"A román versenypártoknak – akárcsak a szlovákoknak – pártállástól függetlenül legfõbb közös jellemzõjük a magyarellenesség"

Tõkés László nyilatkozata az újonnan alakuló kormány kapcsán

Tõkés László EP-képviselõ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az alábbi nyilatkozatot tette 2008. december 15-én Brüsszelben:

1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, kiesvén a Demokrata Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt által létrehozott nagykoalícióból, felfedezni látszik a spanyolviaszt. Azt állítja tudniillik, hogy a két – jobb- és baloldali – nagy párt etnikai okokból hagyja ki õket az újan alakuló kormányból.

Sajnálatos és nevetséges, hogy Markó Bélának és elvtársainak közel húsz évre volt szükségük annak felismerésére, amit minden világosan látó, erdélyi magyar ember mindig is tudott, éspedig hogy: a román versenypártoknak – akárcsak a szlovákoknak – pártállástól függetlenül, többé vagy kevésbé a legfõbb közös jellemzõje a magyarellenesség. Több mint tíz évnyi kormánybeli vagy kormányoldali politizálás közben ezt nem látni, nem észrevenni: csapnivaló politikai helyzetfelismerésre, – mondhatni – vétkes politikai vakságra vall.

Ennek összefüggésében nézve, igencsak sajnálatos és több, mint bûn, súlyos hiba volt, hogy az RMDSZ tizenkét évvel ezelõtti kormányra kerülése óta a román politikai nacionalizmus – kisebbségi! – szekértolójaként segítette elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, az Európa Tanáccsal, a NATO-val és az Európai Unióval, hogy Romániában jó úton halad a kisebbségi ügyek megoldása, sõt – úgymond – „modell-értékû a román kisebbségpolitika”.

Ma már, a mostani fejlemények fényében még az RMDSZ elõtt is világos lehet, hogy a román jobb- és baloldal – miként a szlovák politikum is – arra az álláspontra helyezkedik, hogy: „a mór megtette a kötelességét – a mór mehet”.

Szerényen megjegyezzük, józanabb hangok ezt a kifejletet már régóta megjósolták.

2. Másfelõl viszont – paradoxális módon – nem valószínû az, hogy a történtek után a román politikum a heves magyarellenesség hibájába esnék. A román politika ennél bölcsebb és okosabb. Valószínûleg igazat mond Mircea Geoanã pártelnök, amikor ismételten kijelenti: – az eurokonformitás minimumát betartva – „ezentúl is tartják magukat a társadalmi befogadás elvéhez, és elítélik az etnikai diszkriminációt”.

Markó Béláék szorult helyzetükben mindenáron etnikai síkra akarják terelni politikai kudarcukat, ezáltal próbálván elhibázott politikájukat magyar szavazóik elõtt (am. 40%!) igazolni. Pedig valójában csak arról van szó, amit Geoanã úr ilyenképpen fejt ki: „az RMDSZ-szel kapcsolatos döntésüket nem szabad a magyar kisebbség elleni gesztusként vagy attitûdként értelmezni, hanem arról van szó, hogy a parlamentben szinte 70 százalékot (!) kitevõ pártok mellett nincs szükség egy harmadikra is a kormányban”(kiemelések tõlem – TL). Ergo: „a mór mehet”, már nincs szükség reá.

Mindezeket figyelembe véve, elhibázott és szánalmas, ahogyan az egész román pártspektrumot – a baltól a jobboldalig – végig járt RMDSZ-es korifeusok most nacionalizmust „vizionálnak”.

Kelemen Hunor ügyvezetõ elnök arról sápítozik, hogy: Romániához képest „a Szlovákiában történtek csak gyenge viccnek (sic!) fognak tûnni”; továbbá azt fájlalja, hogy elesnek a közpénzektõl.

Markó Béla pártelnök, teljesen elveszítve a józan politikai ítélõképességét, azon háborog, hogy: „Mircea Geoanã RMDSZ-t kirekesztõ nyilatkozataival sérti a romániai magyarságot”; és rossz politikus módjára, maga is megsértõdik, kijelentvén, hogy: „az a lelkesedés, amivel a PSD elnöke folyamatosan elutasít bennünket, engem személy szerint sért, de kollégáimat is sérti” (kiemelések tõlem – TL).

Pártunk vezetõje végzetesen összetéveszti az Általa vezetett RMDSZ-pártot a nemes magyar közösséggel, és – XIV. Lajos módjára – a Pártot és a Magyarságot is sértett önmagával azonosítja. Az RMDSZ alias Markó Béla alias „A Mór” – mehet.

De érdekes módon a szelídségérõl ismert Asztalos Ferenc honatya még fõnöke sértõdésén is túltesz, amikor azt jósolja: „Egy ilyenfajta politikai magatartás akarva-akaratlanul kiválthat egyfajta radikalizálódást az erdélyi magyarság körében” (kiemelés tõlem – TL). Ne aggódjon Asztalos úr: székely Testvérei már régóta „radikális” módon síkra szállnak a területi autonómiáért – ha nem vette volna még észre…

Borbély László, a neptuni fõtárgyaló viszont végképp elveti a sulykot, amikor – szlovákiai típusú – „etnikumközi konfliktusokat” (sic!) vizionál. A marosvásárhelyi politikust 1990 „fekete márciusával” kell megnyugtatnunk: Romániának nem föltétlenül kell a szomszédba mennie egy kis „etnikai konfliktusért”…

Amúgy pedig békés jogküzdelmet folytató erdélyi magyarságunk nevében kell visszautasítanunk azt az inszinuációt, hogy a magyar etnikum „radikalizálódni” fog, és részese kívánna lenni bármiféle etnikai konfliktusnak.

Az erdélyi magyarság józan és bölcs, tudja, mit akar – olvasható Tõkés László nyilatkozatában.

1989. december 15-én, pénteken reggel Temesváron ezen a napon vette kezdetét az a megmozdulás, mely a református hívek és a hozzájuk csatlakozó románok és más etnikumok és vallások ellenállása folytán elvezetett a hírhedt Ceauºescu-diktatúra bukásához.

Továbbította:

Frigyesy Ágnes