Új Év – Új Kezdet

Tõkés László püspök, EP-képviselõ budapesti irodájában tartott évkezdõ sajtótájékoztatót 2009. január 9-én. Rövid, a Kárpát-medencében élõ nemzetrészeket is számba vévõ kitekintést követõen hangsúlyozta: az új év egyben új lehetõséget is jelent – új kezdetet kell jelentenie. Egyfelõl a nemzetegészet is érintõ erkölcsi válságból kell kilábalnunk, amelyrõl Sólyom László köztársasági elnök is szólt újévi beszédében – ebben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szerint nagy szerepet kell vállalniuk a történelmi egyházaknak.

Másfelõl túl kell lépnünk a szûkös pártpolitikákon, fejtette ki az erdélyi magyarok európai képviselõje, és nemzetpolitikában kell gondolkodnunk. Ezen munkálkodik a maga rendjén a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) is.

Tõkés László a sajtótájékoztató zárásaképp a közelgõ európai parlamenti választásokra való tekintettel bejelentette: kezdeményezi az erdélyi magyar összefogás jegyében születõ nemzeti lista állítását, amely a legszélesebb társadalmi konszenzus alapján megszületõ jelöltállítás eredményeként megerõsítheti az erdélyi magyarság európai képviseletét.

Azt az európai képviseletet, amely – ahogyan Tõkés László fogalmazott – egyfajta politikai ökuménia jegyében az összmagyar képviseletet kellene, hogy eredményezze.

Alább mellékeljük a sajtótájékoztató alkalmából kibocsátott újév-köszöntõt.

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája

Tõkés László Kárpát-medencei Újév-köszöntõje

Sólyom László államelnök és a magyarországi politikai élet vezetõ személyiségei – hagyományos módon – újévi beszédeikben és egyéb megnyilatkozásaikban értékelték az elmúlt esztendõt, az ország jelenlegi helyzetét, és tekintettek elõre az idei évre. Szükséges és méltó, hogy az ország gondjával együtt az egész nemzet állapotával, nevezetesen a határon túlra szakadt magyarság sorsával is foglalkozzunk – hiszen a kép csak ezáltal válik teljessé.

Az általa „Meleg Büszkeség Napjának” nevezett felvonulás alkalmával történtek kapcsán Magyarország hivatalban lévõ miniszterelnöke ekképpen nyilatkozott: „Betelt a pohár, eljött az ideje a jogos nemzeti önvédelemnek”. Csak egyetérteni lehet a kormányfõvel – egyebek mellett – annak láttán, hogy a demonstráció egyik feliratán ez volt olvasható: „Jézusnak is két apja volt.”

Ez a blaszfémia is arra figyelmeztet bennünket, hogy abból a globális pénzügyi és gazdasági válságból, mely „súlyosan legyengült állapotban lévõ országunkat” (Sólyom László megfogalmazása) – és a sorsukra hagyott határon túli nemzetrészeket – fokozott mértékben sújtja, csak annak a mélységes erkölcsi válságnak a leküzdése révén lehet a kiutat megtalálni, mely az ateista kommunizmus egyenes örökségeként, valamint a teret hódító neoliberális szekularizmus következményeképpen juttatta mai helyzetébe nemzetünket.

Balczó Andrásnak, a Nemzet Sportolójának találó bibliai jellemzése szerint: nálunk a Tékozló fiú nem tér meg, hanem Atyjára és bátyjára – Istenére és nemzetére – támadva, tovább „tékozol”: az „atyai háznak” – kifosztott országának – még a maradék vagyonát is elprédálja. Az elõbbiekben említett mi más célja lehetne, mint ennek az „eltékozolt országnak” és nemzetnek, valamint veszendõbe menõ részeinek és közös örökségüknek a megmentése?!

Hová jutottunk? – tehetjük fel a kérdést túlzás nélküli drámaisággal. Totális válságba, melyben – Jeremiás prófétával szólva – „hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását” (Jer. 6,14). A létünkben veszélyeztetõ válságot azonban nem lehet álságos hazugságpolitikával gyógyítani. A kisebbségi magyarság életére is csak akkor tér pusztulás helyett áldás, hogyha Trianon és a kommunizmus minden felgyülemlett hazugságával sikerül leszámolnunk.

Vannak, akik az ország érdeke elébe helyezik pártérdekeiket – állapítja meg találóan Orbán Viktor. Ennél is tovább kell mennünk: az ország érdekeinél is elõbbre való: a nemzet érdeke. Amelyik párt, amelyik pártpolitikus nem képes vagy nem hajlandó nemzetben gondolkodni – annak nincs helye a magyar politikai- és közéletben.

