létre. E partnerség megvalósíthatásához nagy szükség van valamennyi regionális, nemzeti és európai szintû partner teljes mértékû hozzájárulására. Továbbá aláhúzta, hogy a kutatók – mind az új tudás elsõdleges elõállítóiként, mind pedig e tudás legfontosabb átadóiként és hasznosítóiként – létfontosságú szerepet játszanak a versenyképes, tudásalapú európai uniós gazdaság kialakításában. A legrátermettebb kutatók megtartása és foglalkoztatási feltételeinek vonzóbbá tétele érdekében olyan kiegyensúlyozott rendszert kell kialakítani, amely biztosítja, hogy EU-szerte a legmegfelelõbb képzésben részesüljenek.


Ennek kapcsán Tõkés képviselõ elõtérbe helyezte egy egészséges és kiegyensúlyozott mobilitás biztosításának fontosságát. A kommunista elnyomás idõszakában kelet-közép-európai térségünk elveszítette értelmiségének jelentõs részét az illegális kivándorlás és az „agyelszívás” következtében. Ezért, a nyugati színvonalhoz való mihamarabbi felzárkózás érdekében, létfontosságú egy olyan rendszer kialakítása, amely nem a gazdagabb országok általi „brain drain” folytatódását eredményezi, hanem a hazatérést és a megszerzett tudás otthoni gyümölcsöztetését ösztönzi.


Ugyanezen a bizottsági ülésen került napirendre a „Többnyelvûség: európai tõke és közös elkötelezettség” címû európai parlamenti jelentéstervezet megvitatása.


A téma bevezetéseképpen Joe Cullen nyelvpolitikai szakértõ mutatta be „Többnyelvûség: a politikai célkitûzések és a végrehajtás között” címû elemzõ tanulmányát, kendõzetlen kritikával mutatva rá arra, hogy a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának, valamint az Európai Unió többnyelvûségrõl szóló Cselekvési Tervének elõírásaiból milyen kevés valósult meg a gyakorlatban, illetve az egyes tagországok szintjén. Az elõadó síkra szállt a kevésbé használt európai nyelvek mellett, szem elõtt tartva azt, hogy mintegy 50 millió európai állampolgár anyanyelvérõl, illetve 60 ide tartozó nyelv használati jogáról van szó.


Az EP-jelentéstervezet elõadója, Vasco Graca Moura az európai soknyelvûségi politikának lényegét összegzõ elõterjesztésében – egyebek mellett – az Európai Unióban polgárjogot nyert hivatalos nyelvek egyenlõségét hangsúlyozta, és az ennek az egyenrangúságnak a tényleges megvalósítását elõsegítõ javaslatait ismertette.


A hozzászólók elismerésüket fejezték ki az elkészült jelentéstervezetért. A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy míg egyesek csupán kommunikációs kérdést látnak a kérdésben és nem többrõl, mint Európa „közös kulturális kincsérõl” beszélnek – ezzel szemben mások, különösképpen a kisebbségi közösségek képviselõi, az ügy politikai vonatkozásait, a nyelvi jogok biztosítását tartják fontosnak.


Felszólalásában Tõkés László európai képviselõ is azt hangsúlyozta, hogy a többnyelvûség a jogfosztott vagy nyelvi jogaikban is korlátozott kisebbségek esetében nem annyira nyelvtanulási és kulturális, hanem sokkal inkább politikai kérdés. A hátrányos helyzetben lévõ, kisebbségi szórványhelyzetben élõ népek gyermekei esetében nem más nyelvek megtanulása, hanem a saját nyelvük elfelejtése jelenti a legfõbb problémát. Képviselõnk külön is kitért a Kárpát-medence különbözõ országaiban – Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában – élõ, nyelvükben és nemzeti létükben veszélyeztetett magyar közösségek helyzetére. Erdélyben például kilencven esztendõvel ezelõtt még a lakosságnak mintegy 45%-a tartozott valamely nem román kisebbséghez – lélekszámuk azonban mára, a folyamatos asszimilációs és betelepítési politikának tulajdoníthatóan 20%-ra zsugorodott. Annak ellenére, hogy a magyar – a román nyelvvel együtt – az Európai Unió egyik hivatalos nyelve, Romániában a két nyelv mégsem számít egyenrangúnak. A társadalom különbözõ életterületein, az oktatásban, az igazságszolgáltatásban és az önkormányzatokban a többségi politikának azáltal sikerül a magyar nyelvet háttérbe szorítania, hogy annak használatában ellenérdekeltté igyekszik tenni a magyarokat – fejtette ki Tõkés László, konkrét példákkal szemléltetve a mondottakat. Ebbõl a szempontból Leonard Orban többnyelvûségért felelõs európai biztos példája is rendkívül tanulságos, mert miközben az Unió az anyanyelv mellett két másik európai nyelv megtanulását irányozza elõ – ennek ellenére az európai biztos, aki magyar felmenõkkel is dicsekedhet, a magyar nyelvtudás terén nem jár elöl jó példával.


Az elhangzottakhoz kapcsolódva, Doris Pack képviselõasszony azokat a német EP-képviselõket bírálta, akik az európai fórumon idegen nyelven szólnak, és nem élnek anyanyelv-használati jogukkal. A lengyel-német határmenti kapcsolatok példáját idézve ugyanakkor sürgette, hogy a határrégiókban élõk kölcsönösen sajátítsák el egymás nyelvét.


A Kulturális és Oktatási Bizottság ezen ülésén Schmitt Pál alelnök látta el az elnöki teendõket, aki maga is hitet tett a magyar nyelv szépsége és anyanyelvi jogaink mellett.


Továbbította:


Frigyesy Ágnes