Szaharov-Díjat kapott Hu Csia kínai emberjogi harcos

Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája az alábbi közleményt tette közzé Strasbourgban: – 2008. december 17-én délben, az Európai Parlament ünnepélyes ülése keretében adták át jelképesen a Szaharov-Díjat Hu Csia kínai emberi jogi harcosnak. Azért „csak” jelképesen, mivel maga a kitüntetett nem lehetett jelen, mert épp egy pekingi börtönben sínylõdik.

Az alkalomnak különleges fontosságot kölcsönzött az a körülmény is, hogy maga a Szaharov-Díj éppen most érkezett el a 20. évfordulójához. Az évfordulói rendezvényre a Díj eddigi kitüntetettjei is meghívást nyertek, akiket nagy lelkesedéssel ünnepelt a Parlament. Többen közülük éppen hatalmi akadályoztatásuk miatt nem jöhettek el. Szolidaritásuk kifejezéseképpen az európai képviselõk õket is hangos ünneplésben részesítették.

Hans-Gert Pöttering EP-elnök meghatódott méltatása nyomán a jelenlévõk megrendüléssel hallgatták végig és tekintették meg a fogságban lévõ Hu Csia feleségének – titkos úton eljuttatott – videoüzenetét. A kínai helyzetrõl szólva, a törékeny asszony arról is beszámolt, hogy súlyosan beteg férje életveszélyben van, egy esztendõs kisgyermekük pedig még jóformán nem is látta az apját. Férje azon vallomását is idézte, hogy „az emberi jogokért – úgy érzi – még mindig nem tett eleget”. Hu Csia azt reméli és akarja, hogy: „õ legyen az utolsó fogoly Kínában, akit a lelkiismereti szabadság elnyomása miatt vetettek börtönbe”.

A díjátadó ünnepély díszvendégeként jelen lévõ Elena Bonner – a Béke Nobel Díjas Andrej Szaharov özvegye és harcostársa – mintegy a Díj névadójának politikai hitvallását idézte, amikor annak a közös meggyõzõdésüknek adott hangot, hogy: „egy politikai döntés soha sem lehet helyes, amennyiben nem erkölcsös. Az emberi jogok terén nem tehetünk engedményeket, hiszen ezeken alapul az európai civilizáció” – mondotta Bonner asszony.

Említésre méltó, hogy a Szaharov-Díjnak nem Hu Csia az egyetlen kínai kitüntetettje. 1996-ban Vej Csing-seng részesült ebben az elismerésben, akit „a kínai demokrácia atyjának” szokás nevezni. A reá irányuló európai közfigyelemnek jelentõs része volt abban, hogy a jeles kommunizmus-ellenes harcost 1997-ben a börtönbõl szabadon bocsátották, majd az Egyesült Államokba engedték távozni.

Nem sokkal az európai parlamenti esemény után, a fõépület közvetlen közelében került sor a különféle nem-kormányzati szervezetek (NGO) által megszervezett tüntetésre – „Fórum a Szabadságért és az Emberi Jogokért Kínában” címen. A szervezõk felkérésére három európai parlamenti képviselõ is felszólalt az ember- és polgárjogi szervezetek képviselõi sorában.

Szent-Iványi István liberális EP-képviselõ szolidaritásáról biztosította a kommunista diktatúra elnyomottait, és a kínai hatóságok azon ígéretére emlékeztetett, mely szerint az idei Nyári Olimpiai Játékok nyomán javítani fognak az emberi jogok terén fennálló helyzeten. Mivel ez nem történt meg, erkölcsi kötelességünk az ígéretek teljesítését számon kérni – hangsúlyozta a képviselõ.

Helga Trüpel EP-képviselõ (Zöldek frakciója) szuggesztív módon számolt be arról a kínai látogatásáról, melynek alkalmával az akkor még háziõrizetben lévõ Hu Csiát kísérelte meg – végül is sikertelenül – felkeresni. A képviselõ asszony empatikus beszédében az emberi jogok egyetemes voltára helyezte a hangsúlyt, és Kína mellett a más országokban elszenvedett sérelmek orvoslását sürgette.

Tõkés László EP-képviselõ alkalmi beszédében a „kulturális forradalom” borzalmainak országa és a Ceauºescu-féle falurombolás Romániája, ezen összefüggésben pedig a tibeti nép és az erdélyi magyarság sorsa között vont párhuzamot – az 1989-es Tiananmen-téri lázadás, valamint a temesvári felkelés közelgõ 20. évfordulója viszonylatában. Az EP képviselõ egyebek mellett azt is fontosnak ítélte, hogy a fennálló kommunista rezsimek elleni közös fellépés mellett az Európai Parlament a szovjet típusú totalitárius diktatúra feletti történelmi ítélet kimondásával is törlessze adósságát.

