Az erdélyi írófejedelemre emlékeztek Verõcén

„Wass Albert a meglopott, megrabolt magyarság jajkiáltása”

– A rabló mindig attól fél a legjobban, hogy az általa elrabolt dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tõle. Wass Albert a meglopott, megrabolt magyarság jajkiáltása. Élõ lelkiismerete ma is mindazoknak, akik látják és siratják a lassan pusztuló kárpát-medencei magyarságot, akiknek lelki- és fizikai fájdalmat okoz a határainkon belüli és azon kívüli kultúránk pusztulása. Wass Albert maga a magyar sors. Külön-külön és együtt mindannyiunké – mondta Derce Tamás, Újpest polgármestere azon a Wass Albert-ünnepségen, melyet Verõcén tartottak 2009. január 11-én az író szobránál.

A nagy hideg ellenére több százan vettek részt a 101 évvel ezelõtt Válaszúton, nemesi családban született Wass Albert írófejedelemre emlékezõ ünnepségen. Derce Tamás beszédében hangsúlyozta: – Wass Albertre való emlékezésünk nem csak hangos jajkiáltás a magyarság sorsáért érzett aggodalmunkban! Nem csak egy a sok kis apró ünnep közül. Tiltakozás az ellen a kormánypolitika ellen, amely a határainkon túli magyarságot magára hagyta, s kiszolgáltatja mindazoknak, akik a történelmi múltat is ellopva, kisebbségi érzésekkel terhelten a rabló agresszivitásával védik a lopott holmit.

Újpest polgármestere szerint a jelenlegi kormány el akarja velünk feledtetni Wass Albertet. Mint mondta: – Ha ma drága barátaim elfelejtjük Wass Albertet, és kitöröljük még emlékezetünkbõl is magyarságát, gondolatvilágát, a magyar közösség megtartó erejébe vetett hitét, az összetartozásunkat hirdetõ apostol szavait, már maguktól jönnek a többiek. Holnap már nem számít, és megtagadjuk a határainkon túli magyarokat, nem érzünk velük sorsközösséget, oláhoknak, tótoknak, rácoknak fogjuk nevezni önmagunk véreit. Derce Tamás rámutatott: – Az a hatalom, amely tolvajoknak, hazugoknak nyújtott és nyújt menedéket, lélekben ugyanúgy kirabol minket, ahogy 1920-ban Trianonban, és 1947-ben Párizsban megtették idegen hatalmak országunkkal.

Újpest polgármestere – ahol szintén állítottak Wass Albert szobrot –, kijelentette: – Ma, ismét végveszélyben vagyunk. A jelenlegi politikai elitnek mennie kell, mert az országot belsõ Trianonba taszították. Wass Albert viszont a miénk. S a XXI. század zajló magyar tragédiájának, melyben mindannyian fõszereplõk vagyunk, szellemileg ma is élõ alakja.

– A verõcei Wass Albert-szobornál, mely Tóth Dávid szobrászmûvész alkotása, felavatása alkalmából – 2005. december 5-én – többezres tömeg demonstrált a kettõs állampolgárságról tartott népszavazás szégyenteljes kormánypárti kampánya és ennek tulajdonítható eredménytelensége ellen. A szobornál és a Mûvelõdési Házban immár hagyományosan minden évben megemlékeznek az író születésének évfordulójáról – mondta érdeklõdésünkre Bethlen Farkas, Verõce polgármestere, akinek irányítása és lelkes támogatása mellett állították fel az erdélyi író második köztéri szobrát Magyarországon. (Elsõ Wass Albert szobor Bonyhádon áll, 2005. január óta, a második Verõcén látható 2005. december 5-e óta.)

