Gandhi – fotókiállítás az Iparmûvészeti Múzeumban

2008. november 27-én – az India Hét keretén belül – nyílt meg az a fotókiállítás, amellyel Gandhi (1869-1948) halálának 60. évfordulójára emlékezik az Iparmûvészeti Múzeum. Az Indiai Nagykövetség segítségével kiállított közel 50 fotóból álló sorozat a Nemzeti Gandhi Múzeum tulajdona. Gandhi a nemzeti függetlenségi mozgalom vezetõjeként hirdette, hogy „az emberiség csakis az erõszak-nélküliséggel szabadulhat meg az erõszaktól”, tanításainak középpontjában a szeretet és az erõszakmentesség állt. Születésnapját az ENSZ az erõszak-nélküliség napjának nyilvánította.

Móhandász Karamcsand Gandhi, a nagy indiai politikus és gondolkodó az India nyugati felén lévõ Kathiávár-félsziget egy kis fejedelemségében született. Környezetében jelentõs szerepet játszott a nem ártást, az ahimszát hirdetõ dzsaina vallás. Angliában jogot tanult, majd nem sokkal hazatérése után megbízást kapott, hogy képviselje a Dél-Afrikában élõ indiai kereskedõk jogi ügyeit. Megérkezése után hamarosan megtapasztalta az apartheid rendszerét, majd tájékozódott arról, miképpen élnek ott az Indiából érkezett szerzõdéses munkások. Közel húsz esztendõ alatt alakította ki harci módszerét, eszközeit, megfogalmazta az indiai társadalom reform-szükségleteit, és új alapokra helyezte a politikát. Mire 1914 végén visszatért Indiába, tekintélyes vezetõnek tartották.

Gandhi bekapcsolódott az akkor már évtizedek óta tartó és egyre kiterjedtebb nemzeti függetlenségi mozgalomba, amelynek élén a Nemzeti Kongresszus állt. 1920-ban Gandhi lett a párt-, és attól kezdve mindvégig a mozgalom vezetõje. A városi polgárokból álló Kongresszust országos párttá szervezte, amelynek szava eljutott a falvakig. Dél-Afrikából elhozta a polgári engedetlenség sajátos módszerét, az igazsághoz való ragaszkodást. A szatjágraha elve azt jelentette, hogy az igazságtalan törvényeknek nem kell engedelmeskedni. Gandhi azt vallotta: ha egy ország megtagadja az együttmûködést a kormánnyal, akkor nincs kit és mit kormányozni. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy az ismételt megmozdulások résztvevõi tartózkodjanak minden erõszaktól. Azt mondta: a cél nem szentesíti az eszközt, és a politikában is érvényesülnie kell az erkölcs alapelveinek. Gandhi mélyen vallásos volt, és kereste az igazságot, a csendes belsõ hangot, amely vezeti az embert. Vallásossága azonban nem volt kizárólagos, úgy tartotta, hogy a nagy világvallások azonos módon közelítenek az istenséghez és az emberhez. A társadalom jobbítását a függetlenségi mozgalom szerves részének tartotta, egyebek között az akkori érinthetetlenek felemeléséért is sokat tett. Amikor a második világháború vége felé világossá vált a brit vezetés számára is, hogy India függetlenségének megadása elkerülhetetlen, a nemzeti mozgalmat megosztotta a vallási alapon szervezõdõ Muzulmán Liga, amely ragaszkodott a hindu többségû India és egy muszlim többségû új állam létrehozásához. 1947. augusztus 14-én és 15-én létrejött Pakisztán és India. Gandhi e felosztáshoz sose járult hozzá. A döntés elõtti mintegy másfél esztendõ alatt a szubkontinens számos részén véres összecsapások zajlottak a hindu és a muszlim lakosok között. A 77 esztendõs Gandhi pedig járta a legforrongóbb területeket, és békét teremtett. Ha másképp nem ment, halálig tartó böjtbe fogott, hogy a felekre erkölcsi nyomást gyakoroljon. Legutolsó böjtjére Delhiben került sor, amikor azt követelte: ha már megosztották a területeket, a fiatal India ne tartsa vissza az új Pakisztánt megilletõ anyagi javakat. Célját elérte. Ám ezzel szélsõséges hindu köröket haragított magára és nem sokkal a böjt után egy imagyûlést követõen közvetlen közelrõl rálõttek. A Mahátma, a Nagy Lélek, ahogy Rabindranáth Tagore nevezte õt, azonnal meghalt.

Hátrahagyta a világnak az erõszak nélküliség tanítását, a polgári engedetlenség módszerét, amennyiben az azt alkalmazók az igazsághoz ragaszkodnak. Figyelmeztetett a munka fontosságára, az igények korlátozására, az egyszerû életvitelt ajánlotta az emberek figyelmébe, miközben intett arra is, hogy a modern civilizáció sok tekintetben káros. Mind a politikában, mind az egyes ember életében elõtérbe állította az erkölcsi törvényeket. Gandhi születésnapját az ENSZ az erõszak nélküliség napjának nyilvánította.

Az elmúlt évtizedekben számos követõje akadt, akiknek sorsa is hasonló lett, mint a nagy tanítóé volt. Martin Luther King Gandhi követõjének vallotta magát és õt is megölték. A világ, ha lassan és kitérõkkel is, de sok tekintetben a Gandhi által jelzett úton halad. Az erõszak lépten-nyomon jelen van, mégis egyre többen küzdenek ellene. A civilizációs ártalmak kiterjedését és nagyságrendjét sokáig nem fogtuk fel, és csak a XX. század végére kezdjük megérteni, hogy Gandhi mire is gondolt. Az új környezetvédõ mozgalmak és az önkorlátozó fogyasztás terjedõ törekvései az õ tanításait igazolják. Nem véletlen, hogy világszerte és a saját hazájában egyre többen olvassák írásait, ismerkednek az életével, a gondolataival, tekintik õt példaképnek.

A kiállítás 2008. december 31-ig látogatható. Cím: 1091 Budapest, Üllõi út 33-37.

(Frigyesy)