A meghívott vezérszónokok mellett felszólalt – többek között – a Vietnámi Szervezet a Demokráciáért és az Emberi Jogokért vezetõje, továbbá felolvasták az Emberi Jogok – Határok Nélkül elnevezésû brüsszeli, valamint a Kínai Emberi Jogok Támogatói nevet viselõ svédországi szervezetek állásfoglalásait.

Remélhetõ, hogy a Szaharov-Díj figyelemfelkeltõ hatásának, valamint a Dalai Láma nemzetközi szolgálatának köszönhetõen, belátható idõn belül javulás áll be a kínai, illetve a tibeti helyzetben.

Fórum a Szabadságért és az Emberi Jogokért Kínában

Tõkés László EP-képviselõ felszólalása

„Kegyelem néktek és békesség Istentõl!” Hölgyeim és uraim! Kedves kínai és európai Testvéreim!

Közel kétezer esztendõvel ezelõtt Jézus Krisztus az isteni igazságért és az emberi szabadságért szenvedett kereszthalált. Éppen ezért, az emberiség Szabadítójaként imádjuk és tiszteljük Õt.

A Dalai Láma brüsszeli látogatásakor, és a mai napon, Hu Csia kitüntetésekor, valamint a Díj névadójának, Andrej Szaharovnak az említésekor Jézus példája jutott eszembe, aki a Békesség Fejedelmeként áldozta életét az emberekért. Hogyha ma élne, egészen bizonyos, hogy Õt is számûzetésbe kényszerítenék, miként a Dalai Lámát. Hogyha most feszítenék keresztre, akkor Õ érette is itt tüntethetnénk, mivel a szólás szabadságának gyakorlása és az igazságért való békés kiállása miatt üldözték és végezték ki ártatlanul.

A Tiananmen-téri tüntetések, majd ezek véres elnyomásának 20. évfordulója közeledtén a szintén húsz éve végbement romániai felkelésre is emlékeznünk kell. Húsz évvel ezelõtt a kínai kommunista vezérek „nagy” barátja, Ceauºescu 7000 falut akart eltörölni a föld színérõl, és a kegyetlen kínai „kulturális forradalom” mintájára próbálta a társadalom „börtönévé” átalakítani egész Romániát.

Mi, erdélyi magyarok a kínai tibeti néphez hasonlóan fogtunk békés ellenállásba a román diktátor ellen. Igazság- és szabadságszeretõ román testvéreinkkel együtt lázadtunk fel az ateista-kommunista elnyomás ellen, és szálltunk síkra emberi és kisebbségi jogainkért. A gondolat és a szólás szabadságáért léptünk fel, lerombolva a félelem és a hallgatás falát, mely „Kínai falként” magasodott elõttünk, és a „Berlini Falhoz” hasonlóan választotta el Kelet- és Közép-Európa – a volt szovjet birodalom – leigázott népeit Európa másik részétõl, a „szabad világtól”.

Most, Hu Csia kitüntetésekor, az Õ bátor példáját látva és követve, az Európai Unió népei iránta, Kína elnyomott népe, valamint a burmai diktatúra és a kubai kommunista uralom alatt szenvedõk és a – szintén Szaharov-díjas – Aung Szan Szú Csi, valamint Oswaldo Payá iránti együttérzéssel és szolidaritással állnak ki az emberi jogok és a szabadság mellett.

Hu Csia – kínai létére – bátran felemelte szavát Tibet környezeti katasztrófával fenyegetõ elsivatagosodása ellen. Mi se hagyjuk, hogy Isten teremtett világát a társadalmi-politikai elsivatagosodás sújtsa!

Ne felejtsük, hogy a világ sok részén, valamint a legnagyobb országában, Kínában még mindig a tömeggyilkos kommunizmus van uralmon. Addig nem ülhetünk nyugton és nem maradhatunk tétlenül, amíg ki nem vívjuk az egész világ szabadságát, másfelõl az Európai Parlament idehaza, a totalitárius kommunista diktatúrára is ki nem mondja – húsz éve halogatott – történelmi ítéletét.

Nagy magyar költõnk, Petõfi Sándor másfélszáz évvel ezelõtt ekképpen szólt a szabadságról: „Szabadság, szerelem! / E kettõ kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.” 1989 forró nyarán, a Tiananmen-téren ezt a gyönyörû és igaz verset szavalta az a kínai diák, akit halálra tapostak a tüntetõk ellen felvonuló tankok.

Igen, a szabadság mindennél fontosabb. Olyan, mint a természet számára a napfény, az ember számára a világosság. Nélküle nem lehet élni. Szabadság nélkül még a szerelem is értékét veszti.

Ennek tudatában emeljük fel szavunkat Hu Csia és sorstársai, szeretett népe szabadságáért!

Továbbította:

Frigyesy Ágnes