Idén az ünnepséget a Verõcei Polgári Kör, Erõs László vezetésével, Bethlen Farkas támogatásával szervezte meg, ahol Verõce polgármestere hangsúlyozta: – 1946 elõtt a falvak és városok egészséges virágzásnak indultak, az iszákos, romboló embereket kiközösítették maguk közül a falvak, városok lakói, ám az 1946-1947-es kommunista típusú rendszer épp ezeknek az embereknek adott hatalmat, közülük sokan ávós verõlegények lettek, vagy épp az elsõ párttitkárok, pártvezetõk. Ezen típusú romboló emberek vezetnek ma is bennünket. Ám ha hittel a szívünkben élünk, elõbb-utóbb Wass Albert által megálmodott szebb világba kerülünk. Építkezzünk, s elõbb-utóbb szebb országban élünk majd – mondta Bethlen Farkas.

Ferenczy Csongor színmûvész lelket melengetõ szavalata után Kondor Katalin, a megemlékezõ ünnepség háziasszonya felsorolta azon települések neveit, ahol az elmúlt néhány évben az író tiszteletére állítottak szobrot, emléktáblát, emlékkövet, kopjafát stb. ezáltal az alábbi helyek az író tiszteletét hirdetik: Debrecen-Pallag, Miami, Bonyhád, Marosvécs, Holtmaros, Szászrégen, Vice, Verõce, Harkány, Budapest-Magyarok Háza, Solymár, Kisbér, Pákozd, Székelyudvarhely, Hajdúnánás, Sátoraljaújhely, Mezõkövesd, Eger, Astor, Szombathely, Gödöllõ, Budapest-Rákosszentmihály, Budapest-Zugló, Kaposvár, Baja, Sükösd, Pápa, Szarvas, Szolnok, Várpalota, Rátót, Újfehértó, Békés, Budakeszi, Békéscsaba, Csepel, Pécs, Taksony, Budapest-Szabadságtér, Zalaegerszeg, Feketelak, Debrecen Agrártudományi Egyetem, Budapest-Rákosmente, Budapest-Újpest, Debrecen Nagyerdõ, Szigliget, Kapuvár, Soltvadkert, Tapolca, Szentes, Szeged, Szentgotthárd, Alsózsolca, Füzesgyarmat, Pécel, Törökbálint, Balatonalmádi, Szováta, Pomáz, Hódmezõvásárhely, Balatonalmádi, Dabas, Miskolc és Szalárd Völgye. Több településrõl érkeztek képviselõk, vendégek, akik megkoszorúzták a verõcei Wass Albert szobrot.

Wass Albert emléke elõtt tisztelegve – immár második alkalommal rendezett emléktúrát egy verõcei természetjáró fiatalokból álló baráti társaság a vadregényes Börzsöny-hegységben. Dr. Tolnai Gyula szervezõ elmondta: – Idén 610 fõ jelentkezett, a kirándulás teljesítménytúra formájában került megrendezésre. A résztvevõk kötött útvonalon haladtak, és a választott távot (44, 28 vagy 18 km) a megadott szintidõn belül kellett végigjárniuk. Mindenki kapott egy menlevelet, s az ellenõrzõ állomásokon bélyegzéssel igazolták a megjelenést. A túra végén oklevelet, kitûzõt, egy tál meleg ételt, valamint forró teát kaptak a résztvevõk.

Az emléktúra egyúttal jótékony célt is szolgált: a nevezési díjak elkülönített részébõl befolyt összeggel a rendezõk a Kallós Alapítványt támogatták, amely az erdélyi Mezõség területén mûködtet iskolát és kollégiumot, ezáltal a szórványban, szegény körülmények között élõ magyar gyermekek anyanyelvû oktatását segíti, illetve teszi lehetõvé.

Az ünnepi megemlékezést megelõzõen 2009. január 10-én a nagyváradi Kiss Stúdió Színház mûvészei – Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színmûvészek – nagy sikerrel adták elõ Wass Albert mûveibõl összeállított mûsorukat a verõcei, illetve másnap a nagymarosi Mûvelõdési Házban.

Frigyesy Ágnes