Ebben a tekintetben – nyilvánvaló tévedéseik és hibáik ellenére – nyugodtan példát vehetünk a románokról vagy a szlovákokról, akik jelenkori történelmünk legelesettebb pillanataiban, még a – nemzetidegen – kommunizmus legsötétebb korszakaiban sem tévesztették szem elõl saját nemzeti érdekeik képviseletét, és most, a globalizációba hajló európai integráció viszonyai között is határozott nemzetstratégiával rendelkeznek. (Erre nézve, pártpolitikai fonáksága ellenére is, igencsak jellemzõ az új román nagykoalíció felállásának esete, melynek tagjai Bibliára tett kézzel mondták el egyként az esküjüket: „Esküszöm, Isten engem úgy segéljen!”…)

Mind Magyarországon, mind a határon túlra szakadt nemzetrészek életében „a kiút világos meghatározására és az alapvetõ változások sürgõs bevezetésére” van szükség – mondhatjuk „a lélekben 15 millió magyar” (Antall József) köztársasági elnökének újévi beszédét idézve. A változásra viszont az öntudatos emberi-polgári felelõsségvállaláson túlmenõen „2009-ben az európai parlamenti választás kínálja a lehetõséget” – tehetjük hozzá Orbán Viktor szavaival.

Az erdélyi változásokra külön is kitérve, sajnálattal állapítható meg, hogy – amint az elõre látható volt – az új esztendõ felemás változásokat hozott az ottani magyarság életében. Romániai közösségünk egypárti képviseletének – az RMDSZ-nek – a félreállításával ugyanis a román politikai elit kisebbségi hazugságpolitikája végképp leleplezõdött, ezzel együtt pedig az is, hogy az RMDSZ ennek az átlátszó „eurokonform” román kirakatpolitikának a sikerre vitelében vállalt cinkos szerepet.

Malina Hedvig helyett egyes szlovák és román politikusokat – köztük Markó Béla pártelnököt – kellene hazugságvizsgálatnak alávetni. Vajon mit jelezne ez a még fel nem talált gépezet az RMDSZ-pártvezér azon önelégült kijelentésére, mely szerint az RMDSZ „teljesítményének” köszönhetõen „a 2008. esztendõ az erdélyi magyarság szolidaritásának, összefogásának és egységének az éve volt” (sic!) (Duna Televízió, 2009. január 6.)?!

De valójában nincs is szükség semmilyen hazugságvizsgáló berendezésre. Markó Bélát és hazudozó társait maguk a számadatok cáfolják. Példának okáért önmagában az a tény, hogy az RMDSZ 1996-os kormányba lépését követõ tizenkét esztendõben szavazóinak száma mintegy a felére csökkent (813 ezerrõl 425 ezerre); a megelõzõ választás óta (2004) elkönyvelt vesztesége 2008 õszén pedig kereken 200 ezer szavazat (628 ezer helyett 425 ezer) volt. Markó Béla pártfõtitkári ömlengése egyébiránt azért sem vehetõ komolyan, mivel a jelenlegi viszonyok között az RMDSZ egész eddigi történetének talán a legmélyebb válságát éli át.

Noha valós politikai vetélytárs hiányában ez még nem vált nyilvánvalóvá: nagy valószínûséggel megállapítható, hogy az RMDSZ ez idáig erõltetett, szûk látókörû, kirekesztõ és önfeladó pártpolitikája megbukott. A mindenkori román hatalommal való elvtelen kiegyezés „neptuni korszaka” véget ért. Ezáltal végre megteremtõdött a változások, a gyökeres átalakulás lehetõsége az erdélyi magyar politikai- és közéletben.

Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is elérkezett az ideje a társadalmi és a politikai megújulásnak. Ezen a téren a felvidéki és a szerbiai magyar közösségek – a jelek szerint – elõbbre állnak. A 2009. esztendõ elõreláthatólag egész kárpát-medencei magyarságunk életében a Változások Éve lesz. Az Új Esztendõ Új Kezdetet ígér, a rendszerváltozás kezdetének 20. évfordulója minden bizonnyal annak új fejezetét nyitja meg.

Mindezeket szem elõtt tartva, a magyar nemzeti érdek iránt elkötelezett, hiteles rendszerváltó politikai és polgári erõknek kárpát-medencei közmegegyezésre és határokon átívelõ összefogásra irányuló tárgyalásokat kell kezdeniük – egységes magyar érdekvédelem és közös nemzetközi politikai érdekképviselet megteremtése érdekében. Az európai integráció folyamatába illeszkedõ nemzeti integráció valós kiútnak ígérkezik belsõleg és külsõképpen megosztott magyarságunk sokrétû válságából.

Budapest, 2009. január 9.

Tõkés László

európai parlamenti képviselõ

Továbbította:

Frigyesy Ágnes